Küzdj értünk! (Draco Malfoy FF.) +18

5.2 Kalandos buli

El is érkezett a másnap és még azóta is azon agyalok, hogy Dylan mivel fog értem jönni. Remélem, nem valami veszélyes útra visz el. Nincs kedvem anyuéknak magyarázkodni.

Lementem a deszkámért és elmentem a központba, hogy vegyek valami csinos ruhát estére. Gondoltam, ha már kaptam pénzt, legalább elköltöm arra, amire szeretném. Most ezt találtam ki. Biztos találok valami jót.

Közben sokan megnéztek, hogy deszkával megyek, de ez eléggé menő, szóval senki nem lenézően nézett. Be is mentem a központba és kerestem egy női ruhaboltot. Találtam is egyet, majd bementem. Kerestem valami kihívót és ami az én újdonsült stílusomhoz illett. Először vettem egy hálós harisnyát, hozzá választottam egy fekete szoknyát és már csak egy felső hiányzott. Találtam egy hálós felsőt, ami az egész szetthez illett. Bevallom, eléggé feltűnő leszek ezzel a ruhával. Főleg, hogy találtam hozzá egy fekete bakancsot is. Tiszta feketében leszek. Sebaj, engem nem zavart.

Megvettem őket és szinte el is vásároltam a kapott pénzemet. Mondjuk, máskor nem is tudtam volna, mert a varázslóknál galleonnal lehet fizetni. Hasznos vásárlás volt, úgy érzem.

Miután mentem a gördeszkán hazafelé, megálltam a parknál. Sokszor említettem, hogy szeretek ide járni, így most se hagytam ki. Leültem egy padra, kivettem a zsebemből egy cigit, egy öngyújtót és rágyújtottam. Igen, titokban rászoktam a dohányzásra. Apu szokott cigizni és a tudta nélkül elveszek a dobozból párat. Természetesen ez is káros, pláne a betegségem miatt is, de pont nem érdekelt.

Miközben szívtam a cigit, rámjött a gondolkodás. Megint minden eszembe jutott. Ez a hülye betegség, a nagy változásom, a Roxfort, és ő is.. Odanéztem a szökőkút felé és eszembe jutott, amikor ott egy nagy karácsonyfa állt helyette. És igen.. Eszembe jutott az a csodálatos pillanat is.

------------------------------------------------

Visszaemlékezés:

-Tudtad, hogy egy fagyöngy alatt meg kell csókolnod valakit? - kérdeztem rá kíváncsian.
-Ez valami mugli szokás? Mert akkor biztos, hogy nem. - felelte kissé komolyan.
-De megtennéd? - mosolyodtam el, miközben a karjaimat a nyaka köré fontam.
-Nincs kizárva. - mosolyodott el ő is.

Mélyen egymásra néztünk és nagy boldogság sugárzott bennem, hogy itt lehetek a szerelmemmel Londonban és ilyen romantikus pillanat ez.. Egyszer minden álom valóra válik és ez egy csodálatos álom.

-Szeretlek! - suttogtam, felemeltem a fagyöngyöt a fejünk fölé és lassan csókolóztunk.

Nagyon régóta vágytam erre, hogy megcsókoljak valakit a fagyöngy alatt, mert mindig annyira romantikusnak képzeltem el az egészet. És úgy is történt, ahogy elképzeltem. Sőt, ez még annál is romantikusabb. Ilyen egy csodás igaz szerelem.

Közben a nyakába ugrottam és úgy csókolóztunk tovább. Legcsodálatosabb karácsonyom. Remélem, még sok ilyen hasonló élményem lesz vele.

-Köszönöm, hogy vagy nekem! - mosolyogtam. - Jobb ajándékot karácsonyra nem is kívánhatnék.
-Én se tudnék, mert elraboltad a szívemet, pöttöm! Egy egész életre. - mosolygott és elvette az arcomba lógó fürtjeimet.

Visszaemlékezés vége

-----------------------------------------------

Bevallom, erre gondoltam és egy könnycsepp le is folyt az arcomon. Nem bírom felfogni, hogy nincs itt velem és már hónapok teltek el és nem is érdeklődik, hogy mi van velem, főleg, hogy hónapokig nem is látott.. Miért is érdeklődne? Kihasznált.. Soha nem szeretett.. Rengetegszer a szemembe hazudott és játszadozott a szívemmel.. Hogy lehetett valaki ennyire szívtelen? Mondjuk, mardekáros, miért is csodálkozok ezen.. Legundorítóbb személyek vannak abba a házba, az már fix.