Fell once and ever since

9. fejezet

Kedves Olvasóim! Végül egy fejezetet tudtam írni a nap folyamán, fogadjátok szeretettel. A többi, ahogy lehet érkezik. :)

________________________________________________________________________________

Reggel az ébresztőórára keltem. Kinyomtam, és közben éreztem magamon Sebastian kezeit.

- Te jóég, ez tényleg megtörtént. – ráztam a fejem a tenyerembe temetve. Óvatosan leemeltem magamról, nehogy felébresszem, és a cuccaimat fogva átsiettem a szobámba.

Beálltam a zuhany alá, hajat mostam és elkezdtem összekészülődni a Nagydíjra és végig a tegnap este történései jártak az agyamba, újra és újra.

Épp öltöztem volna fel, mikor kopogást hallottam az ajtómon, de mire kinyitottam volna, minden szó nélkül Seb belépett rajta.

- Igen? – néztem fel rá egy szál fehérneműben. Ezek után minek takargatni magamat.

- Baj van? – kérdezett vissza, miközben tekintete fel és le mozgott rajtam.

- Nincs. – válaszoltam röviden és elővettem az outfitem, amibe ma terveztem menni.

- Na, helló! – fogta meg a csuklóm és húzott oda magához. – Nézz rám! – irányította az arcomat az államnál fogva magára. Belenéztem a szemeibe és rabul ejtettek. – Se egy kedves, se egy gonosz szó. Csak úgy fogtad magad és eljöttél. Miért?

- Mert ez nem én vagyok. – nevettem el magam kínosan. – Én nem csinálok ilyet, ami tegnap este történt, mert konkrétan csak alátámasztottam ezzel Mazepin múltkori beszólását.

- Megbántad? – kérdezte, miközben leült az ágy szélére.

- Dehogyis! Félre értés ne essék, életem egyik legjobb éjszakája volt, csak hát...- vakargattam a fejem tanácstalanul, miközben leültem mellé. – Nem tudom, hogy kellett volna ott viselkednem, vagy bármi, ezért könnyebbnek gondoltam ezt és majd talán elkerülni téged.

- Hű, szúrj még egy tört is a szívembe, te nőszemély! Nem kellett volna sem rosszul érezned magad, se sehogy. Csodás este volt elismerem, de én sem csak ezt akartam, hogy történjen.

- Igazán? – vontam fel a szemöldököm.

- Persze. – mosolyodott el, majd felállt és felhúzott. – Kate Bartholomew, tudom, hogy nem régóta ismerjük egymást, és az elején utáltalak feltűnően, de ez eléggé gyorsan megváltozott ezért azt szeretném kérdezni, eljönnél velem este egy hivatalos randira?

- Hmm ... - húztam az agyát kicsit. – Nagyon szívesen.

- Mertél volna mást mondani. – súgta, majd nyomott egy csókot az arcomra. – Akkor fél 7-kor felveszlek. Addig is legyen szép napod!

- Köszönöm. Te nem jössz ma ki? – érdeklődtem.

- De igen, csak kicsit később. – mondta, mire bólintottam, majd kisétált a szobámból.

Próbáltam megemészteni a történteket. Igencsak úgy tűnik, hogy Sebastian komolyan gondolja velem a dolgokat, csak mi lesz ennek vajon a vége?

Felhívtam Tomot, hogy egy gyors kávéra nem-e tudnánk találkozni, de mondta, hogy ő már kint van a pályán, így szóljak ha ott vagyok. Ma nem volt kedvem az utasüléshez, így megint kibéreltem a fekete kis Range Rovert, amit a minap és már száguldottam is a kedvenc számaimat hallgatva Silverstone felé. Tom a parkólóban várt rám.

- Szia, te szépség! – ölelt meg, majd miután a VIP passunkat lecsipogtattuk a bejáratnál és természetesen köszöntünk Landonak, beültünk a Mclarenesek Hospitality-ébe egy jó cappucino kíséretében. – Na mesélj!

- Ennyire látszik, hogy van mit? – kortyoltam bele a kávémba.

- Tegnap este egyértelmű volt, hogy van közöttetek valami, mikor egymást próbáltátok féltékennyé tenni.

- Lefeküdtünk. – vallottam be őszintén, gyorsan, mire szemöldökei az egekbe szaladtak a meglepődéstől.