Crossing Lines - Bolla Bendegúz

1. Silány másolat

Szerencsés az az ember, akinek a jó családi háttér megteremti a szép és gondtalan, nyugodt életet. Nem kell egyik napról a másikra élni. Kovács Leila ez utóbbi érzést azonban mindennél jobban ismerte. Szülei pár évvel ezelőtt kezdtek elszegényedni, amikor a most húsz éves lány még csak a középiskolát kezdte. Szeretett tanulni. Nagyon jó tanuló volt. Szülei pedig mérhetetlen büszkék.

A Kovács család egyetlen férfi tagja egész életében sportmasszőr volt, azonban az utóbbi években a fehérvári Videoton fizioterapeutája volt, ám négy éve ezt is abba kellett hagynia a csúnya és fájdalmas betegsége miatt. Tüdő rákkal küzdött, ami az egész család életére kihatással volt. Nem csak a jelenre, a jövőre is. Főleg Leila jövőjére. Tudta, hogy nem tanulhat tovább, hiszen muszáj pénzt keresnie - ezzel is segítve családja helyzetét, mivel egyedül édesanyja dolgozott, az az összeg viszont szinte semmire nem volt elég. Leila megtanult lemondani dolgokról és sosem akadékoskodott valami miatt, amire édesanyja azt mondta, most nem engedhetik meg magunknak. Most nem.

A fiatal lány mindig azt remélte, egyszer ki tud törni ebből az egészből és olyan életet élhetnek mindhárman, amilyenre minden ember vágyott.

A Bolla család viszont szöges ellentétük volt. A szülők mindent megadtak gyermekeiknek, akik mind a négyen visszafizették apránként a kapott szeretet és törődést. A család legidősebb gyerekéből derék focista lett, aki Fehérváron kezdett bele karrierjébe, ahol megmutatta a nemzeti csapat vezetőedzőjének, hogy számíthatna rá a felnőtt csapatban 21 évesen, hiszen még mindig az U21-es válogatott alap emberének számított. Bolla Bendegúz tehetséges focista volt, aki komolyan vette hobbiját és egyben karrierjét. Szerette, amit csinált. A magánélete tulajdonképpen teljesen kiegyensúlyozott volt, ám az utóbbi időben azt érezte, már csak megszokásból van együtt barátnőjével, aki már nem tud akkora örömet nyújtani neki, mint az elején. Mégis félt kimondani a végszót, hiszen nem szeretett egyedül lenni. Virág tökéletes barátnő volt, mindent megadott a fiatal fiúnak, amire szüksége volt. Mégsem volt zökkenőmentes a kapcsolatuk. Az elmúlt néhány hónapban Bendi kezdte megelégelni a sok hisztit, amivel szembe kellett néznie és valljuk be, elég nehezen tudta kezelni ezt a viselkedést. Koncentrálnia kellett a focira, nem hagyhatta, hogy magánélete rányomja bélyegét a munkájára, különben a következő mérkőzést csak a kispadról sasolhatta volna. Ezt leszámítva, azt gondolta minden rendben van és ez mind belefér, remélte, hogy Virág megváltozik és felhagy ezzel a modorral. Néha egészen kibírhatatlan - gondolta magában sokszor, amikor inkább lelépett fehérvári lakásukból és találkozott barátaival, hogy egy kicsit kiszellőztessse fejét és maga mögött hagyhassa a gondokat pár órára. Ennek ellenére nem akart változtatni semmin. Kényelmes élete volt a barátnőjével.

Kovács Leila magánélete már sokkal bonyolultabb volt ennél. Neki nem volt ekkora szerencséje, mint a focistának. Neki el kellett viselnie azt a sok rosszat, amit középiskola óta tartó szerelmétől kapott. Márk nagyon szerette Leilát, legalábbis ez látszódott és Leila is szerette volna ezt hinni. Nagyon jól meg voltak, hiszen már több éve együtt jártak. A gondok csak akkor kezdődtek, mikor összeköltöztek. Márk visszatért az alkoholhoz, amivel korábban is voltak problémái. Leila joggal aggódott és nem örült ennek, amibe baráti társasága sodorta a fiút, akit szeretett, hiszen teljesen kifordult ilyenkor önmagából és nagyon erőszakos volt vele. Tudta, hogy nem szándékosan teszi mindazt a rosszat vele, aminek nyomait napokig viselte magán, azonban roppant erős lány volt. Az őt ért rossz dolgok megerősítették. Másképp nem tudta volna elviselni. Mindig kitartott Márk mellett és ott volt neki, ha gondja volt, ám kezdte azt érezni, ez a kapcsolat megöli őt és már nem olyan boldog, mint a kezdetekkor.

Most viszont sietős léptekkel haladt a Mol Fehérvár labdarúgó csapatának edzőközpontjának bejárata felé. Nem szeretett késni, főleg nem az első munkanapjáról. Izgult. Hogy ne izgult volna, hiszen húsz évesen egy bajnok csapatnál fog dolgozni, bár eddig nem különösen kísérte figyelemmel a futballt, csupán édesapja miatt nézte meg a csapat meccseit a tévében. Nem rajongott a sportért, mégis mosolyogva köszönt az ajtóban rá várakozó Juhász Rolandnak. A harmincas évei vége felé járó férfi ösztönösen mérte végig jó barátja lányát, aki világoskék farmert húzott vékony lábaira, egy nude színű póló emelte ki adottságait, és a kora reggeli hideg levegő miatt egy nadrágjához passzoló farmerkabátot vett fel. Lábain egyszerű sportcipő volt, ami az egyik kedvencének bizonyult. Táskáját hátán viselte. Sötét szőke haja laza hullámokban omlott vállaira. Az arcán lévő mosoly egyre szélesebb lett, amint megállt a volt válogatott futballista előtt.