Crossing Lines - Bolla Bendegúz

3. Lelki fröccs

Kovács Leila hetek óta nem aludt ilyen jól, mint múlt éjszaka. Annak ellenére, hogy még voltak fájdalmai, de mintha enyhültek volna. Csak nem Bolla hülye meleg kakaója volt?! Nem, az kizárt. Bár megmosolyogtatta a dolog és, hogy milyen zavarában volt a focista tegnap. Nem tudta tagadni, hogy tetszett neki a fiú és titkon remélte, hogy ő sem közömbös neki. De milyen kósza gondolatai vannak, hiszen ő kapcsolatban van. Ilyenen még csak nem is törhette a fejét.

-Jó reggelt husi - arcára kapott puszi rántja vissza a valóságba, a feladó pedig Márk, aki a pult mögött ácsorgó lány öleli át, mintha mi sem történt volna. Nem tudta őszintén viszonozni gesztusát, még fejét is elfordította, mikor barátja megkísérelt adni neki még egy puszit. Egyáltalán nem akarta, hogy hozzáérjen. A magas férfinak persze ez egyből szemet szúrt, ezért rá is kérdezett. - Valami baj van? - olyan ártatlanul teszi fel a kérdést, hogy Leilának kedve lett volna elnevetnie magát és a kezében szorongatott bögréjének tartalmát ráönteni. Mégis visszafogta magát és kulturált ember módjára viselkedett.

-Szerinted? - a még pizsamában ácsorgó lány indulatosan fordul meg, hogy szemébe nézhessen Márknak, akinek nem esik le a dolog.

-Nem tudom, azért kérdeztem - tárja szét kezeit tanácstalanul. Leilánál betelt a pohár. Fájt neki, hogy nem vette észre a férfi, hogy mit okozott és mivel küzd két napja.

-Igen?! - olyan erővel vágja bögréjét a konyhapultra, hogy csoda, hogy össze nem tört a kedvenc darab. - Elfelejtetted milyen kíméletlenül dugtál meg tegnap előtt az ebédlőasztalon?! - sosem emelte fel hangját, most mégis tőle szokatlan hangnemben beszélt. Márk megszeppenve hallgatta a magából kikelt barátnőjét. - Hogy azóta is nehézséget okoz a járás, hogy véres a betétem és fáj odalent?! Milyen ember vagy te, komolyan?! - akadt ki teljesen és a könnyek megint ellepték szemeit.

-Leilácska - kezeit óvatosan vezeti derekára a férfi, aki teljesen ledöbbent és ez kirajzolódott arcára is.

-Ne Leilácskázz! - tolja el magától ösztönösen közeledő testét, amin ő is meglepődik. Eddig sosem volt ennyire bátor. - Undorító, amit műveltél velem!

-Én... nem akartam - Márk szemei megbánást tanusítanak és némiképp beugrott neki a jelenet, de elég zavaros volt. Nem emlékezett sok mindenre, mivel alkohol befolyása alatt volt.

-Mindig ezt mondod! Vígan éled az életedet és nem is gondolsz arra, hogy mit okozol! Konkrétan megerőszakoltál! - nem rá vall a sírás közbeni kiabálás. Most még az sem érdekelte, hogy a szomszédok meghallhatják őket.

-Sajnálom! - vág szavába Márk és most már ő is felemeli hangját, mire a lány elhallgat. - Fogalmam sem volt róla, hogy akkor éppen mit csinálok!

-Látod?! És nekem ehhez rohadtul nincs kedvem. Mindent lenyelni neked. Befejeztem! - Leila határozott léptekkel hagyja magára a megszeppent fiút, aki tanácstalanul fordul utána és nem tudja, mit kellene most tennie. Tudja, milyen rosszat csinált és bele se mert gondolni, milyen fájdalmakat okozott barátnőjének. Szerette őt. Mindennél jobban, mégis csak a rosszat okozta neki. Utálta magát ezért és szeretett volna változtatni ezen, mert tudta, hogy nem veszítheti el a lányt.

Gondolkodás nélkül ment vissza a hálószobába, ahol Leila már éppen nadrágját húzta fel vékony lábaira, hiszen időben szeretett volna elindulni a munkába. Ránézett a szobába besétáló fiúra, de nem kommentálta a dolgot. Kivette szekrényéből világoskék rövidujjú felsőjét, Márk pedig szorosan elé állt. Leila próbálta nem kimutatni mennyire fél tőle most is.

-Leila. - szólal meg fojtott hangon a férfi és gyorsan összeszedi gondolatait. - Rettenetesen sajnálom, amit tettem. Erre nincs mentség. Nem tudom, miért vagyok veled ilyen. Soha semmiért nem tudnálak bántani és nem akartam, hogy ez történjen... - Leila engedi, hogy barátja kivegye kezéből a pólót és az ágyra dobhassa. Ujjaikat összekulcsolja, a lány pedig némán figyeli kezeiket, végül felnéz a barna szempárba. Szeretné inkább most távol tudni magától ezt az embert, mert még mindig eszébe jutnak a történtek. - Megígérem, hogy soha többé nem fog ilyen előfordulni. Nagyon szeretlek!