A szerelem íze

17.rèsz 🔞

Na igen, most kezdődne az, hogy mennyire utálom Liamet. Hogy miért? Mert utánam jött, mert egoista, mert nagy képű,-jó oké van neki mire de akkor is!-mert egy iszonyat jó pasi és ezt magamnak soha nem merném bevallani!

Amint végeztünk a gyümölcs szedéssel, elindultam az erdő felé ugyanis most a gomba szezon is és az egyik legjobb gomba található ebbe az erdőbe.
Az erdőbe beléptem és nem telt el 5 perc de azt hiszem el is tévedtem, de a lényeg az-az volt, hogy meg találtam a gombát.
-Csak nem eltévedtél?-mondja Liam.
-Nem!-mondtam neki némi gúnnyal a hangomban.
-Akkor?
-Nem látod mit csinálok?-guggolt le velem szembe.
-De látom vak még nem vagyok!-majd meg fogta a kezem. -Segíthetek? -néztem a szemébe.
-Ahogy jónak látod!
-Rendben,-kezdte el szedni ő is és a táskába pakolta. -Szóval ez a búvó helyed?
-Talán..kitalálom Fanny mondta el ugye?
-Nem. Kitaláltam.
-Azt hiszem ennyi gomba elég is lesz!-jelentem ki.

Fel álltam majd elindultam az egyik irányba. Egy kicsit már szürkült amikor meg találtam egy fa házikót ami szerencsére nyitva is volt.
-Szerintem valaki tudta, hogy erre járunk!-jelentette ki Liam.-Vagy te tervelted ki!
-Hát hogyne! Végülis csak egész nap a szemed előtt voltam!
-Az csak egy dolog!
-Szerintem meg hozz be fát, én pedig addig elkészítem a vacsorát!
-Igenis főnök asszony! -azzal ki ment a házból.

A vacsora elkészült Liam pedig hozott be elég fát, hogy ne fagyjunk meg! Ami jó is volt, lehet ha egyedül lennék itt meg fagytam volna.
-Most beszélhetünk? -néz a szemembe.
-Miről akarsz beszélni?-nézek rá újra.
-Mondjuk arról, hogy miért költöztél el!
-Az nem mindegy? Végülis neked ott van az exed! Szóval...
-Mi a probléma vele?
-Nem az a probléma! Hanem az a probléma, hogy még féltékeny sem lehetek! Hogy miért? Mert a házasságunk nem valódi! Érted?! Nem valódi és nem tudom, hogy...-húz oda magához majd hirtelen meg csókol.
-Még mindig azt mondod, hogy nem valódi? -csókolt meg újra!

A lélegzetem is el állt. Uramisten, imádom ezt az embert!
Lágyan csókolt meg ismét, végig vezette a kezét az oldalamon majd egy mozdulattal le rántotta rólam a felsőmet persze, hogy nem ellenkeztem! Én is akartam, szeretem Liamet.
Nem tudom nem szeretni!
Az ölébe vett majd az ágy felé indult...a ruhadarabok le kerültek rólam is és róla is, könnyedén és finoman bánt velem.
Fölém kerekedett majd óvatosan a hajamba túrt.
A kezemet a fejem fölé tolta és oda fogta, vissza tért a számra, a bugyimat egy kézzel le vette, majd magáról is le hámozta az alsóját a lábával... Közben puha csókokat nyomott a nyakam külömbőző pontjaira, majd belém helyezte magát. Gyengéd volt és egyszerűen tökéletes, közben csókokkal hintette be a testem összes szegletét. És lassan mozgott bennem. Nem gondoltam volna hogy ilyen figyelmes lesz velem szembe ha le fekszünk de az volt... Nem tudom szavakba önteni mennyire....

Másnap reggel Liam nem volt mellettem, hirtelen azt hittem, hogy az egészet csak álmodtam.
Vissza le csuktam a szemem.
-Nem Naslie! Nem álmodtad!
-Mit álmodtál?-kérdi Liam.
-Semmit!-mosolyogtam rá, és rá néztem.
-Angyalom! -felcsillant a szemem.
-Hm?-mosolygok rá ismét.
-Imádom ahogy mosolyogsz. -fél mosolyra húzta a száját.
-Én meg téged.-mondtam ki hangosan.
-Én is téged! -húzott oda magához.-De öltözz fel mert kész a reggeli.
-Máris megyek.-mondtam.
Magamra kaptam Liam pólóját és a bugyimat majd ki mentem a konyhába, ami talán egy köpésre volt a szobától.

Fel öltöztünk, majd vissza indultunk a hotelbe.
-Naslie! Tegnap este titeket kerestünk!-hallunk meg egy ismerős hangot.
-Liam fejezd be!-szóltam Liamre aki közben a kezeivel épp rossz helyen mutatott.
-Ne haragudjon ez az én hibám! Ugyanis el tévedtünk az erdőben, még szerencse, hogy meg találtuk azt a kis faházat. -segített Liam kimagyarázni.
-Valóban? -mosolyodott el Ferit bácsi.
-Igen, és...-kezdem de félbe szakít.
-Akkor legalább egymásra találtatok!-nevet, majd Liamre néz.
-Te tudtad?-kaptam a fejem Liamre.
Mire ő csak meg vonta a vállát, na jó...haragudni nem haragudhatok rá, végülis jól jött ki ez az egész és végre egymásra találtunk. Elmosolyodtam majd át öleltem az egyik kezemmel a derekát.

Amint haza értünk végre fel mentünk és lezuhanyoztunk.
Még ezt a két napot úgy döntöttünk, hogy együtt töltjük, addig legalább senki nem tehet nekünk keresztbe.
De nyilván gyorsan el fog menni ez mert azt mondják a legboldogabb napok gyorsan én lennék.

Bekellett mennem még az étterembe és arra gondoltam egyből, hogy meglepem Liamet. Ha jól tudom a kedvenc étele a pierogi, így elkészítettem neki azt.
-Hé főnök!
-Hmm?-kérdem bár nem néztem fel, mert a munkába bele merültem.
-A férjed vár már kint.
-Hogy? Máris?!-akadok ki.-De hát még nincs is kész a...-fordultam meg és neki ütköztem.
-Mi nincs kész? -néz rám azokkal a gyönyörű barna szemeivel.
-Az étel...-mosolyodtam el.
-Már csak megfőzni kell nem? -kérdi Liam.
-Igen. Mindjárt kész van. Addig ülj le kint és utána viszem neked a vacsorát.
-Nem lehet! Azt mondták ne hagyjam, hogy egyedül főzz mert akkor bele fogsz ebbe bolondulni vagy belém bolondulni nem értettem jól.-mondja.
-Fanny mondta ugye?
-Ühüm! -bólogat, majd közelebb húz magához ès végül meg csókolt.

Liam segített a vacsorában bár már csak pár dolgot kellett el rendezni, de a lényeg, hogy ízlett neki és még repetázott is belőle.
-Imádlak! Ez ismét finom lett!
-De a kis kuktám nélkül ez nem jött volna össze szóval ez a te érdemed is.
-Jó lehet, hogy igazad van. Na és holnapra mi a terv? -kérdi.
-Nem tudom. Vasárnap lesz. Gondoltam arra, hogy nem nyitok ki holnap és elmehetnénk valahova, vihetnénk Cody-t is, de persze csak akkor ha neked ez nem teher, mármint a pénz kiesés.
-Persze, hogy nem! Sőt támogatom ezt az ötletet. -mondja majd az asztal közepére könyökölt és meg csókolt.

Kedve olvasóim! Meg hoztam az új részt! Igen tudom, azt ígértem, hogy egy hét múlva de...nem tudtam, hogy írjam meg ezt a részt, de végre sikerült és remélem tetszett is nektek!
Jó olvasást és ha tetszett nyomj egy ,,Vote'' gombot vagy írj egy kommentet, hogy tudjam a véleményed!😇😇