Leta Potter-az elveszett iker

Boldog vagyok!(vagy talán mégse)

Elfelejtettem mindent. Masnap reggel boldogan keltem fel. Nem is jutott eszembe Draco. Feloltoztem majd elmentem reggelizni. Leültem és gyorsan ettem egy kicsit. Felálltam majd odamentem Harryekhez.
-Szia! Hogy vagy?-kerdezte Harry.
-Sziasztok! Jól! Boldog vagyok végre.-mondtam mosolyogva.
-Vegreee! Lejossz velunk Hagridhoz?-kerdezte Hermione.
-Igen!-mondtam. Felálltak és lementunk Hagridhoz.
-Sziasztok! Leta! Vegre te is jottel!-mondta mosolyogva és beengedett minket a kunyhojaba.
-Szia Hagrid! Én is nagyon örülök ,hogy végre sikerült lejönni. Most Draco nélkül annyi időm és energiám lett ,hogy meg se fogtok tőlem szabadulni!-mondtam nevetve.
-Jó téged végre boldognak látni!-mondta Ron.
A nap további részében beszélgettünk és teáztunk. Sötétedéskor visszamentünk a kastélyba. Bementem a szobámba majd olvastam egy kicsit ,lezuhanyoztam és elmentem aludni. Másnap reggel elkészülődtem és elmentem reggelizni. Reggeli után mentem is bájitaltanra.
-Sziasztok!-köszöntem Harryéknek.
-Szia.-köszöntem egyszerre. Piton belépett a terembe és elkezdte az órát.

Óra után elmentünk Harryékkel a Három seprűbe és egy vajsör társaságában beszélgettünk. Mikor mindenki elment lementem a tóhoz ,ahol Dracoval voltunk minden nap és az emlékek áradata miatt elkezdtem sírni. 10 perc múlva egy kezet éreztem a vállamon. Hátrafordultam és Piton állt mögöttem.

-Minden rendben? Nem jöttél vissza Harryékkel ezért elindultam ide. Gondoltam itt leszel.-mondta egy kedves mosollyal. Elsírtam magam és mindent elmeséltem neki.

-Malfoy nem érdemel meg! Nem tudja mit veszített!-mondta.

-De én tudom ,hogy én sokat veszítettem.-sírtam.

-Semmit nem veszítettél. Ő egy öntelt bolond. Bele van nevelve ,nem fog megváltozni soha!

-De szeretem.-sírtam.- Hiába megbántott és összetörte a szivem mindig is ő lesz akinek a karjaiban biztonságban érzem magam és mindig ő lesz aki eszembe jut majd ha szerelemre gondolok ő az első ember akit annyira szeretek ,hogy az életemet is adnám érte.-mondtam majd egy nagyon fura dolgot éreztem. Levegőért kapkodtam , sírtam , reméltem úgy éreztem magam mintha szívrohamom lenne. Elájultam. A gyengélkedőt kelltem. Oldarra nézve láttam , hogy Draco sírva nézett engem ahogy lassan felültem az ágyon.
-Úristen, jól vagy? Hogy érzed magad? Fáj valamid?-mondta. Nem gondolkozdtam a nyakába ugrottam és megcsókoltam.

Sziasztok!
Ez egy rövid rész lett és egy kicsit sokáig tartott megírni de igyekszem aktívabb lenni. Remelem tetszik nektek!