Crossing Lines - Bolla Bendegúz

4. Piros mogyorós

Mindenki stresszel, ha valamilyen fontos esemény előtt áll. Ki kevésbé mutatja ezt ki, és van akit ez teljesen megvisel. Bolla Bendegúz előbbi volt. Teljes nyugodtsággal érkezett meg az edzőközpontba az elsők között és szerette volna megkeresni Leilát, mielőbb bement volna az öltözőbe. Tudta, hol kell keresnie a lányt. Kicsit rosszul is érezte magát, amikor megpillantotta az öltöző melletti helyiségben pakolászó lányt és ez egyértelműen tegnap esti művelete miatt volt.

-Szia! - Leila ledöbbenve köszön kicsit élesen a focistának, aki mosolyogva figyeli őt egy ideje, ezzel teljesen zavarba hozva őt. - Minden rendben? - kérdezi tanácstalanul, hiszen egyre jobban zavarja a focista pillantása és érzi, ahogy arca pírba öltözik.

-Persze, csak... szerettem volna beszélni veled. - kínos mosollyal süllyeszti kezeit nadrágja zsebébe, Leila pedig kíváncsian húzza fel szemöldökét és inkább félre teszi a mezeket, amiket már összehajtott. - Vagyis inkább reméltem, hogy beszélgetsz velem meccs előtt. - szégyenlősen néz a lányra, aki elmosolyodik látva a fiú zavartságát.

-Izgulsz? - Leila leül a padra és kérdően pillant a mellé csatlakozó Bollára.

-Itt lesz a válogatott szövetségi kapitánya is megnézni. Nem hibázhatok pont most. - sóhajtja gondterhelten a 21 éves játékos. Leila sosem gondolta volna, hogy ekkora nyomás lenne a focistákon, de most látva Bollát, kezdi elhinni.

-Szerintem nincs miért félned - Leila hangja olyan nyugtató volt a hátvédnek, hogy ennyi elég is volt neki. Totálisan lehiggadt és hitt neki. - Roli azt mondta, te vagy az egyik legígéretesebb védő, szóval én nem aggódnék a helyedben - a végére mindketten elmosolyodnak a lány szavain. A focista hálásan pislog rá és késztetést érez, hogy megölelje őt, de ezt a gondolatot azonnal el is hessegeti, hiszen már így is jóval többet érez iránta, mint kellene. Nem érti, hogyan lehetséges ez. De az igazat megvallva, Leila is hasonlóan érzett, csak ő sem volt tisztában vele, hogy mik Bolla szándékai. Nem tudta, hogy lenne barátnője, de rákérdezni nem mert, mert az nagyon kellemetlen lett volna neki.

-Ez most nagyon jól esett - vallja be neki a fiú őszinte mosollyal az arcán. Leila örül, amiért jobb kedve lett a focistának és ezért ő volt a felelős. - Nem akarlak feltartani - eszmél fel hirtelen, mivel már egy ideje csendben figyelik a másikat és egyikük sem szól. - Megyek veszek a büfében Ágikánál egy piros mogyoróst és megnézem a pályát - áll fel ezzel egyidőben Leila mellől, aki megértően bólint.

Precízen elrendezve a mezeket zárta vissza az öltöző ajtaját és sétált el ő is büfébe, ahol Ágnes mosolyogva köszöntötte őt.

-Minden rendben van kislány? Adhatok valamit? - mosolyogva könyököl a pultra Leila mellé.

-Egy tonikot légyszi - feleli mosolyogva.

-Azt tudok adni - lép a hűtött szekrényhez és kiveszi az italt - Szerencse, hogy nem piros mogyoróst kértél te is, az előbb Bendikét kellett elkeserítenem, mert nem érkezett múlt hét óta szóval be kellett érnie egy sportszelettel.

-Ennyire szereti azt a csokit? - ráncolja szemöldökét a fiatal lány és kicsit érdekesen gondol vissza a focista szavaira, amit fél órája mondott neki.

-Ez nála már rituálé - neveti el magát a nő - Minden meccs előtt azt eszik.

-Igazán? - néz vissza rá eszelősen és már meg is született a gondolat fejében, miszerint ő most ki fog menni a központból, hogy szerezzen ilyen csokit a fiúnak. Nem értette miért csinálja ezt.

Húsz perc elteltével Leila sebesen szelte át a folyosót piros mogyorós csokival a kezében és hatalmas vigyorral az arcán. Büszke volt magára, amiért az utolsó darabot megvette a közeli boltban és most az öltözőbe lépve megkereste Bolla padját, majd a piros zoknik egyikébe belecsúsztatta az édességet és a kis cetlit, amire pár sort írt neki.