Küzdj értünk! (Draco Malfoy FF.) +18

Prológus

--------------------------------------------------------------

Tengerpart. Kinek mi jut eszébe róla? Néha csendes, néha zavaros, megnyugtat és szabadnak érzed magad, ha ott vagy. Akár el is tudsz gondolkodni bármiről. Az élet nagy dolgairól, a problémáidról, vagy semmire nem gondolsz és csak nézed a tájat. Velem is éppen ez történik.

Ültem egy kavicsos tengerparton és csak néztem a tengert. Igazából nem gondoltam semmire, csak gyönyörködtem a tájban. Figyeltem, ahogy a hullámok lassan mozognak és jönnek ki a part felé. Kicsit ismerős volt a környék, mintha voltam már itt, de nem ugrott be, honnan.. Na mindegy is, most nem az a lényeg, hanem hogy ezen a csodás helyen vagyok. Igazán szerencsés vagyok.

Hirtelen beszaladt a vízbe egy kislány. Hosszú szőkésbarnás haját csak fújta a szél és vidám volt. Mintha őt is láttam volna valamikor és hasonlított is valakire.

-Gyertek ide hozzám, légyszi! - kérte aranyos hangon, megfordult és rám nézett.

Komolyan mondom, úgy nézett ki, mint én kicsinek. Nem értettem, miért akarta, hogy én menjek be hozzá, amikor nem is ismer.. És miért többesszámba kérte? Hiszen nincs is itt senki rajtam és rajta kívül.. Érdekes volt, de nem tudtam nemet mondani. Ha ő ezt kéri, akkor megteszem.

Nem bírtam ki, levettem a cipőmet és bementem hozzá. A víz kellemes volt, mint egy nyári napon. Közben fújta a ruhámat a szél, de kellemesen. A kislányhoz befutott egy kisfiú is, és együtt játszottak. A fiú sokkal fiatalabb volt, mint a lány és hasonlított rá. Annyi különbség volt köztük, hogy a fiú haja tiszta szőke volt. Nagyon hasonlított valakire, de hát nem volt nehéz kitalálni, kire. Inkább nem mondom ki. Jobban járok.

Hirtelen azt éreztem, hogy hátulról valaki megfogja a vállamat. Megfordultam és alig akartam elhinni, ki volt az.. Ő volt az velem szemben. Mélyen egymás szemébe néztünk, miközben megfogta a derekamat. Ajkaink majdnem összeértek, annyira közel voltunk egymáshoz.

-Ez lesz! - suttogta halkan. - Megígérem!

--------------------------------------------------------------

-Ali! - hallottam egy hangot a fejemben.

Már majdnem megcsókolt, amikor elhalványult minden. Már se őt, se a gyerekeket, se a tengert nem láttam. Mintha felkapcsolták volna a villanyt és nyomban világosságot láttam.

-Ali! - hallottam mégegyszer.

Lassan kinyitottam a szememet és éreztem, hogy a számnál volt valami szerkezet és azon lélegeztem.

-Felébredt! - szólt vidáman valaki.

Körülnéztem és felismertem, hogy egy kórházban voltam és ahogy érzékeltem, lélegeztetőgépen voltam. Rajtam volt a maszk és azon keresztül lélegeztem. A karomban voltak injekciók is. Hát ez fantasztikus.. Mit keresek én itt? Hogy kerültem ide? Rengeteg kérdés kavarog most bennem.. Megszámolni nem lehet..

Odajöttek hozzám anyuék és megsimogatták az arcomat.

-Szia, kicsim! Istenem, de örülök, hogy jól vagy! - örvendezett anyu mosolyogva.
-Kis prücsök! - mosolygott apu is. - Ugye tudod, hogy nagyon megijesztettél minket?

Nem tudtam válaszolni, mert az a szerkezet nem hagyta, hogy beszéljek és nem is jött ki egy hang se a számból. Teljes sokkhatás alatt voltam. Semmit se értettem.. Örülnék, ha valaki elmagyarázná, de minél hamarabb.

-Szeretnéd tudni, mi történt? - kérdezte a doktor.

Lassan bólogattam. Eléggé szeretném tudni. Amire utoljára emlékszem, akkor még a Roxfortban voltam és elkezdtem sétálgatni a folyosón. Igazából csak ennyi maradt meg bennem. Utána már semmire nem emlékszem. Konkrétan minden kiesett. És ha jól tudom, akkor pont a második próba volt. Ennyi információ van, amit tudok.

-Kómába estél. Hónapokig nem tértél magadhoz, hiába voltál lélegeztetőgépen. - közölte a tényt, amin persze nyomban ledöbbentem.

Tessék? Akkor most milyen hónap van? És Harryék? Úristen a Roxfort? Annyi kérdésem volt, de nem jött ki egy se a számból..

-Természetesen ez a betegséged miatt történt meg. Megvizsgáltak és azt állapították meg, hogy nem vetted be a gyógyszereket! - állapította meg, amiben teljesen igazat adok. - Remélem, most tanultál belőle, hogy muszáj lesz bevenned mindennap! Nem történhet meg ez mégegyszer és veszélyes lehet.

Hát igen. Ez egy nagy pofon számomra. Nem szedtem a gyógyszereket és bumm, kóma. Van egy olyan érzésem, hogy kicsaptak a Roxfortból, hogy nem fejeztem be a negyedik évemet, vagy évet kell ismételnem. Tuti ilyen balszerencsés leszek, ahogy magamat ismerem. És nagy valószínűséggel az egész nyaramat pihenéssel fogom tölteni, közben meg hallgatnom kell majd anyuék panaszát, hogy miért csináltam ezt magammal. Őszintén, én se tudom, úgyhogy erre sajna nem tudok választ adni. Megtörtént és kész. El kell fogadni.

-Milyen hónap van? - próbáltam dadogni, hátha értik.
-Június vége van. - felelte a doki.

Te jó ég.. Én tényleg lemaradtam az egész tanévről.. Már a próba is lezajlott.. Vajon mi történt? Ugye nem történt semmi baj? Nagyon remélem, hogy minden rendben van és Harryék is jól vannak.. Úristen, biztosan ők is halálra aggódtak értem.. Majd mindenképp írni fogok nekik. Vagyis Herminek biztosan.

Ami pedig az előbb történt, azt nem tudom hova tenni. Úgyiscsak egy látomás volt, amikor még nem voltam magamnál, semmi több. Hogy mit is akart jelenteni, azt se tudom megmondani. Inkább jobb lesz, ha most elengedem a dolgot. Majd egyszer kiderítem.