Fell once and ever since

7. fejezet

- Anya, anya! Az ott Sebastian Stan! Kérjünk egy fotót! – hallottunk meg mellőlünk egy gyerekhangot, mire mindketten arrébb húzódtunk a másiktól.

- Pedig most megtettem volna. – suttogta a fülembe, mire totál elvörösödve lehajtottam a fejem.

Sebre többen is figyelmesek lettek. Én addig a kutyával játszottam, amíg ő fotózkodott a rajongóival. Ámulattam néztem milyen türelmes velük, és ott van az az őszinte mosoly az arcán. Gondolkodtam még egy ideig ezen, míg az tűnt fel, hogy elém állva kitakarta a napot.

- Ideje visszaindulni! – húzott fel maga mellé.

- Kár. – szomorkodtam. – Este Tomék, Anthony is jön a Lux clubba bulizni. Jössz?

- Kérlek, drágám! Én voltam az aki ezt kitalálta, te csak meglettél hívva. – vigyorgott szarkasztikusan.

- Ó elnézésedet kérem. – forgattam a szemem ismét. Szerintem már lassan úgy maradnak, ha mindig beszól nekem. – Mi ez a drágám dolog amúgy nálad? Védjegy, hogy minden nőt így becézel?

- Nem. A különlegeseknek adatik ez csak meg. – kacsintott.

- Köszönöm, Uram! – pukedliztem nevetve és ő is ugyanezt tette.

Miután visszaértünk mindenki a saját szobájába ment. Lezuhanyoztam, felvettem egy szexi kis csinos miniruhát, majd kisminkeltem magam. A legkisebb táskámba bedobtam a fontos dolgokat, majd kiléptem az ajtón, hogy az étterembe menjek. Közösen fogunk vacsorázni, mielőtt elindulnánk.

Azonban pont ebben a pillanatban lépett ki Sebastian is.

- Gyönyörűen nézel ki. – dicsért meg, miközben végig nézett rajtam.

- Te magad sem szerénykedhetsz. – viszonoztam. Egy farmert viselt övvel és fehér inggel. Jó volt az összhatás.

Amikor leértünk mindenki megdöbbent, hogy együtt láthat minket.

- Csak nem megbarátkoztatok? – mosolygott Zawe, miközben leültünk közéjük.

- Már nem utáljuk egymást. – magyaráztam.

- Annyira. – fejezte be Seb egy játékossággal a szemeiben.

A vacsora jól telt. Finomakat ettünk, jót beszélgettünk. 11 körül mentünk át Lux nevezetű clubba, ami a fiúk egyik ismerőséjé volt. Elképesztően nézett ki a hely. Természetesen a fiúk nem bírták ki, hogy ne a VIP-ban legyen a helyünk, bár a tánctér közös volt. Mi rögtön odaindultunk Zawe-val, míg ők a pultnál terveztek inni, de rövidesen ők is csatlakoztak hozzánk, kivéve persze Sebet. Intettem neki, hogy jöjjön. De ő csak határozottan fejet rázott.

- Hát akkor kezdődjön a játék. – gondoltam magamban.

- Anthony, táncoljunk! – hívtam mosolyogva.

- Örömmel! – követett. Láttam közben, a válla fölött átnézve, Seb hitetlen arcát. Anthonyn már látni lehetett, hogy kicsit ivott. Én nem szokta, anélkül is jól érzem magam. Összebújva táncolunk, kezei a derekamon csúszkálnak. Minden szándékom, hogy féltékennyé tegyem a minket figyelő férfit.

- Tegyél valamit, ő a tied! – hallom mondja neki Tom. Ezen magamba jót derültem.

- Ó, tudom is már mi lesz az! – indult el hozzánk. – Szóval így fogunk játszani?

- Menj arrébb, épp próbálok táncolni! – mondtam neki.

- Hát jólvan legyen. Szia, drágám! Mi a neved? – kezdett flörtölni egy szőke lánnyal mellettem.

- Drágám?! – akadtak fent a szemeim.

- Hol laksz? Esetleg kettesben tölthetnénk az éjszakát nálad. – duruzsolta neki.

- Rendben, oké. Ebből elég volt. Hagyd abba most! – ragadtam meg a kezét és húztam el onnan.

- Mondtam már, hogy szép vagy? Nem? Hát... - próbált neki még közben bókolgatni tovább.

- Fejezd be! – ragadtam meg az arcát, hogy rám nézzen, de csak nevetett.

- Miért? Te vagy az, aki ezt elkezdte! – tárta szét a kezét kérdőre vonva. – Csak nem visszanyalt a féltékenység?

- Én? Féltékeny? Sosem. – tagadtam, de ő és én is tudjuk, átlátott rajtam.

Hajnali kettő körül érhettünk vissza a szállodába.

- Rendeltem egy kis éjjeli nasit még. Nem tudok aludni éhesen. Átjössz egy kicsit? – nézett rám Sebastian az ajtóból.

- Lepakolok és már ott is vagyok. – bólintottam.