Leo Valdez x Reader novellák

8.(halloween)🍂

Sziasztok! Mint látjátok még megvagyok, semmilyen szörny se végzett velem. Sajnálom, hogy eddig nem volt rész, nem ígérem hogy nem fog mégegyszer előfordulni, mert biztos, hogy lesz még ilyen, de próbálok majd rendszeresen posztolni.Ezen kívül, BOLDOG HALLOWEENT MINDENKINEK! Egyetek sok csokit és nézzetek Harry Pottert! 

Továbbra is, ha bárkinek van valamilyen ötlete, kívánsága, észrevétele, javaslata, vagy bármi ilyesmi nyugodtan írjon privátban vagy commentben.😊

Egy kérdés: milyen részek legyenek? Szomorú,megható, vidám, romantikus? Több rövidebb vagy kevesebb hosszabb részt olvasnátok szívesebben? Írjátok meg! De elég itt a fecsegésből! Jó olvasást mindenkinek, remélem hogy tetszeni fog! Ja, és még valami, a helyesírási hibákat, és a borzalmas rímeket ne nézzétek. Köszönöm!

Rövidítések: [T/n]: te neved

[T/f]: te fegyvered

[I/sz]: isteni szülőd

Halloween(vagy valami olyasmi)

Reggel arra ébredtél, hogy mint minden reggel, a kedvenc dalod ébreszt. Félálomban próbáltad kitapogatni az órádat, hogy ki tudd nyomni az ébresztőd, elvégre Halloween volt, legalább ma hagyhatnának aludni. Mikor ez a tény elért az agyadig, azonnal kipattantál az ágyból, ez a nap mindig is különleges volt számodra. Azt nem tudtad volna megmondani, hogy miért, de ez volt az egyik kedvenc ünneped. Odaszaladtál a szekrényedhez, gyorsan ki is vettél egy egyszerű farmert, majd hozzácsaptál egy egyszerű bebújós bő pulcsit, kifésülted a hajad, átsiettél a konyhába, elköszöntél a családodtól, az előszobában magadra kaptad a narancssárga conversed (hogy azért meglegyen a hangulat), és elindultál a hagyományos sétádra. Hála az isteneknek melegen sütött a nap ezért nem kellet kabátot vinned magaddal. A megsárgult, színes levelek pajkos összevisszasággal hevertek szanaszét a járdán. A házak előtt, az ablakokban, a kapuk tövében ,,ijesztőbbnél ijesztőbb" dekorációk sorakoztak. A pici gyerekek egymást dobálták falevéllel, vagy fogócskáztak. Egyszóval minden nagyon nyugodt volt.

A gondolataidba merülve haladtál a kisváros kávézója/cukrászdája felé, ahogy azt mindig is szoktad. Közben összetalálkoztál a néhány ismerősöddel, gyerekekkel, akikkel, sokszor játszottál a parkban. Már csak pár sarokra voltál az áhított forrócsokidtól, és a legfinomabb csokis muffinoktól, amikor a szemed sarkából megláttál egy eléggé érdekes (fogalmazzunk így) alakot. Gondoltad ooooké, biztos a városból érkező buszról szállt le (ott tényleg nagyon fura alakokkal lehet találkozni). Még véletlenül se azért kezdtél el gyorsítani a tempódon, mert kezdtél beparázni az alaktól, hanem mert hamar oda akartál érni a kávézóba. Szóval miután elkezdtél gyorsabban sétálni, észrevetted, hogy a fura kapucnis fekete pulcsis, fekete farmeros srác is elkezdett gyorsítani, akkor egy píííícit kezdtél pánikolni. Még gyorsabb tempóra kapcsoltál, a (termetéből és alkatából ítélve) 14-15 éves fiú is így tett. kb 1 perc után megláttad a biztonságot nyújtó boltot szóval már szinte futottál a bejárat felé. Beestél az ajtón, és onnan nézted, hogy merre veszi útját az új ijesztő barátod, aki nagy megnyugvásodra az utca másik oldalán elfordult és eltűnt a szemed elől. Megrendelted a szokásos sütit és kakaót, majd a bolt könyves szekrényéből, kikaptad a kedvenc könyved és elkezdted olvasni, nagyjából ezredjére. 15 perc után elköszöntél Tomtól a bolt vezetőjétől, és kiléptél az ajtón és indultál volna tovább, amikor is valaki berántott téged a közeli sikátorba. Elkönyvelted, hogy itt a vége, elrabolnak, eladnak az embercsempészek és soha nem látnak többé. Már épp beletörődtél volna a sorsodba, amikor eszedbe jutott az a fogás, amit még az egyik legjobb barátnőd tanított neked. Szóval megragadtad az illető karját és egy judo dobással lecsaptad a földre, majd a mellkasára térdeltél, és az alkarodat a torkának szorítottad. Már épp ki akartad kérdezni, hogy ki ő, és mit akar, amikor az eséstől félrecsúszott kapucnija felfedte a kilétét.