Psᴢɪᴄʜᴏᴘᴀᴛᴀ ʀᴀᴊᴏɴɢᴏ́ᴋ✔︎

9

Payton Moormeier szemszöge

-Ezek nem normálisak-mondtam Jadenek ahogy kijöttünk az ebédlőből. Elkérték tőlünk a ruha méreteinket, hogy Panna vásároljon nekünk. Bár nem bánnám ha látná a boxerem később... Nem Payton! Hülye! Elrabolt téged nehogy már ilyeneket gondolj

-Min gondolkozol ennyire?-ébresztett fel Jaden hangja elmélkedésemből

-Ja, semmi-válaszoltam a lehető legtermészetesebben

-Payton mit csináljunk?-kérdezte gondterhelten-te nem szeretnél hazamenni?-nézett rám

-Ne tegyél úgy mintha te nem élveznéd Loretta látványát-mosolyogtam rá és leültem a kanapéra amit az egyik szobában találtunk ahova bementünk-jó lenne tudni kinek a szobájában vagyunk éppen

-Jaj maradj már-mosolygott gonoszan rám-a szemed le se tudod venni Pannáról. De komolyan. Te nem akarsz haza menni?

-Nem, hogy őszinte legyek. Otthon lenni csak azért, hogy össze-vissza szaladgáljak és dolgozok a legújabb dalon monoton stílusba. Inkább vagyok itt. És legalább van valami változás az életemben. Viszont rohadtul fogunk unatkozni ha nem adnak valami telefont vagy tabletet a kezünkbe.-tényleg rohadtul nem tudunk semmit se csinálni. Maximum leveszünk egy könyvet az egyik polcról a kismillió közül és kiülünk egy tea mellett az erkélyre olvasgatni. Biztos nem.

-Sziasztok-lépett be a szobába Loretta-ti mit kerestek itt?-kérdezte

-Mivel ehhez a bazi nagy házhoz nem kaptunk térképet ezért bejöttünk az első szobába amit találtunk-dőlt hátra a fotelben Jaden

-Értem, de ez a Panna szobája nem hiszem, hogy örülne ha megtudná, hogy bejötettek ide-oktatott ki minket

-Akkor miért nem zárja kulcsra?-értetlenkedtem

-Mert kivételesen nem érdekel. És mellékesen minden olyan dolgot eldugtam ami csak rám és Lorettára tartozik-lépett be szobába Panna egy rakat szatyorral a kezében-Hoztam nektek ruhákat. Ezekben vannak Jadenéké-adott oda Lorettának 3 szatyrot-Gyere Patyon-hívott így elindultam utána.

-Tessék-nyújtotta oda nekem a 4 /!!/ szatyrot majd helyet foglalt az ágyon

-Kössz-attól függetlenül nem leszek vele kedves-Kié ez a szoba?-kérdeztem mert persze most se tudtam kinek a szobájéban vagyok.

-A tiéd és gondold át, hogy beszélsz velem. Tetszenek?-kíváncsiskodott mert elkezdtem átnézni a ruhákaz.

-Elmennek-válaszolzam bőbeszédűen

-Az ördögbe is ne legyél már ennyire flegma és laza. Még a végén szétesel. Majd ide szoksz. Mondtam már ha jól viselkedsz akkor én is jól fogok veled. Ha pedig nem akkor büntetést kapsz. Gondold át megint mit szeretnél.-állt fel az ágyról és kisétált