Crossing Lines - Bolla Bendegúz

2. Meleg kakaó

Bolla korán érkezett a délutáni edzésre, szinte első volt, aki besétált az edzőközpontba. Ma sem indult jól a reggele. Barátnőjével ma még kivételesen nem veszett össze semmin, viszont zavarta a tegnap este. Nem úgy élvezte az együttlétet vele, mint kellett volna. És ez rettenetesen zavarta. Nem tudta, mit csinál rosszul. Tényleg jobb lett volna neki inkább egyedül, nem volt szüksége egy pénzéhes, hisztis barátnőre, akivel már a szex se annyira jó, pedig tegnap este még máshogy gondolta.

Gondolataiba merülve sétált végig az edzőközpont hosszú folyosóján, ami az öltözőkhöz vezetett. Tudta, hogy valószínűleg nincs még itt rajta kívül semelyik csapattársa, de most nem is hiányzott neki senki. Egyedül akart lenni a gondolataival. Otthon Virág vívódását hallgatta, mert nem tudta eldönteni a lány, melyik ruhát rendelje meg kedvenc butikjából. Bollát ez teljesen hidegen hagyta már. Mindegy volt neki, mibe öltözött fel barátnője, amíg szépen mutatott mellette a sajtónak.

Kovács Leila Bollánál is korábban érkezett újdonsült munkahelyére, hogy ma ne fusson össze egyik focistával se, főleg ne a fiatal védővel. Nem hiányzott ma neki senki bántó beszólása. Nem volt jól. Nagyon nem. Reggel fájdalmat okozott neki az is, hogy a hálószobából eljusson a fürdőbe, ott pedig fájdalmas sóhajjal tapasztalta, hogy fehérneműjébe helyezett tisztasági betétjén vércseppek vannak. Tudta, hogy a tegnapi aktusa Márkkal még kihatással lesz a mai napra, így miután kicserélte a betétet és felöltözött utcai ruházatba, magához vett egy fájdalomcsillapítós dobozt a konyhában és táskája aljába tette. Márk már az egyetemen volt, nem is találkozott vele a lány, de nem is sajnálta. Nem akart a férfira nézni, aki ilyen fájdalmat okozott neki. Szerette volna, ha olyan lenne kapcsolatuk, mint régen volt, de erre sajnos már egy csepp esélyt sem látott. Már nem is akarta a régit se. Márk olyat okozott neki, amit sose fog tudni megbocsátani neki.

Fájdalmas léptekkel ment be az edzőközpontba egyenesen a mosóba, ahol táskáját az asztalra helyezte és automatikusan kivette belőle a gyógyszert és a vizet. Érezte, hogy szüksége lesz rá. Viszont előbb szerette volna az öltözőbe vinni a tiszta ruhákat a focisták számára, akik egy órán belül meg fognak érkezni. Szeretett volna most eltűnni minden szem elől és csak maga lenni a dologgal. A zoknikat pakolászva érezte, hogy alhasában erősödik a fájdalma, éppen ezért muszáj lesz bevennie a fájdalomcsillapítót, bár gyűlölte, hogy most erre szüksége van. Az öltöző közepén lévő nagy asztalra támasztva mindkét kezét próbálta normalizálni légzését és nem a fájdalomra koncentrálni. Sötétszőke hajtincseit durván tűrte füle mögé és szorongatta kezében az egyik játékos mezét.

-Úgy látom, túl korán jöttem - fiatalos hangot hall az ajtó felől. Tudja is, kihez kösse ezt a hangot és amint felé fordítja fejét, meg is bizonyosodik róla, hogy Bolla érkezett meg korán az edzésre, ami csak egy óra múlva kezdődik.

-Már végeztem - feleli csendesen a lány és felegyenesedve lép oda az egyik játékos ruházatához és a többi ruha mellé hajtogatja a mezt is. Esetlenül fordul meg, mert tudja, hogy Bolla minden mozdulatát figyeli. Kellemetlen érzéssel néz szemeibe és őszintén fél, hogy megint kap valami beszólást, pedig az már nem hiányzott neki ezek után. De honnan is kellett volna tudnia a fiatal focistának, hogy a lány mivel küzd éppen. Ennek ellenére látta, hogy a lány nincs jól.

-Minden rendben? - kételkedve abban, hogy jól van, ráncolja szemöldökét és szemeit a lány arcán járatja, amiről próbál bármit leolvasni.

-Persze. - Leila nem most hazudik először állapotáról. Nagyon is tudta, hogy nincs rendben és segítségre lenne szüksége. De milyen segítséget várhatna ettől a fiútól? Hiszen bunkó volt vele már az első napján és nem akart vele konfrontálódni most sem. Válasza ellenére érezte, ahogy lábai megremegnek, így muszáj volt leülnie az öltöző egyik padjára. Bolla megszeppenve állt a lánytól pár méterre. Nem értette, mi a baj. Táskáját a földre engedte és közelebb lépett hozzá, de tartotta a tisztes távolságot. Tudta, hogy tegnap nem a legjobb modorát mutatta meg neki és biztos volt benne, hogy most nem túl kívánatos személy neki, ezért nem akart tolakodni. De aggódott. Egy lányt sem látott még így. Még Virágot sem, ha nehéz női napjait élte.