Leo Valdez x Reader novellák

5.

Sziasztok! Itt az elején megragadnám az alkalmat, hogy boldog nyári szünetet kívánjak mindenkinek! Remélem tetszeni fog ez a rész. Ha bármi ötletetek vagy kérésetek van írjatok nyugodtan. Jó olvasást! <3

Olyan volt, mintha Kronosz szórakozott volna veled, az idő nem akart telni, pedig már csak pár perc és felkaphattad volna a cuccodat, aztán pedig húzhattál volna a félvértáborba.

És aztán (kb ezer évvel később) megszólalt az a francos csengő (igen, az, amitől minden csengetéskor szívrohamot akarsz kapni). Hátra dőltél a székeden és a lábaddal kipiszkáltad a hátizsákod, amit, lazán az egyik válladra akasztottál, és belökted a széked, aztán gyorsan az akasztóhoz siettél, amiről lekaptad a kabátod és kimentél a folyosóra, ahol csatlakoztál a baráti körödhöz és egymásba karolva haladtatok az ebédlő felé. Amint leértetek a lépcsőn, te szokásosan párszor meglengetted a tesi zsákod, és a már jól begyakorolt mozdulattal szépen, finoman és nőiesen előre dobtad majd ledobtad mellé a táskádat is. Miután kivártad a kígyózó sort, megláttad, hogy mi a kaja. Magadban hálát adtál az isteneknek, azért, hogy (kedvenc kajád) volt. Ezután némi keresgélés után megtaláltad azt az asztalt, aminél az osztályod tömörült, komótosan odasétáltál, és leültél a két legjobb barátod közé. Aztán nyugodtan ettél volna tovább, amikor is az egyik osztálytársad mondott egy viccet, mire másik osztálytársad kiköpte a vizet, amin pedig annyira elkezdett mindenki röhögni, hogy neked az orrodon jött ki a víz és ezután kész, mindenkit elkapott a röhögő görcs.

-Nem röhög, együtt érez!- szóltál rájuk természetesen fulladozva a röhögéstől. Ezután pedig visszavitted a tálcádat, miközben kisétáltál az ebédlő ajtaján, még visszafordultál és mosolyogva integettél, és elindultál a kijárat felé

Hiába, azért néha hiányozni fognak neked ezek az idióták. Kiléptél az iskola kapuján, és kiégett a retinád a vakító napfényben. Köszi Apollón...Miután a szemed hozzászokott a kinti világossághoz, minden cuccod kiesett a kezedből, amint megláttál egy ismerős, a többiekhez képest alacsony, manófülű srácot barna göndör hajjal, ami a homlokába lógott.

Ledobtad a táskád és odafutottál Leo Valdezhez és szinte ráugrottál. És hosszasan megcsókoltad. Majd hátrébb léptél és megráztad a fejed:

-Leo Idióta Valdez! Imádlak!

-Tudom, nem kell mondanod, hiszen egyértelmű, hogy mindenki imád engem. -vigyorgott, majd rád kacsintott. Játékosan beleboxoltál a vállába, aztán leesett, hogy nem csak ti ketten vagytok itt. Mindenki ott volt, az összes barátod, még Hazelék is eljöttek a Jupiter táborból! Mindenki rádmosolygott, még Nico is, ami nagy szó volt, aztán pedig egy csoportos ölelésbe vontak.

-Hogy? - kérdezted az örömkönnyeiddel küszködve.

-Hát....az egész Leo ötlete volt.-kezdte Percy.

-Alig bírta ki nélküled! -kiáltotta Piper valahonnan Leo háta mögül.

-PIPER!- kiáltotta legjobb barátnőjének, a fiú fülig vörösödve. Nyomtál egy puszit a barátod arcára

-Nekem is hiányoztál Repair boy. -felelted enyhén rózsaszín arccal. Ekkor azonban eszedbe jutott anyukád/ apukád(attól függ melyik szülőddel van jobb viszonyod/ ki az isteni szülőd).

-Várjatok-szólaltál meg hátrébb lépve Leotól, hogy mindenkit láss-mi lesz anyával/apával, nem hagyhatom csak itt- kezdted megosztani az aggályaidat, de Nico közbevágott.

-Nyugi, meg van oldva.-felelte sunyi képpel.

-De a cuccom.

-A (kabinod száma)-os/es/as kabinban vár rád.- csatlakozott a beszélgetéshez Annabeth is. A meghatottságtól alig tudtál megszólalni.

-Hihetetlenek vagytok srácok köszönöm. – mondtad, de ezután sajnos az egyik bérház tetejére vándorolt a tekinteted. 5 méterre a villámhárító felett horgonyzott az Argo II. Hitetlenkedve néztél Hazelre, aki csak önelégülten vigyorgott. Hihetetlen volt ez a lány!

Öt perccel később már Leo segített fel téged az fedélzetre, és a kezét fogva néztétek a távolodó iskolát, és az alattatok elterülő várost. Leo vállára hajtottad a fejed, aki pedig a fél kezével átkarolta a derekad és közelebb húzott magához.

-És most pedig LANDOLUNK!- kiáltott Leo miközben ügyesen manőverezve leparkolta a hajót a9-es bunker tetején.

Ledobtad magad az ágyadra az/a (isteni szülőd) kabinban, Leo pedig melletted telepedett le az ágyon.

-Újra itt. -szólaltál meg mosolyogva

-Újra itt mosolygott vissza Leo.

Kis idővel később, kéz a kézben sétáltál ki a kabinodból Leoval, hogy elmenjetek vacsorázni.

Így kezdődött el az év számodra egyik legkedvesebb időszaka, a nyári szünet. A félvértáborban, a második otthonodban, együtt Leoal és az egész régi bandával.

Ennyi lett volna. Mégegyszer, legyen szép nyaratok! További szép napot!