A csillagokon át - Across the stars (SW au fanfiction)

Kilencedik fejezet

Obi-Wan még akkor is azt a chipet szorongatta a kezében, amikor hajójával sikeresen dokkolt az egyik leszállópályán. Felvette legjobb köpenyét, amire még Padmé is büszke lett volna, aztán a hajó rámpáján át kilépett a Zygerria napfényes világába.

Természetesen már várták őt; két zygerriai páncélba bújt őr lépett hozzá katonás kimértséggel, és Obi-Wan egyáltalán nem tiltakozott, amikor azok intettek, hogy kövesse őket.

Obi-Wan érezte a két őr feszengését, ami abból fakadt, hogy a jedi mester éles szemével mindent végigmért. A házakat, amelyek mellett elhaladtak, az ablakokban meglibbenő függönyöket. Egy pillanatra a férfi még egy nagy, kerek szempárt is meglátott a függöny résein át, de az is hamar eltűnt. Abban viszont biztos volt, hogy a kerek szempár nem egy őslakoshoz tartozott.

Az őrök sisakjuk mögé rejtették véleményüket, egy szóval nem méltatták Obi-Wan könnyed kérdéseit a zygerriai életről. A mester a chipre nézett a kezében, aztán az őrökre, és rossz előérzete igencsak elhatalmasodott rajta. Most sokat adott volna Quinlan erejéért, mert még ő is érezte, hogy a zygerriaiak oldalán lógó ostorok sokat mesélhetnének neki.

A királyi palota kékje, úgy tűnt, az eget is betölti, egzotikus stílusa még a jedit is lenyűgözte, pedig őt aztán nehéz volt bámulatba ejteni.

Az őrök beterelték a hatalmas kapukon. Amerre a jedi járt, mindenki elnémult egy pillanatra, érezni lehetett a visszafojtott lélegzetek feszültségét. Obi-Wannak az is hamar feltűnt, hogy az őrei láthatatlan falat képeznek köré; a jedi nem láthatta tőlük a város piacterét, csupán annak zsivaja ütötte meg a fülét.

Obi-Wan nem is számolta, hány termen vezették keresztül. A sok dísztől és a gyümölcsök édes, ragadós illatától megszédült.

– Szóval igazak voltak a hírek – visszhangzott végig a termeken egy erőteljes férfihang. A jedi mester a hang irányába kapta a fejét, hogy egy díszesen öltöztetett zygerriai nagyúrral találja szembe magát. A zygerriai szeme ellenszenvesen villant fel, ahogyan intett őreinek. Azok a jedihez léptek, és várakozásteljesen felé nyújtották kezüket. Kenobi szórakozott mosollyal adta át a fénykardját.

A zygerriai férfi közelebb lépett a jedihez. Sunyi arcára lapultak macskafülei. – Atai Molec, a királynő főtanácsosa – mutatkozott be azzal a hangsúllyal, ami feltételezte, hogy Obi-Wan lépten-nyomon az ő nevébe akad bele. A jedi csak mosolyogva bólogatott.

– Miféle híreket hallott rólam, Molec főtanácsos? – kérdezte, igyekezve figyelmen kívül hagyni az őrök ostort szorongató kezét.

– Inkább én kérdezek, jedi, mert én vagyok otthon, nem pedig te. – Molec intett, az őrök visszavonultak őrhelyeikre. Obi-Want egy cseppet sem nyugtatta meg, hogy a két fegyveres zygerriai kikerült a látóteréből. – Mit keres egy magadfajta coruscant-i békepap a bolygómon? Ha kémkedni jöttél, jedi, akkor nagyon nagy csalódásban lesz részed, mert itt aztán semmit sem fogsz találni.

Obi-Wan ajkáról nem akart eltűnni az az átkozott mosoly, amely hamar Molec idegeire ment. – Inkább a királynőddel tárgyalnám meg ittlétem részleteit, ha megengeded. Az Obi-Wan Kenobi nevet is egészen nyugodtan bejelentheted a kérésem mellé.

Molec megmutatta ragadozó fogsorát vicsorában. – Ez itt a Peremvidék, Kenobi. A te neved nem sokat ér az én királynőmnek. A Köztársaságod...

– Elég lesz, Molec.

Csengő, mély női hang fojtotta a főtanácsosba a szót. Obi-Wan felpillantott a lépcsősorra, és a fénytől körbeölelt karcsú alak megkezdte lassú, kimért leereszkedését a fokokon. A királynő aranykoronáján megpihent a beszüremlő fény, és ez a fény meggyújtotta arany szemeiben is a lángot. Pávakék ruháján is arany ragyogott, és a nő vállán lila tollú kirosi madár énekelt.