Mert veled szebb az élet (Taehyung ff)

Prológus

Mindenki jónak születik és mindenki maga alakítja az életét

Milyen szép gondolat is ez...

Isten úgy alkotta meg a világunkat, hogy az jó és szép legyen, ám a jó nem létezhet gonosz nélkül.

Mikor megszületünk, a Gonosz és a Jó is jelen van és csak rajtuk múlik, hogyan fog alakulni az életünk. A gonosz várja mikor csaphat le és mikor teheti tönkre az életünk, míg a jó csendben figyeli mind azt, amit a gonosz művel, majd mikor már Isten is úgy gondolta, hogy elég volt a rosszból, akkor a jó képbe lép és megpróbálja helyrehozni mind azt, amit a gonosz tönkretett.
Az én életemben hamar megjelent a gonosz

aki az apám volt...

Mikor 8 éves voltam szem tanúja lehettem, ahogyan az apám bántja az anyámat.

Megütötte...

Én ott álltam a konyhaajtóban és könnyes szemekkel reszkettem. Mikor ismét ütésre lendült a keze, anyám arra már a földön térdelt és könyörgött neki, hogy hagyja abba.

De nem tette...

Ismét meg akarta ütni, de én közéjük ugrottam, így engem ért az ütés.
Megütött... az apám, akinek az életem köszönhetem, megverte az anyámat majd engem is megütött.
Felnéztem rá, de semmit nem láttam a tekintetében, csak azt a sötét gonoszságot.

És innentől kezdődött az én rémálom életem...

Ezután minden napossá vált, hogy meg pofozott, míg anyát sokszor durván megverte. Ez sokáig így ment, de fordult a kocka mikor az iskolában megkaptam az első rossz jegyemet. Soha nem láttam olyan dühösnek, mint akkor. Ekkor 10 éves voltam.

És ekkor vert meg először...

Ököllel ütötte az arcom, majd a bordáim. Mikor végzett, csak anya halk szipogását hallottam, majd azt ahogy elkezd vele kiabálni és azt mondja neki, hogy „ez mind az ő hibája, amiért nem tud rendesen megnevelni", majd őt is megverte. Mikor végzett egy önelégült mosollyal nézett végi rajtunk ahogy a földön kuporogva sírtunk.

Borzasztó volt az a mosoly...

Másnap a suliban úgy éreztem, hogy meghalok. Rettentően fájt mindenem, de a legjobban talán a szívem, hogy az apám képesvolt ilyet tenni a családjával.
Sokáig éltem így, kínok közt, a gonosz markában. Már a remény is meghalt bennem, hogy valaha kijutok ebből a sötét gödörből.

Meg akartam halni...

Igen akkor azon a napon mikor hazafelé tartottam a suliból, útirány váltottam, ami a Hannam híd volt.
Ott álltam a korlát túl oldalán, de nem tudtam megtenni.

Féltem...

Borzasztóan féltem, hogy mi lesz anyával, ha én most leugrok innen, hogy vajon mennyire bántaná? Hogy képes lenne-e megbánni mind azt, amit velünk tett? És ha megbánná, vajon jó emberré válna? De attól is féltem, hogyha nem teszem meg és hazamegyek, akkor mit kapok ezért otthon.
Amíg ezen rágódtam egy kezet éreztem meg a vállamon. Annyira megijedtem, hogy megcsúszott a lábam és majdnem leestem. Összeszorított szemekkel vártam, hogy körbe öleljen a víz, de hiába, nem történt meg. Kinyitottam a szemem és egy  sötétbarna szempárral találtam szembe magam. Annyira elragadott a pillantása, hogy már csak azt vettem észre, hogy vele szemben állok. A következő pillanatban pedig megölelt.

Lefagytam...

Anyán kívül nem ölelt meg engem soha senkisem. Mikor elengedett a szemében kétségbeesést, félelmet és talán egy kis aggodalmat véltem felfedezni. Szeme sarkából épp kibuggyanni készült könnycseppje, amit még idejében letörlőt, így az nem folyhatott végig arcán. Annyira bámultam, hogy észre sem vettem, egész végi fogta a kezem, csak akkor mikor elengedte. Amint elengedte, furcsa hiányt éreztem, de nem volt időm foglalkozni ezzel mivel megszólalt.
Amit mondott elárasztott melegséggel és felélesztette a reményt bennem, hogy van még jó a világban és érdemes élnem. Azt mondta, hogy soha ne adjam fel, még akkor se, ha úgy érzem nincs miért tovább élnem, mert ha ma így is gondolom holnap már csak megbánnám amit tettem, és gondoljak azokra, akiket magam után hagynék, a szeretteimre, akik szenvednének, majd bíztatóan elmosolyodott, megfordult és elment.
Én csak álltam ott kukán, és még mindig téglalap alakú mosolyának hatása alatt voltam. Ekkor jöttem rá, hogy az életemben a gonosz uralmát most leváltotta a jó, aki nem más volt mint

Kim Taehyung...

---

Sziasztok ヾ(•ω•')o

Huh...hát nem is tudom, hogy mit mondjak😅

Először is köszönöm, hogy végig olvastátok és remélem, hogy tetszett ez a rész.🥰💗

Másodszor pedig, ez életem első könyve, úgy hogy előre is elnézést ha borzalmas😥 de megpróbálom a tőlem telhető legjobbat nyújtani.

Ha bárkinek bármi észrevétele, vagy véleménye lenne, kommentben nyugodtan jelezhet. Jöhet Hideg, meleg! Ki bírom😆

Helyes írási hibákért bocsi😅

Köszönöm, hogy itt voltatok hamarosan hozom a folytatást.

Addig is virtuális puszi😚🙆🏻‍♀️