Küzdj értünk! (Draco Malfoy FF.) +18

5.9 Felkavart érzések

Egy újabb napra ébredtem. Szokásosan semmit nem aludtam. Megint a nyomorék exemen agyaltam, hogy milyen volt a randija azzal a lánnyal.. Le kellett volna szarnom, de egyszerűen nem ment.. Izgatta a fantáziámat, hogy miket csinálhatott vele. Remélem, a lány ma már lábra nem tud állni. Nem tudom, miért kívánom ezt. Talán, mert kicsit gonosz vagyok. Sőt, eléggé.

Hála, Malfoynak, most mehetek délután büntetőre Harryvel együtt. Remélem, nekem is ezerszer kell leírnom, hogy hazudni bűn. Legalább a kezem sebes lesz.

Az órák lassan teltek. Természetesen a leckék se fogytak el és nem úsztam meg a Malfoyjal való közös találkozást sem. Sajnos nem lehet őt sehogysem lerázni, hiába is nagyon akarom.

Bájitaltanon leültem Dylan mellé, ő pedig direkt a hátunk mögé ült le az egyik haverjával. Fantasztikus.. Remélem, nem akar minket basztatni..

Piton el is kezdte az órát és azonnal hallottam Malfoy hangját.

-Pszt, Parker! - hajolt felém.

Próbáltam úgy tenni, mintha meg se hallottam volna, de a szőke nem adta fel.

-Parker! - suttogott hangosabban.
-Mi van már? - néztem hátra idegesen és természetesen pont akkor vette észre Piton is.
-Parker kisasszony! - szólt gorombán. - Elárulná, mi fontosabb az órámnál?
-Elnézést tanár úr, de Malfoy nem hagy békén! - panaszkodtam.
-És még ráfogja másokra.. - nézett rám dühösen. - 10 pont a Griffendéltől!
-Tessék? - akadtam ki.
-Jól hallotta! - láttam azt a kicsi vigyort az arcán.

Hátranéztem és Malfoy elégedetten nézett rám, majd felvonta a szemöldökét, amit mindig is utáltam. Legszívesebben most megöltem volna.. Mondjuk, mikor nem?

-Most pedig önállóan olvassák el a fejezetet! - adta ki a feladatot és elkezdtem olvasni.

Pár perc elteltével azt éreztem, hogy valaki megdob hátulról egy összegyűrt üres pergamen lappal. A tarkómnál talált el és hátranéztem. Persze, hogy Malfoy volt az.. Ki más..

-Fejezd be! - kértem idegesen, de halkan, nehogy Piton meghallja. - Ezt most miért kellett?

Megvonta a vállát és rosszfiú módjára mosolygott. Ha mégegyszer megdob, nem tudom, mit csinálok. Láttam, hogy a haverja, Monstro is megdobta Dylant és ő is halkan rászólt, hogy fejezze be. Monstro abbahagyta, de Malfoy nem.

Megdobott mégegyszer és felkaptam a vizet.

-Malfoy, befejeznéd végre? - szóltam rá dühösen és érzékeltem, hogy ezt mindenki meghallotta.
-Még most se tud csendben maradni? - dühöngött Piton is.
-Tanár úr, Parker megdobott engem kétszer is! - játszotta el az ártalmatlant Malfoy. - Nem hagy békén, amikor olvasni akarom a fejezetet!
-Mivan? - próbáltam menteni a menthetőt. - Nem is így volt, Malfoy dobott meg és zavart engem!
-Ma este várom magát az irodámban! - mondta ki hangosan.

Nem akartam elhinni, hogy megint Malfoy miatt kerültem bajba.. Most mindenki előtt pofán vágnám mégegyszer, de akkor én is bánnám, nem csak ő.

Óra után én mentem ki először a teremből és befutottam a mosdóba. Belerúgtam a falba és a falhoz leültem. Átkulcsoltam a karomat a térdem körül és magam felé húztam. Bedurciztam és haragudtam Malfoyra, mert nem először csinálja már ezt velem.. Mi a francért kell engem piszkálni? Én soha nem piszkáltam őt, de ő mégis ezt teszi velem..

A térdembe hajtottam a fejem és belemorogtam. A faszért kell engem basztatni.. Közben hallottam, hogy nyílik az ajtó, de nem néztem fel és kizavartam.

-Bárki is vagy, menj el! - motyogtam.

Az illető nem ment el, csak hallottam a lépéseit, ahogy közeledik felém és leguggol hozzám. Megfogta az államat és kénytelen voltam felnézni. Malfoy volt az és csak mélyen engem nézett. Nem szóltunk egymáshoz, csak azt csinálta, amit régen ilyenkor csinált, ha rossz kedvem van. Az egyik tincsemet a fülem mögé tűzte és elkezdte simogatni lassan az arcomat. Nem tudom, miért hagytam neki, de nem ellenkeztem, sőt.. Ki kell, hogy mondjam, hogy lenyugtatott vele.