Psᴢɪᴄʜᴏᴘᴀᴛᴀ ʀᴀᴊᴏɴɢᴏ́ᴋ✔︎

21

Loretta Parker szemszöge

-Nem tudom, hol van a rohadék haverod, de ha előkerül kiherélem!-ordibáltam Jadennel a kocsiban ülve.
Panna kórházban 20 perce hívtak, hogy eszméletét vesztete a repülőn így azonnal leszálltak és kórházba szállítoták. Biztos, hogy megint több nyugtatót vett be a kelleténél ezért most átvezethetek egy másik országba. Nem első alkalma lenne, ha igazam van, már máskor is előfordult ez vele és eddig mindig megúszta egy-két napos infúzióval és ledorgálásal. De félek, hogy ez most más lesz és nem csak ennyi lesz. De akkor biztos kitöröm a nyakát Paytonnak.
-Azért azt ne, de biztos, hogy beütök neki egyet én is-mondta megjátszva, hogy nyugodt, de láttam rajta, hogy cseppet sem az. Meglepődtem a válaszán. Azt hittem védeni fogja.
-Tessék?!-kérdeztem is azonnal
-Csak hallgas végig-kérte és én tettem amit mondott-Sok nem normális dolgot csináltatok velünk és nem is vagytok normálisak. De szóltatok előre és mi ennek ellenére is csináltuk magunknak a bajt. Más részről jó fejek, rendesek vagytok amikor éppen nincs rajtatok az öt perc. Láttam Pannán, hogy megviseli, hogy nincs a legjobban Paytonnal és ezt ő is látta. Ezért ment el. Payton se teljesen tiszta, direkt ment el, hogy ez Pannanak rossz legyen. Bűn tudtaom van helyete is. És megérdemli az a verést-hagyta abba a beszédet én pedig lesokkolódtam.
-Nos-köszürültem meg a torkom-köszönjük vagy mi?-néztem hülyén

---

A határon sikeresen átkelve alig két óra alatt csak egyre idegesebb lettem. Payton sehol nincs, még egy óra mire oda érünk a kórházhoz. De legalább Jadennel egy véleményen voltunk.
-Oké biztos, hogy most megfogsz verni, de lassan egy órája mosdóba kell mennem és négy órája megyünk megállás nélkül. Esküszöm öt perc lenne vagy még kevesebb-hadarta félve Jaden
-Néha sajnálom az olyan embereket akiknek nincs olyan jó önkontrola mint nekem-sóhajtotam mérgesen-öt percet kapsz addig iszok egy kávét-mondtam majd befordultam a következő benzinkúthoz
-Köszi-ugrott is ki azonnal

-Itt vagyok nem tudom mennyit késtem-szaladt oda hozzám a megbeszélt helyre. Az én kezemben már ott volt a kávé, ő pedig három perc alatt végzett.
-Három perc alatt kész lettél, ügyes-bólintottam elismerően felnézve a telefonomból-kérsz a kávéból?-kérdeztem
-Instant csók?-kuncogott, de nem tartotam ebben a helyzetben poénosnak. Lehet máskor annak tartotam volna, de nem most.
-Nem hiszem, hogy most ezzel kéne foglalkozni-mondtam szemrehányóan
-Bocsánat-vette el a kezemből a felé nyújtot kávét-Lorett mondanom kellene valami fontosat...mondta nagyot sóhajtva gondterhelt arckifejezéssel, de nem tudta befejezni mivel megszólalt a telefonom. Idegen szám hívott.

-Igen?-szóltam bele kicsit sem kedvesen a kihangosítot telefonba.
-Loreth-ha-lihegte valaki
-Ki az, kivel beszélek?-érdeklődtem. Ismerős volt a hangja
-Payth-hon...