Küzdj értünk! (Draco Malfoy FF.) +18

5.12 Elbukott randi

Bevallom, fáradtan keltem fel. Tegnap is egy borzasztó nap volt. Sőt, a legrosszabb.. Malfoy kimondta az igazságot és kurvára megbántott.. Én meg olyan hülye voltam, hogy bedobtam a medált a tóba és még felhoztam a szobámba egy kést.. Teljesen megőrültem.. Úgy érzem, hogy már régóta nem vagyok az az Ali, aki voltam.. Teljesen megváltoztam.. Hála Malfoynak.. Tönkretett és nem bírok túllépni ezen..

Most végképp nem vagyok hajlandó ránézni se, mert eszembe jutnak a szavai.. A fájdalmas szavai.. Régen éreztem már ekkora fájdalmat, talán akkor, amikor megtudtam, hogy Malfoy csak kihasznált. Hihetetlen, hogy mennyire egy gerinctelen féreg.. És én ilyenbe vagyok szerelmes.. Ja, várjunk, helyesbítek, csak voltam. Nem lehetek szerelmes. El kell őt felejteni végleg. Megtudtam az igazságot, szóval nem hagyhatom, hogy fellángoljanak az érzések. Nehéz lesz, de muszáj leszek.

Olyan jó lenne, ha végre boldog lehetnék.. Legalább csak egy napra.. Minden problémámat elfelejteném és igazán boldog lehetek.. Remélem, újra megtalálom a boldogságot. Hátha egy fiú lesz a boldogságom. Hátha Dylant megszeretem tiszta szívből, kitudja.

Szerencsére még vasárnap volt, szóval nem kellett órára készülnünk. Lementünk a nagyterembe reggelizni és Hermione felhozott egy témát.

-Figyelj, Harry, beszéltem a többiekkel is, akik benne voltak abban, hogy taníts minket és megbeszéltük, hogy ma elmehetnénk a Roxmortsba, hogy megbeszéljük a részleteket. - mesélte. - Benne vagytok?
-Én igen, úgysincs más programom. - feleltem egyhangúan.

Legalább nem kell elviselnem Malfoy képét.

-Én is. - értett egyet Ron.
-Szuper. - bólintott Hermione. - És te, Harry?
-Hát, nem is tudom.. - bizonytalanodott el.
-Kérlek, azt mondtad, hogy elvállalod a tanítást. - könyörgött a lány.

Harry sóhajtott egyet, majd bólintott.

-Remek, akkor ezt meg is beszéltük. - örvendezett. - Majd ott elmondom, hogy hol lesz a találkozó.

Mindhárman bólintottunk, majd Dylan odajött hozzánk, vagyis inkább, hozzám.

-Sziasztok! - köszönt mosolyogva, majd rám nézett. - Ali, tudnánk beszélni négyszemközt?
-Szia, Dilly, persze. - szóltam, majd megfogtam a kezét és engedtem, hogy Dylan vezessen engem.

Kimentünk az udvarra, majd megálltunk.

-Mi az, miről szeretnél beszélni? - érdeklődtem.
-Igazából már régen voltunk együtt, csak mi ketten és arra gondoltam, hogy.. - akadt meg a hangja. - Hogy..
-Elhívsz egy randira? - szóltam közbe mosolyogva.
-Hát, olyasmi. - mosolyodott el.

Dylan még sose hívott el randira. Talán akkor, amikor buliztunk és motoroztunk. Az randinak mondható. Viszont, most tényleg el akar hívni. Lehet, hogy nekem is jól jönne egy randi vele. Az a cél, hogy megszeressem igazán, nem igaz? Úgyhogy lépésnek tökéletes.

-És hova gondoltál elhívni? - kérdeztem kíváncsian.
-A Roxmortsban van egy kávézó, a fiúk mesélték és gondoltam, oda beülhetnénk. - mesélte.

Baszki, tudom melyikre gondol.. Madam Puddifoot kávézójára. Mi is oda ültünk be, mert ráerőltettem, hogy menjünk be és olyan jó volt.. Akkor nagyon is éreztük az egymás iránt érzett szerelmet.. Vagyis csak én sajnos.. Ahj, ne már, vissza fognak jönni az emlékek.. Sebaj, nem mondok nemet.

-Okés, benne vagyok, de majd találkoznom kéne Harryékkel. - közöltem gyorsan.
-Tudom, én is megyek majd a találkozóra. Majd előtte randizunk. - mosolygott.
-Jólvan, randizunk. - fontam a karjaimat a nyaka köré és megcsókoltam.

Bevallom, ez most jól esett, hogy Dylan randizni hívott. Legalább kikapcsolódok és elfelejtem a drága exemet. Remélem, majd sikerrel járok.

Dylan viszonozta a csókomat, majd most jöttem rá, hogy a közelben volt Malfoy és a csatlósai, mert megláttam a szőke gyilkos tekintetét, amivel ölni tudna.. Fasza.. Neki mindenhol ott kell lennie, ahol én vagyok..