Crossing Lines - Bolla Bendegúz

9. Maradj itt

A kérdés még mindig a levegőt hasította át Leila és Márk között, utóbbi pedig várta a választ, amit Leila nem volt képes megadni neki. Erre nem volt felkészülve most. Arra számított, hogy lesz egy fél napja legalább átgondolni, hogyan is beszéljen majd barátjával a szakításról.

-Sétáltam egyet - nyögi ki végül a hatalmas hazugságot, mert csak nem mondhatja a szemébe most azonnal, hogy épp megcsalta őt Bolla Bendivel. Márk tuti őrjöngene. Így is megijedt Leila, amikor barátja közelebb lépett hozzá, hogy üdvözölhesse őt. Érezte, ahogy egész teste remeg a félelemtől, hogy most bizony lebukik. - Te hogy hogy már ma itthon vagy?

-Esett az eső, ezért hamarabb hazajöttünk - vonja meg vállát és elállja útját. Leilát fürkészi, aki menekül pillantásai elől persze tudja, hogy ezzel pont okot ad kételyre. - Mi a francért érzek rajtad idegen férfi parfümöt?! - kerekednek el szemei, amikor elég közel lépett a ledermedt lányhoz.

-Nem értem, miről beszélsz - leheli a lány és épp elmenne barátja mellett, hogy átvehesse ruháit és egy zuhanyt vegyen. Márk azonban elkapva karját húzza vissza maga elé és még egyet szippant barátnője felől jövő illatból.

-Kivel voltál? Ne próbálj engem átverni, nem vagyok hülye! - pirít rá elég rendesen, amitől Leila összerezzen és érzi, hogy most jött el az a pillanat, amikor már nem hazudhat tovább.

-Márk én... - csuklik el Leila hangja, mert nem akar fájdalmat okozni neki - Sajnálom...

-Nem hiszem el, Leila! Hogy lehetsz ekkora ribanc? Kit szedtél össze?! - csattan fel a fiú, ami megrémiszti a lányt, főleg amikor erősen magához rántja karjánál fogva - Annyira tökéletes volt a kapcsolatunk és te képes voltál ezt tönkre tenni?!

-Tökéletes? - Leila hisztérikusan neveti el magát és hitetlenül néz fel dühös barátjára - Te meg miről beszélsz? Úgy látom a te szótáradban ennek a szónak teljesen más jelentése van, mert a tökéletes nem ott kezdődik, hogy megalázol, egy bábuként bánsz velem és kedvedre dugsz meg nem törődve azzal, hogy mit okozol vele és akkor még nem is említettem se a karomon lévő foltokat se, ami a hátamon van már egy hete! - emeli fel a hangját most már Leila is, mert elérkezett az a pont, amikor kibukik belőle minden, ami eddig bántotta őt. - A szüleimet levegőnek nézed és nem is törődsz az érzéseimmel, hogy min megyek keresztül! Önző vagy!

-Én vagyok az önző?! Eltartalak, van hol laknod! Inkább hálásnak kellene lenned! Erre te mit csinálsz?! Amíg nem vagyok itthon szétteszed a lábad másnak! - Márkot nem igazán érdekelte most, hogy a szomszédok meghallják kiabálását, de most már barátnőjét sem kellett félteni, aki kirántotta karját kezeinek fogságából.

-Ne tégy úgy, mintha szívességet tettél volna nekem! - rázza fejét Leila - Mellesleg te koslattál mindig más lányok után! Lenyeltem neked mindent, de most már nincs ehhez türelmem. Túl sokszor vágtál padlóra sokszor szó szerint!

Márknak több sem kellett, nem szerette, ha egy nő visszabeszél neki és a hibáira hívja fel a figyelmet, ezért gondolkodás nélkül vágta arcon Leilát, aki kicsit hátra tántorodott az ütéstől. Hirtelen fel sem tudott eszmélni, mi történt az imént. Márk tényleg megütötte, most pedig kicsit elfordulva fogja fájó arcát, miközben könnyei egyre sűrűbben potyognak. Egész teste remegett és most már tényleg úgy igazán félt a férfitól. Félt, hogy tényleg maradandó sérülést fog szerezni.

-Látod Márk, nálad ez jelenti a tökéletes kapcsolatot! - Leila sírva vágja a fiúhoz a szavakat, aki egyáltalán nem fogja fel tettének súlyát.

-Nem tűröm, hogy visszabeszélsz, mert csak még inkább feldühítesz! Takarodj a lakásomból! - tényleg nagyon hangosan kiabál Márk, és a rémült lánynak több se kell, sarkon fordulva tépi fel a kilincset és hagyja el a lakást.