Psᴢɪᴄʜᴏᴘᴀᴛᴀ ʀᴀᴊᴏɴɢᴏ́ᴋ✔︎

20

Panna Morgan szemszöge

Hogy hogyan is haltam meg ma majdnem és hogy, hogyan jött össze ma majdnem Loretta és Jaden egy igazán izgalmas történet.
De majd Lorett a saját történetét elmeséli nekem elég csak a sajátomat. De kezdjük a nap elején.

Reggel a megszokotnál később keltem fel és szokatlan módon nem az ébresztőmre hanem veszekedésre. A hangok a konyhákból jöttek és ahogy az éj fekete köntösömben egyre közelebb értem a helységheg felismertem Lorett hangját. Feltételeztem, hogy Jadennel veszekedik, de már az is elő fordult, hogy valakivel telefonon keresztül veszekedett kihangosítva.
A fal mögül kilépve, a konyhába érve Jadent is megpillantotam így tippem beigazolódot bár most csak mérges arckifejezésel hallgata Lorett kiabálását.

-Itt meg mi történt?-lépkedtem az asztalhoz, hogy felvegyek egy almát reggeli gyanánt mivel nem éreztem finom illatokat. De még rosszakat se-mi a vita tárgya?-érdeklődtem felülve a bárszékre
-Ooo Panna ne legyél ennyire nyugodt-fordult felém Lorett-Paytom kurvára nincs meg hét óra óta őt keresem erre 10 perce szólt csak Jaden, hogy amúgy megszokott ő meg hagyta-fordult vissza ismént Jaden felé és ha szemmel lehetne ölni már rég halott lenne a srác
-Hogy mivan?-ocsúdtam fel a döbbenetből-mi az, hogy nincs meg Payton?! Mi az, hogy elszökött?!-ugrottam le azonnal a székről és Jaden elé álltam én is, Lorett mellé
-Úgy hogy elment. Megtalálta a pótkulcsokat és lelépett. Engem is hívott, de én féltem, hogy megint nem fog sikerülni és akkor szopok a büntetéssel-felelte Jaden emeltebb hangon.
-Érted Panna! Hagyta, hogy elmenjen és kurvára nem szólt nekünk!-folytatva kikelve magából Lorett
-Jó maradjatok már csöndben, gondolkoznom kell-ordibáltam el magam még hangosabban.

Gondolkodnom kellet, mert hiába nem beszéltem se Lorettnek sokat, se nektek (ami egyébként vicces, mert lényegében bele látok a buksimba) Paytonról azért lett volna mit.
Hisz mégis elraboltam őt valamiért amit  bár akkor még nem értetem mostmár azért kezdem látni. Akkor még csak azért tetszet, mert menő volt, híres, gazdag és nem utolsó sorban jó képű. De mostmár jobban ismerem. Vicces, szarkasztikus, foglalkozik másokal is nem csak magával... lényegében tényleg elég kedvelhető. És tényleg elégé kedveltem. Azok a dolgok mellé, amiket 3 hónapja láttam benne, társultak ezek.
Tetszik Payton. Nem mondom, hogy szerelmes vagyok belé, de elkezdtem vonzódni hozzá.

-Jó semmi ötletem sincs azon kivűl, hogy fel kell öltöznöm. Adfig ne öld meg őt Lorett még szükségünk lehet rá-indultam meg gyors járásban a szobám felé

3 perc elteltével már vissza is érkeztem. Életemben nem választotam még ki ilyen gyorsan és vettem fel.
-Nincs jobb ötletem mint utána menni, de azt se tudom merre ment. Jaden?-néztem az említetre immáron a nappaliban ülve és járkálva. Mikor mit csináltam idegeségemben.
-Valószínűleg haza. Elmondom a címet, ha szeretnéd-nézett ő is rám-ha most nem kapjátok el akkor valószínűleg sose tudjátok már vissza hozni-folytatta őszintén
-Köszi-sóhajtotam és tenyerem homlokomra tettem- első renden kell egy xanax. Vagy kettő. Egyáltalán miért streszelek ennyire ezen? Vegülis csak egy fiú akit hülyeségből elraboltam,mert meg tehetem. Nem is érdekel már....-vetődtem le a kanapéra Lorett és Jaden közé.
-Tetszik neked
-Hazug-mondták egyszerre ami elégé riasztó volt.
-Oké akkor előröl-ugrottam fel-kell két xanax és a repülő. Jaden! Mikor ment el  és írd fel egy papírra a címét?!-kezdtem el számolgatni a fejemben.
-Olyan hajnali kettő körül-válaszolt és ő is felált Lorettel együtt
-Oké, akkor ha azonnal gépre ült amint tudott 1-2 óra és újra amerikában van. Indulnom kell most, de nektek maradnotok kell hátha visszajön mert megjött esze és rájött, hogy nem sok esélye van haza jutnia csak így-kaptam be a nyugtatót.
-Mi itt leszünk és várjuk a híreket. Ha bármi van írj. Itt a cím-kapta ki a cetlit Jaden kezéből és az enyémbe nyomta.
-Oké és...-vettem egy nagy levegőt-...köszönöm-mosolyodtam el halványan, de már fordultam is, hogy azonnal induljak.

---

Már az ötödik nyugtatót veszem be. Tudom, hogy nem egészséges, de nagyon ideges vagyok. Már a gépen ülök és elindultam Charlotte-ba. Pár másodpercre csuktam be a szemem csak, hogy egy mély levegőt vegyek, de azonnal szédülni kezdtem. Kezem halántékomra raktam és szólni akartam a személyzetnek, de egy hang sem jött ki a torkomon. A világ körülötem lassan sötétedni kezdet míg egyszer csak teljesen fekete nem lett....