Leo Valdez x Reader novellák

4.

Sziasztok újra itt vagyok, egy új résszel. (Tudom, hogy már egy idő után unalmas, de ha bármit szívesen olvasnátok írjátok meg privátban, vagy commentben:) ). Remélem  tetszeni fog, jó olvasást!

Rövidítés: [T/n]: Te neved

Leo küldetésre megy

Kétségbeesetten kerested Leot a héphaisztosz kabin lakói között majd sikerült elkapnod a pillantását, mielőtt bármit is csináltál volna Kherion megszólalt:

-Rendben, akkor a három fiatal félisten hajnalban indul a küldetésre, és most pedig mindenki menjen aludni, jó éjt táborozók.-ezután pedig gyors lépésben(ezt lehet használni lóra?) visszasietett a nagy házba. Éppen odarohantál volna Leohoz amikor intett, hogy majd később feltétlenül beszéltek, de most meg kell beszélniük a részleteket a holnapi indulással kapcsolatban. Oké, oké [T/n] nyugodj meg, mondtad magadnak. Ami nem ment könnyen, mivel elég aggódus típus voltál. Ahogy ismerted Leot tudtad, hogy egyből a 9-es bunkerbe fog menni ezért úgy döntöttél, hogy ott várod meg. Közben, pedig mindenféle elméleteket gyártottál, hogy mi történhet Leoval.

Éppen azon agyaltál, hogy mióta ülhetsz ott, amikor hallottad, hogy valaki bejön. Gyorsan felpattantál, odarohantál és megláttad Leot. Odafutottál hozzá és megölelted.

-Mi történt Leo, hova mentek, mit kell csinálnotok?-kérdezted gyorsan, és próbáltad visszatartani a könnyeidet. Igen. Féltetted Leot. Nagyon. Mert hát félistenek voltatok, és hát, jó inkább nem akartad folytatni a gondolatmenetet. Megráztad a fejed, és próbáltad megnyugtatni magad miközben a fiú mellkasába fúrtad a fejed. Leo biztos megérezte, hogy valami baj van mert óvatosan felemelte a fejed és lassan megcsókolt. Még szorosabban magadhoz ölelted, és egy könnycsepp folyt le az arcodon. Miután elváltatok felnéztél a fiúra és megszólaltál egy hatalmas gombóccal a torkodban:

-Leo ....ígérd meg....ígérd meg, hogy visszajössz. – néztél fel rá könnyekkel a szemedben. Leo egy picit hátrébb lépet hogy a szemedbe nézhessen.

-Megígérem- mondta, te pedig bólintottál, és megcsókoltad. Majd arrébb léptél, és végre elengedted szegény srácot. Megtörölted a szemed, és egy mosolyt erőltettél az arcodra.

-Gyere, segítek összepakolni. - mondtad és elindultál, hogy keress egy hátizsákot vagy bármit amivel segíthetsz Leonak+ elfoglalhatod magad.

-Miért azt hiszed, hogy egyedül nem megy?- kérdezte vigyorogva.

-Hát Valdez, őszinte leszek. Ezen a téren nagyon életképtelen vagy.-Vigyorogtál vissza.

-Na gyerünk hozz magadnak valami váltás ruhát.-adtad ki a parancsot és adtál egy gyors csókot.

Leo szemszöge

Éppen végeztünk a megbeszéléssel, és elindultam a 9-es bunkerbe. Amint beléptem egy felém rohanó [T/n] fogadott. Szinte rám ugrott és szorosan magához ölelt. Kicsit megilletődtem, mert nem igazán számítottam rá. Gyorsan kapcsoltam és szorosan magamhoz öleltem, miközben a lány a mellkasomba fúrta a fejét. Tudtam, hogy eléggé zaklatott. Amint meghallotta, hogy mi indulunk a küldetésre nagyon kétségbe esett, még mindig hihetetlenvolt felfognom, hogy van valaki aki ennyire szeret engem. (Kalüpszóról inkább ne beszéljünk).

Ugrás

Ott feküdtünk a 9-es bunker kanapéján, [T/n] a mellkasomon fekve szuszogott. A füle mögé raktam egy hajtincset. Oldalra pillantottam az összepakolt cuccomra, amit tegnap pakoltunk össze a lánnyal, és egy jó nagy gombóc keletkezett a torkodban. Megpróbáltam kideríteni, hogy hány óra van. Óvatosan, hogy nehogy felébresszem a lányt, elkezdtem az órám után nyújtózkodni, amit pár másodperc múlva sikerült is megszereznem. Hajnali egy. Hála az isteneknek még nem volt hajnal,(ezt a logikát) még nem indultunk. 

Adtam egy puszit a feje tetejére, hogy felébresszem, és még indulás  előtt el tudjak búcsúzni tőle. A lány elkezdett mocorogni rajtam és felnézett rám. 

-Jó reggelt!-adtam egy puszit az arcára.

-Jó reggelt!-szólt vissza kissé rekedten, és álmosan, majd elmosolyodott. 

Ezután összekészülődtem és elindultam kézen fogva [T/n]-vel/val a megbeszélt helyre. Mielőtt Jasonék ideértek volna, én felkészítettem Festust az indulásra. 

Amikor vissza fordultam [T/n] felé láttam hogy a cipője orrát bámulja és próbálja erősnek mutatni magát. Odaléptem hozzá és magamhoz húzva hosszan megcsókoltam. 

-Hé. Megígértem nem?-kérdeztem mosolyogva. Ő csak nevetet és szorosan hozzám bújt.

Hosszasan hátra fordulva néztem az egyre távolodó [T/n]-t és a tábor alakját. Piper megszorította a vállam és bátorítóan rámmosolygott, Jason pedig felmutatta a hüvejk ujját. Ezután előrefordultam és realizáltam, hogy inenntől már nem lesz sétagalopp ez a ,,kis kiruccanás".

Vége. Bocsánat, hogy ez csak ilyen rövidke rész volt, de most csak ennyit sikerült összehoznom.😅További szép napot!<3