Psᴢɪᴄʜᴏᴘᴀᴛᴀ ʀᴀᴊᴏɴɢᴏ́ᴋ✔︎

25

Jayden Hossler szemszöge

Lorett elaludt az ölemben a landolásig pedig még volt fél óra így nem zavartam. A nyikorgást hallgattam csendben miközben a barna haját piszkáltam. A monton hang körülbelül még 10 perc után fejeződött be ami azt jelentette, hogy barátaim befejezték a sakkozást. A hátra lévő időben nem kerültek elő csak érkezés előtt 5 perccel, hogy biztonságban legyenek a landolás alatt. Panna arca ugyan olyan komor volt, mint mikor kiment Payton pedig nem mutatott semmilyen érzelmet az arcán. El kezdtem felébreszteni a barátnőmet, bár nem igazán volt kedvére.
-Kelj fel, landolunk-sutogttam fülébe, de csak erősebben fűzte derekam köré kezét-muszáj vissza ülnöd a székre-cirógattam meg arcát mire kényesen felemelte azt és álmosan pillantott rám.
-Hmm mrg-beszélt valamit érthetetlenül, de felállt az ölemből és helyére ült. Bekötötte magát majd Panna fésűjét elkérve haját kezdte rendezni. A hangos bemondó megszólalt, hogy azonnal földre szálunk és pár percel később így is lett.
Kedvtelenül sétáltam le a repülőgép lépcsőjén a lányokat követve. A kocsiba beszállva senki se szólt, a hangulat komor volt. Lorett és Payton az ablakon nézett kifele míg Panna a telefonját nyomkodta.
-Ha pizzát ennénk vacsorára?-törte meg hírtelen a csendett. Senki se szólt előszőr annyira meglepődtünk a semleges témán, de Payton hamar feleszmélt.
-Nekem jó-mondta, de azonnal le lett intve.
-Téged nem kérdeztelek-vetette oda szöszke és felénk fordult.
-Tökéketes-mosolyogtam rá óvatosan mire Loretta is bólintott.
-Akkor ki milyet kér?-emelte a telefont a füléhez.

*

A hangulat kissé feloldódott mire a házba értünk és 10 perc után a vacsoránk is megérkezett. Az asztalnál ültünk, mint minden étkezésnél, de Payton és én meg se mertünk szólalni. Az itt töltött idő alatt nem sok okés dolog származott abból amikor kérdezés nélkül beszéltünk. Jó és rossz értelemben sem.
-Beszélhettek, ez már nem része semminek-szólalt meg Lorett.
-Nem vagytok már ide és hozzánk közelezve-helyeselt Panna is.
-Oh, oké-reagáltam le.

Az este végülis nyugisan telt. Vacsora után mindenki elindult a dolgára. A szobámba tartottam mikor egy hang szólt utánam.
-Mostmár aludhatsz nálam is-hallottam a női hangot, de alak nem társult hozzá bár felismertem a személyt. Azonnal fordultam és az Ő szobája felé indultam ahol teljes sötétség uralkodott. Beléptem az ajtón és óvatosan becsuktam magam mögött azt mire egy led csík pirosan kapcsolódott fel és barátnőm vékony alakját tudtam csak kivenni aki az ágyon feküdt.
-Ez jó éjszaka lesz-szólalt meg...

*

Másnap korán reggel már ébredni kellet akármennyire is hosszú volt az éjszaka hiszen Payton korai géppel indult. Nem a luxus magángéppel amivel eddig és nem vitte méreg drága kocsi a reptérig. Taxit hívtak neki ami egy valószínú fapados géphez fogja vinni. Négyen álltunk a magas kapu előtt amin semmiképp nem tudtál belátni a birtokra. Négyőnk közül egy egy kisebb bőröndel és egy táskával a hátán várakozott. A bőröndben gondolatom szerint azok a cuccok voltak amiket még a lányok vettek neki. A taxi megérkezett mi pedig egyszerre fordultunk egymáshoz. Előszőr gyorsan elé léptem és megöleltem őt, majd szóltam neki.
-Bár ne lettél volna akkora barom-nevettem rá, hogy tudja nem vagyok rá mérges, majd össze pacsiztunk. Utánam Loretta állt elé aki gyorsan megölelte amivel nem tudott mit kezdeni így simán csak hagyta. Ő is mondott neki két szót csak, hogy könnyebb legyen.
-Barom vagy-jelentette ki és vissza állt mellém. Utoljára Panna maradt akit mind figyeltünk, hogy mit fog reagálni. Napszemüveget viselt és szögegyenesre volt vasalva a haja. Kihúzva magát állt és nézett barátomra majd ennyivel rendezte le:
-Szia-mosolygott gúnyosan majd Payton is csak ennyit válaszolt jóval kevesebb önbizalommal. Bőröndje foganyúját megfogva a kocsi hátsó részehez sétált majd átadta a csomagot a sofőrnek aki berakta azt. A sofőr és Payton beszálltak a kocsiba majd az gondolkodás nélkül elhajtott a reptérre.

Tehát Payton elhagyta a birtokott és pár órával később az országott is.