Crossing Lines - Bolla Bendegúz

5. Nem hétköznapi játékos

A péntek esti futball mérkőzés egyértelműen a legjobb formáját hozó Bolla Bendegúz sietősen teszi ki az indexet a fehérvári lovarda bekötőútja előtt, hiszen késésben van. Ma ő viszi húgát lovagló órára és reggel sikeresen elaludta az ébresztőt, ami miatt rohanásból állt a reggele. Még barátnőjét sem méltatta legalább egy üzenetre, hogy most ő nem fog otthon tartózkodni, mire hazaér.

-Ebéd után elmegyünk moziba? - imádta a kishúgát és ha tehette volna, minden szabadidejét családjával töltötte volna, de mióta összeköltözött Virággal, ez kicsit megváltozott.

-Bogi - néz rá a mellette ülő kislányra jelentőségteljesen - Erőnléti edzésem van délután, tudod.

-Elfelejtettem - biggyeszti le ajkait a sötétszőke lány, mire bátyja kissé megszánja őt.

-De tudod mit? - már erre a mondatára is felcsillannak testvérének szemei - Mi lenne, ha jövő héten egyik nap bepótolnánk? - veti fel az ötletet mosolyogva, mire Bogi hevesen bólogatni kezd.

-Virág is jön? - kérdezi vidáman, amire Bolla viszont elkomorodik. Őszintén ki szerette volna zárni gondolataiból barátnőjét.

-Nagy gond lenne, ha csak kettesben mennénk? - kérdezi félve a focista, miközben leparkol a lovarda előtt és kiszállnak mindketten a fekete Audiból. Nem akar ennél is több időt tölteni barátnőjével.

-Nem - rázza fejét a kislány és lovagló kobakját kivéve a hátsó ülésről ugrándozva halad a bejárat felé, bátyja pedig követi is egy gondterhelt sóhajjal és Bogi többi felszerelésével a kezében.

Bolla szerette idehozni kishúgát, mert nyugodt környezetben volt két órán keresztül és kicsit kiszakadhatott a nyüzsgésből. Miután az istálló előtt elváltak útjaik, szokásához híven a nagy karámhoz sétált, ahol egy ismerős személyt pillantott meg, amint segített felülnie egy kislánynak az egyik lóra, amin néha Bogi is szokott lovagolni. A felismerés, miszerint Leila az, boldogsággal töltötte el és hatalmas mosollyal az arcán vette sietősre lépteit, hogy minél előbb megszólíthassa a lányt. El sem hiszi, hogy ő az. Olyan izgatott lett hirtelen, hogy mielőtt szólhatott volna, muszáj volt mély levegőt vennie.

-Leila! - lép a karámfára támaszkodó lány mellé, aki hirtelen kapja ode fejét, majd egy hitetlen mosoly rajzolódik ki arcára. Lassan méri végig a helyes focistát, aki ezt észrevéve csak mosolyog, amivel rögtön zavarba hozza Leilát. Sötétkék farmere kiemeli vékony lábait, zöld pólója pedig adottságait. Arcán szinte semmi smink nem fedezhető fel, de ez nem is olyan furcsa, hiszen sosem űzött sportot a cicomázgatásból. Szeretett természetes lenni.

-Nocsak, több sportot is űzöl egyszerre? - vonja fel egyik szemöldökét Leila, s próbálja nem kimutatni, mennyire hatással van rá Bolla. Szíve majd kiugrik helyéről közelsége miatt.

-Oh nem - rázza fejét nevetve - A kishúgomat hoztam el edzésre. Ő lovagol. Na és te? - érdeklődik rögtön, hiszen nagyon kíváncsi, mi az oka jelenlétének. Bárcsak eddig is láthatta volna itt.

-Szombat lévén bébiszitter vagyok ma és elhoztam Emmát szintén lovagló órára - biccent fejével a karámban lovagló kislányra, mire Bolla csak mosolyogva bólint.

-Nem tudtam, hogy a Vidi mellett mást is dolgozol - fordul vissza felé, mert nem tud betelni a látványával. Egész nap Leilát tudná bámulni.

-Ahogy én se, hogy remek báty vagy és a szombat délelőttödet egy lovardában töltöd - Leila olyan kislányosan mosolyodik el Bolla szemébe nézve, akit mérhetetlen büszkeséggel és örömmel töltenek el a lány szavai.

Leila a karám melletti padra ül és őszintén elmosolyodik, amikor a focista is követi példáját és szorosan mellé ül. Egyiküket sem lehet félénknek nevezni, most mégis a másikra vártak, hogy megszólaljon. Szerettek volna mindketten beszélgetni.