Psᴢɪᴄʜᴏᴘᴀᴛᴀ ʀᴀᴊᴏɴɢᴏ́ᴋ✔︎

23

Jaden Hossler szemszöge

Meglepődve tudatosult bennem, hogy Panna még egy kórházi ágyban fekve, infúzióval ellátva is jól néz ki. Ilyen lehet Isten kedvencének lenni.
-Jaden! Örülök, hogy látlak. Nem úgy mint a haszontalan, pióca haverod-üdvözölt lelkesen Panna. Engem. Paytont kevésbé lekesen.
-Örülök, hogy jól vagy-válaszoltam majd nem tudtam mint kezdjek magammal. Szerencsére a barna lány megmentett, mert maga melé intett, az ágy mellé.
-Sajnálom...-kezdte halkan, lehajtott fejjel Payt és bár nagyon haragudtam rá láttam, hogy tényleg sajnálja.
-Nem kell. Leléptél, elvittél egy csomó pénzt. Egyáltalán minek jöttél vissza? Cierra nem fogadott tárt karokkal? Vagy lábakkal?-gúnyolódott-Tudod mit? Nem is érdekel. Meguntam, hogy bármit csinálunk Lorettával, bárhogy bánunk veletek... igazából csak veled, egy pöcs vagy. Haza mehetsz.
-Tessék?
-Tessék?-kérdezte egyszerre Loretta és Payton.
-Úgy bizony-erősítette meg kijelenetését-de előtte mindenkép beszélnem kell vele négyszemközt-nézett ránk
-Már itt sem vagyunk-indultam meg az ajtó felé Lorettát magammal húzva, majd kiléptünk rajta.

10 perce ülhetünk már kint és fogalmam se volt mi történhet bent, miről beszélhetnek. Vagy mit csinálhatnak.
-Szerinted mit csinálnak?-adtam hangot gondolataimnak.
-Gyereket vagy bajt. Esetleg mindkettőt-vágta rá azonnal a barna lány. Felnevettem kijelentésére. Vicces volt, hogy így ismeri barátnőjét és hogy így ki meri ezt jelenti-Az a Cierra gyerek milyen egyébként?-kérdezett rá
-Az elején mind azt hittük, hogy Payton hírneve és pénze miatt van vele. Aztán ezeket mind megkapta es még mindig vele volt, törődött vele. Ezért az egyért tiszteltük. Majd kiderült, hogy sztriptízes, érdekes volt-nevettem fel
-Hát ez... vicces igazából-nevetett ő is.
Egy idő után már nagyon untuk az ott ülést, szinte már biztos volt, hogy valami 18+-os dolgot csinálnak barátaink. Egyszerre csak vállamra hajtotta fejét, majd meglepődésemre megszólalt.
-Ha Payton tényleg elmegy vagy Panna elzavarja te is elmész vele? Itt hagysz?-kérdezte szigorúan a folyosói kukát nézve.
-Nem tudom... talán vele kéne vele mennem-gondolkoztam el
-Talán-csönd. Mindketten gondolkozunk. Ijesztő csönd, senki nem jár a folyosón-vagy talán maradhatsz-kijelentése hirtelen ért-lassan mi is vissza utazunk amúgy is Amerikába. Nem maradtunk volna úgyse sokáig Magyarországon.
-Talán-nem tudtam mást mondani. Meg akartam csókolni. Végre megakartam. És megis tettem majdnem.

Felé fordultam, állát megemeltem és mélyen szemébe néztem. Idilli pillanat is lett volna, ha nem éppen egy kórház folyosóján lettünk volna úgy, hogy a barátunk infúzióra van kötve. De így is majdnem megtettem. Csak a pöcs haverom most is akkor jött elő mikor egyikőnk se volt rá kíváncsi.
Köszi Payt.