Psᴢɪᴄʜᴏᴘᴀᴛᴀ ʀᴀᴊᴏɴɢᴏ́ᴋ✔︎

24

Panna Morgen szemszöge

A kórházi ágyon feküdve a plafont figyeltem. Soha életemben nem osztottam még ki úgy senkit mint ma Moormeiert. Haza küldtem, tényleg. Még vagy egy fél óráig vitatkoztunk, hogy nem érdekel, hogy megbánta és, hogy nagyon sajnála és az se, hogy maradni akar velem. Várj velem? Ja, lehet ezt mondta, de nem érdekel. Egyedül Lorettát sajnálom, hogy lehet most Jaden is haza megy. Amúgy mi is vissza fogunk menni így valószínű, mert nincs tovább értelme Magyarországon lennünk.
-Panna, agyon verlek titeket! Mit beszéltetek?-rontott be barátnőm és még az ajtót se csukta be. Kinézve rajtam, hogy pont szemben a székek egyikén Payton és egy másikon Jaden foglal helyett. Előbbi lehajtott fejjel míg a másik keresztbe tett karokkal ült.
-Haza küldtem és veszekedtünk-rántottam vállat.
-Aha, de annyira, hogy mindjárt elsírja magát?-mutatott ki.
-Lehet-közöltem egyszerűen.
-Oké, és most mi lesz?-tette csípőre a kezét.
-Engem pár óra és kiengednek, a holnap reggeli gépre felrakjuk és haza megyünk. Gondolom pakolni, mert így nincs sok értelme itt lenni-ismertettem tervem.
Nem szólalt meg csak levágta magát mellém az ágyra és hátra vágta magát. Sóhajtott.
-Jaden itt marad vagy vele megy?-kérdeztem.
-Fogalmam sincs! Ha nem akkor jön ki a vadbarom akkor megcsókolt volna és valószínű velünk maradt volna. Most lehet, hogy vele megy-panaszkodott hevesen gesztikulálva a plafon felé emelve kezeit.
-Bocs, akkor unta meg a kiabálásom rá amivel szidtam.

-Kérem legközelebb vigyázzon magára-búcsúzkodott az orvos.
-Igyekszem-mosolyogtam a lehető legártatlanabb mosolyommal-Viszlát!
-Viszlát!

-Na húzzunk innen, annyira nem szeretek kórházba járni-konzultáltam bajtársaimmal és táskámat felkapva elindultam a kijárat felé.

-És most mi lesz?-vette a bátorságot egy idő után Jayden a repülőn ülve, haza felé tartva.
-Haza megyünk-válaszoltam egyszerűen rá se nézve. Továbbá is csak bámultam ki az ablakon a felhőket nézve.
-Azon túl?-kérdezett vissza.
-Payton holnap haza megy, te meg ha szeretnél mehetsz vele-válaszolt Loretta.
-Nem szeretnék-vagta rá gondolkodás nélkül. A levegő hirtelen megfagyott, mind felé kaptuk a fejünket. Pár másodpercbe telt mire először Loretta eszmélt fel a sokkból és hirtelen felpattanva üléséből Jayden nyákaba vetette magát. Itt következett a második sokk ugyanis Jayden hirtelen eltolta magától és megcsókolta.
-Mi a picsa?-szaladt ki a számon az egyáltalán nem kúltúrált gondolatom, de nem tudtam vissza tartani mosolyom-Oké, elég lesz nem megyek vissza a kórházba fulladással-kiabáltam rájuk, mert úgy tűnt nem akarják abbahagyni a nyalakodást.
-Bocsi-fordult felém barátnőm, de nem szált ki a fiú öléből.
-Najó, én ezt nem birom-álltam fel szemforgatva, de szám sarkában ott pihent egy mosoly, de nem voltam tovább kíváncsi rájuk. Elindultam a háló kabin felé.

Loretta Parker szemszöge

-Nem mész utána?-néztem rá Paytonra.
-Tessék?-kérdezett vissza azonnal.
-Nem. Mész. Utána?-tagoltam le neki az egyszerű mondatot.
-Miért mennék? Utál-értetlenkedett.
-Csak szeretne-szólt közben Jayden. Vele még megkéne beszélnem ezt az egészet.
-Haza küldött, két órája. Utál-erősködött tovább.
-Attól menj utána-mordultam mostmár rá. Nem igaz, hogy nem veszi észre mit akarok jelezni.
-Jó megyek!-állt fel feltartott kézzel a helyéről és Panna után indult.

-Azt hittem sose veszi a lapot-fakadtam ki miután kiért a helységből.
-Hát én se-közölte Jayden.
Kikászálódtam az öléből és vissza ültem a helyemre. Nem szóltunk egymáshoz, rá se néztem. Nem tudtam, hogy kellene elkezdeni ezt a beszélgetést. Perceket vártam mire megakartam szólalni, de valami hang közbe szakított. Nyikorgás volt.
-Mi a fasz?-néztem a hang irányába. Pannáék irányából jött.
-Ütemes nyikorgás-röhögte el magát Jayden-Szerintem kibékültek.
-Ezt nem hiszem el-nevettem el magam én is-és velünk mi lesz?-kérdeztem hirtelen mire megakadt a beszélgetés. Egy percre kb.
-Mi lenne? Megvárom veletek, hogy ti is vissza menjetek az államokba, bemutatlak anyáméknak, boldogok leszünk és majd valamikor megkérem a kezed-rendezte le egyszerűen, de láttam a szemében, hogy tart a reakciómtól.
-Ezzel most megkérdezted, hogy leszek-e a barátnőd?-néztem rá kikerekedett szemekkel.
-Igen és remélem a válasz is ez lesz, mert hónapokat voltam nálatok bezárva, ennyi jár nekem-jelentette ki komolyan.
-Akkor nincs más lehetőségem-ugrottam a nyakába.