Crossing Lines - Bolla Bendegúz

6. Remek srác

Kovács Leila fáradtan kezdi meg hétfői munkanapját és nem igazán találja helyét. Folyton csak Bolla jár a fejében, na meg a tökéletes barátnője. Márkkal tegnap összeveszett, amiért nem volt hajlandó vele menni valami egyetemi barátok által szervezett buliba, hiszen neki ma fel kellett kelnie dolgozni. Mellesleg nem vágyott ilyen társaságba. Az ő legjobb társasága Melinda volt, aki átment hozzá és néztek valami csajos filmet, amíg Márk ki tudja merre császkál. Nem is érdekelte. Örült, hogy nincs otthon.

A szokásosnál is korábban érkezett az edzőközpontba, ez pedig lehetővé tette számára, hogy senkivel ne fusson össze. Egyetlen focistával sem. Bollát mindenképpen el akarta ma kerülni. Félt, hogy még mélyebb érzéseket vált majd ki belőle, amiket nem lenne képes kordában tartani.

Mosolyt erőltetve arcára pakolta ki a tiszta ruhákat az öltözőben és ment fel a büfébe Ágikához, aki egy friss kávéval várta őt. Nagyon megkedvelték egymást és sokat beszélgettek az edzések alatt.

-Hogy van apukád? - kortyol kávéjába az idősebb nő, Leila pedig elenged egy gondterhelt sóhajt a kérdés hallatán.

-Egyelőre hatnak a kezelések, de... Sokszor mondja, hogy fáj a háta - fájdalmasan húzza össze szemöldökeit és inkább az edzőpálya felé néz ki a hatalmas üvegablakok egyikén.

-Bendike igazán remek srác - jegyzi meg halkan Ágika, Leila pedig felé kapja tekintetét, hiszen nem gondolta volna, hogy észreveszi majd a nő az apró mosolyt szája sarkában, ami akkor jelent meg, amikor meglátta Bollát a pályán.

-Hogyan? - pislog rá megilletődötten a fiatal lány, mert nem igazán érti, miért mondja most ezt neki Ágika.

-Láttam, hogy nézel rá - mosolyodik el mindentudóan, ami rettentő zavarba hozza Leilát. Még egészen halványan el is pirul.

-Ez nem számít. - rázza meg fejét összeszedve gondolatait. - Neki barátnője van, nekem pedig barátom. És ez itt van lezárva.

-Ne aggódj drágám, nem lesz ő sokáig együtt azzal a műkörmös hisztis libával - legyint lemondóan, mintha ő már tudna valamit. Leila még nem volt tisztában, Ágika miket tudott a focistákról.

-Ezt hogy érted? - kérdezi Leila értetlenül és minél előbb szeretné tudni a választ, mert a szíve már most is a torkában dobog.

-A kis Dárdai a minap csicseregte nekem, mennyit panaszkodik neki a barátnője miatt és, hogy közel áll a szakításhoz. Tehát, ha te is meguntad a kapcsolatodat, akkor csapj le rá - tanácsolja a lesokkolt lánynak, majd visszamegy a pult mögé, hogy az éppen érkező munkatársakat kiszolgálhassa. Leila annyira le van döbbenve, hogy hatalmas szemekkel figyeli az edző focistákat, egyet különös figyelemmel illet meg. Bollát.

A fiatal focista maximális teljesítményt nyújt az edzésen és az edző éppen ezért dicsérettel illeti. Tudja, hogy megint kezdő lesz hétvégén és szeretne megint bizonyítani. Szemei felcsillannak, mikor meglátja Leila alakját közeledni a folyosón. A lány épp most jön bezárni az öltözőket és azt hitte már nincs itt a hátvéd sem. Megint tévedett.

-Szia! - köszönti mosolyogva a lányt. - Nem láttalak reggel - próbál beszélgetésbe elegyedni, mert látja Leilán, hogy készül elsétálni mellette.

-Korán jöttem - torpan meg mégis a szőke lány, Bolla pedig nagyon örül ennek. Szerette volna elhívni valahová, ahol kettesben beszélgethet vele, de nem volt elég bátorsága hozzá. Aztán eszébe jutott Szoboszlai mondata, hogy ha nem boldog a kapcsolatában, akkor biztos nyitott lenne egy újra. Max nemet mond.

-Épp ebédelni indulok, nem tartasz velem? - Bolla hirtelen jött kérdésén mindketten meglepődnek, majd Leila kicsit zavartan elmosolyodik. A focistának nagyon tetszett a mosolya. Szerette, ha mosolyogni látta őt.