Crossing Lines - Bolla Bendegúz

7. Minden jót

Kerek két hét telt el, mióta Leila édesapját hazaengedték a kórházból és lánya ezért néhány szabadnapot vett ki, hogy vele lehessen, bár tudta, hogy apja nem igényli a túlzott támogatást. Olyan, mint lánya. Ma viszont már nagy mosollyal az arcán hajtogatta a mezeket az öltözőben edzés előtt, s mikor a számára kedves fiú pólóját tartotta ujjai közt, óvatosan orrához emelte a pólót, hogy beleszippantson. Igaz tudta, hogy nem Bolla illatát fogja érezni, hanem az öblítőjét, amivel az összes mezt kimosta. Viszont mégis közel érezte magához a fiút, aki éppen most lépett be a központ bejáratán Dárdai Palkóval. Állandó témájuk Bolla barátnője volt, aki már az őrületbe kergeti a focistát a hisztijeivel. Palkó csak fejét csóválta, hiszen számtalanszor mondta neki, hogy szakítson vele, mert már őt hozta le az életről ezekkel az élménybeszámolókkal. Bolla viszont képtelen volt erre. Várt valamire, ami megerősíti abban, hogy tényleg ezt kellene tennie.

-Na és dumáltatok azóta? - Palkó egyértelműen Leilára utal, Bolla pedig elmosolyodik, hiszen az elmúlt hetekben rengeteget chatelt a lánnyal és beszélgettek edzések után. Többször haza is vitte és nagyon jól érezte magát vele.

-Ja, de cseszhetem, ha barátja van - sóhajtja lemondóan és bekanyarodnak az öltöző folyosójára.

-Amíg neked meg barátnőd van, ne várj tőle semmit - röhögi el magát csapattársa, majd bemegy az öltöző ajtaján, ahol Leila már végzett munkájával és épp Ágikához sétált fel a büféhez. Bolla egy fájdalmas arckifejezéssel tudatta barátjával, hogy tisztában van azzal, amit mondott és rohadtul igaza van. Szoboszlai barátja szavaival élve ő viszont csak ült, mint szar a fűben.

Leila és Ágika szokásukhoz híven a büfé üvegablakából bámulták a focistákat. Leila csendben hallgatta Ágika pletykálkodását a srácokról, hiszen ő volt a központ szeme és füle. Mindent tudott, amire kíváncsi volt.

-Mi a helyzet a barátoddal? - ezen kérdésével kizökkenti a lányt Bolla bámulásából és most felé fordul. Megissza kávéját, majd kidobja a mellette lévő kukába és beszélgetőpartnerének szenteli figyelmét.

-Egy faszkalap - nyögi a fiatal lány és azt kívánja bárcsak ne lenne együtt Márkkal.

-Miért, mi történt? Megint összebalhéztatok? - Ágika aggódó pillantásokkal illeti Leilát, aki aprót bólint. Igazából nem volt olyan nap, hogy ne veszekedtek volna barátjával. Vizsgái voltak és totál ideggyenge módra viselkedett. Arra sem méltatta szegény lányt, hogy megkérdezze, hogy van édesapja.

-Kiakadt rám, amiért annyit voltam apával. Egyszerűen bele sem gondol, hogy milyen nehéz ez nekem. Az se érdekli, hogy van apa... Elegem van belőle - Leilában olyan feszültség uralkodik, ami lassan kitörni készül belőle és ezt ő is tudja. Márk folyamatosan megalázza és kihasználja, amikor pedig be akar neki inteni, mindig visszaédesgeti magát. Eddig.

-Figyelj kislány! Szerintem ez a kapcsolat mérgező neked. Idegbeteg leszel, ha tovább csinálod és nem fogsz tudni gondoskodni a szeretteidről. Szerinted ez a fiú ott lesz neked, ha édesapáddal valami neadjIsten súlyosabb dolog történik? Nem! Jobb lenne, ha olyat keresnél magad mellé, aki tényleg támogat és kölcsönösen számíthattok egymásra. Olyat, mint ő - Ágika fejével Bolla irányába biccent, Leila torkába pedig gombóc szökik, ahogy ő is a fiúra pillant.

-Neki barátnője van! - leheli maga elé a csúf igazságot, ami eléggé nyomasztja. Főleg mióta azt érzi, kicsit közelebb kerültek egymáshoz. Egy szemforgatást kap Ágikától.

-Nyisd már ki a szemed Leilácska! Ez a fiú napok kérdése és szingli lesz. - húzza mindentudó vigyorra ajkait, a mellette álló lány pedig furcsán ráncolja szemöldökét. - Palkóka mesélte, hogy tegnap nagyon csúnyán összekaptak és szerinte Bendike ahogy hazamegy szakítani fog a kislánnyal.