𝑰𝒏𝒔𝒐𝒎𝒏𝒊𝒂 | ᵈᵃᵇⁱ ˣ ʰᵃʷᵏˢ✾

3.🥀

A folyóparton ültek, Todoroki Touya a félszáraz fűben feküdt, míg a többiek már a híd lába alatt voltak, oda csak egy nagyon kicsit folyt be a víz. Bár az eső teljesen elállt, az ég sem volt már elborulva, a környezetük még nedves volt.

Touya gyengéden bele engedte az ujjait a fűszálak közé, majd a másik kezével megmarkolta a borosüvegét, és picit megemelkedett a hátával, ezzel egyszerre a felduzzadt ajkaihoz emelte az üveget. Nagyokat nyelt belőle, minden korty erősen kirajzolódott a befeszült nyakán.

- Dabi! - Kiáltott oda az egyik barátja. - Told ide azt a rothadó májad! Már húsz kibaszott perce ott dekkolsz, azon csodálkozok, hogy nem dugtad még fel magadnak a borosüveget.

- Na de Tomura... - Nézett rosszallóan Toga. - Hagyd már, annyira elmerült a saját kis világában. - Húzódott nagy mosolyra a szája, két kezét egymásnak nyomta és rugózott párat az ujjaival. Figyelemmel követte, ahogy Dabi lassacskán realizálta, hogy mit mondott neki Shigaraki, és megfordult.

- Ha? - Fordult feléjük kérdőn, mire Shigaraki előhúzott a kabátzsebéből egy kindertojás tartót, majd előre nyújtotta a kezét és kissé meglebegtette. - Mi az? - Húzta össze a szemöldökeit Touya, de azért feltápászkodott a földről. Picit vizes lett a ruhája, de ez most kicsit sem érdekelte. Ismét az ajkaihoz emelte az üveget, annyit kortyolt belőle, hogy az majdnem kiürült.

- Alufóliába csomagolt gyönyör? - Nyögte ki Tomura kérdőn, hátha eljut Dabi félrészeg tudatáig, mire akart utalni.

- Aaaa - Húzta el a száját Touya, majd ismét meglendítette az üveget és a maradékot is eltüntette belőle. Eközben elindult ő is a híd lába felé. A kiürült üvegnek megszorította a nyakát, majd meglendítette a kezét és Shigarakiék irányába vágta. Pontosan előttük ért földet, és szóródtak szét összevissza a szilánkjai.

- Ez... Vicces volt. - Kezdett el nevetni Toga. - Teljesen felment az adrenalin szintem. Azt hittem tényleg nekünk vágod majd! Nem vagy normális! - Röhögött megállás nélkül.

- Szerintem csak félre dobta. - Szólalt meg Chisaki. Eddig csendben volt és itta a sörét, esetleg néha rágyújtott, de nem volt túl beszédes fajta ilyenkor. Ha ivott, akkor a kezében tartott alkoholnak szentelte minden figyelmét. - Ha tehetné, belénk állítaná az itt heverő összes üvegszilánkot. - Rúgott bele az egyikbe, amelyik Dabi felé repült. A csizmájával állította meg az éles üvegdarabot, majd ezután egyből vissza is rúgta, de azt Chisaki már figyelmen kívül hagyta.

- Chisaki... - Mosolyodott el Dabi már odaérve hozzájuk. - Nem kellene meggondolatlan dolgokat mondanod. Nem bántanám a barátaim. - Kezdett el nevetni. - Talán hazudósnak ismertek? - Húzta fel pimasz tekintettel a szemöldökeit.

- Hát persze, hogy nem. - Nyugtázta le Chisaki egy mosollyal, eközben Shigaraki felé pillantott. - Kész van már? - Nézett le a kezére.

- Kész... - Vigyorodott el ekkor Tomura és rápillantott a többiekre. Ők ugyanígy tettek. - Dabi. - Szólította meg lágy hangon, majd a kezéért nyúlt. - Add kölcsön az ujjad. - Fonta a sajátjait érzékien Touya ujja köré, majd a cigit a szájába helyezte. Egy hirtelen mozdulattal húzta magához közelebb Dabit, és a cigi végét az apró lángcsóvához érintette. Gyengéd mozdulattal dugta ki a nyelvét a cigaretta mellett és oltotta el azzal a tüzet. Ezután elengedte az ujját, majd közelebb hajolt az arcához, és ráfújta az eddig szájában tartott füstöt.

A füst illata, nem e világi volt.

.

Mámoros állapotban sétált a sötét belvárosi utcákon. A lépései bizonytalanok voltak, nagyon rég volt már, hogy ennyire nem tudott volna magáról. Forgott a világ, és ahogy körbe forgatta a fejét, olyan érzése volt, mintha csak körhintán ülne. A szívverését az összes végtagjában érezte, zsibbasztó volt, és forró.
Úgy érezte, muszáj kicsit megállnia, bár már otthon kellett volna lennie, hiszen reggel már korán kezdődtek az előadásai. Ennek ellenére megálljt parancsolt magának, és ledobta a testét az egyik ház előtt lévő alacsony lépcsősorra.

Előhúzta a zsebéből a cigarettás dobozát, majd belenézett és a maradék három szál egyikét kihúzta belőle és az ajkai közé vette. Az ujjaival egy lángcsóvát formált, majd meggyújtotta annak a végét. Mélyet szippantott a papírba tekert méregből, amely most a világ legjobb érzését nyújtotta számára. Alig nyitott szemeivel a kihalt városrészt szemlélte meg, minden kis zugot alaposan végigmért. Valahogy olyan nyugodt, és gyönyörű volt.

A lépcsőkkel szemben lévő kis virágoskertben megpillantott két darab piciny csigát is, mire vigyorba rándultak az ajkai, majdnem kiejtette a cigijét is. Hirtelen euforikus nosztalgia kapta el, amely a gyerekkorából fakadt, mégpedig a csigák látványától. Azonnal fel is tápászkodott, bár kissé előreborult. Bizonytalan lépéseivel haladt oda az ártalmatlan állatokhoz. Körbenézett, míg nem kiszúrt egy apró követ is, majd a telefonja vakuja segítségével húzott kettő egymástól nem túl távol lévő csíkot a kővel. Ezután elhajította.

Az ujjai közé vette a két csigát, és az egyik vonalhoz helyezte őket. A startvonalhoz. Még el is nevezte mindkettőt fejben, bár pár másodperc múlva el is felejtette azt, hogy melyiket hogyan.

- Induljatok. - Szólalt meg rekedtes hangján, amint a csigák már a földön voltak. - Az első... Jutalmat kap. - Vigyorgott, és leforogtak a fejében a gyerekkori emlékei. Ezek az állatok jelentették számára a barát fogalmát. - Gyerünk már... Kurva lassúak vagytok. - Beszélt továbbra is hozzájuk, ehhez régebben több türelme volt.

Lepattintotta a cigijéről a hamut, majd ismét mélyet szívott bele, lehunyta a szemeit közben, hogy élvezhesse, ahogy a nikotin szétáramlik a testében. Mire kinyitotta, az egyik földön kúszó állat, már majdnem elérte a másik vonalat.

- Gyerünk lustaság! - Piszkálta meg a másik csigának a házát, mire az ijedtében összehúzta magát, elbújt az otthonába. - Hoppá... - Terült el ismét széles vigyor Dabi ajkain. - Ez szabotálásnak számítana? Hm? - Tett úgy, mint aki válaszra vár, eközben a másik csiga elérte a kővel rajzolt vonalat. - Ez így unalmas... - Sóhajtott. - Egyáltalán nem szórakoztató, ha valaki nem küzd a végsőkig. - Pöckölte meg a lemaradt csiga házát, így az is átrepült a vonalon. - Most pedig. - Fordult a győztes felé. - Kiválaszthatod, mi legyen a vesztes társad büntetése. - Beszélt hozzá. Ha ennek bárki szemtanúja lett volna az utcán, valószínű, hogy azonnal orvost hívott volna. - Hogy mondod? - Hajolt lentebb, mintha az állat válaszolt volna neki. - Tűzre vele? Komolyan? - Kezdett el nevetni, át kellett ölelnie a saját hasát, már-már annyira röhögött. Éppen csak egy kicsit lett nyugodtabb, amikor az egyik kezét kinyújtotta és a vesztes felé tartotta. - Sayonara

Kora reggel, Takami már a vonatállomáson ült. Folyamatosan tekintgetett annak a pontnak az irányába, ahol ilyenkor Todoroki Touya szívni szokta a cigijét. Most nem volt ott.
Végül a vonaton sem találta fent, sem pedig az egyetem bejáratánál, ahol szintén meg szokott állni rágyújtani.
Később az ebédlőben sem látta, nem ült ott a szokásos, tőluk nem messze helyezkedő ablaknál lévő asztalnál. Elkezdett aggódni, vajon történt-e vele valami. Ismét azzal telt el a napja, hogy az ablakon merengett kifelé.

_
Hey👋
Felesleges volt azzal etetnem magam, hogy ez csak egy basic romantikus sztori lesz.

🐌🐌🐌🐌🐌🐌🐌🐌🐌
2021. 𝐌𝐚́𝐣𝐮𝐬 14. 16:00~