Leta Potter-az elveszett iker

Új élet

A bál után fáradtan mentem vissza a klubbhelyisegbe Dracoval. Egy csókot nyomtam ajkaira majd bementem a szobamba és gyorsan lezuhanyoztam. Bedőltem az agyba és azonnal el is aludtam. Masnap a klubbhelyisegben találkoztunk Dracoval és a kedvenc helyemre a to mellett levő tisztásra mentünk. Leültünk a földre egy pokrocra és beszélgettünk.
-Potter is ott van. Ő az egyetlen aki miatt megkérdőjelezem a kapcsolatunk.-mondta.
-Hogy mi? Megkérdőjelezed? Miert?-kerdeztem.
-Hülyén hangzik, de Potter vagy én pedig Malfoy. Sose leszunk férj és feleség. Nem hagynak és lehet, hogy ez így van jol? Élvezzük meg jól szórakozunk de ez nem komoly.-mondta.
-Akkor ezzel most ertsem azt, hogy csak egy újabb lány vagyok akit kihasználsz?-Álltam fel.- Hogy ez csak egy rövid jatek volt számodra. Tudod mit igen ez tényleg rövid lesz mert vége!-mondtam sírva és felfutottam a kastélyba. Nem voltam képes elhinni amit mondott. Potter vagyok igen. De nem vagyok Harry! Nem akartam elfogadni ami történt. Szerettem meg mindig. Minden után ami történt. Minden egyes hülyeség után és mindig kitartottak mellette. Hogy tehette ezt? Nem értem miert? Az elkövetkező napokban nem hagytam el a szobám. Hála istennek hétfőn nem volt tanítás mert rendkívüli szünetet hirdettek. Csak sírni tudtam az agyamban. Harry sokszor próbált bejönni hozzam(ahogy hallottam) de sose engedték be. Nem ettem vagy ittam. Nem tudtam semmi mást csinálni csak sírni. Kedden kénytelen voltam elkészülni és bemenni a tanorakra. Reggel Felkeltem és mivel most nem volt kötelező valami miatt az egyenruha ezért felvettem egy fekete pulcsit és egy szaggatott farmert. Hajam egy laza kontyba felfogtam és egy nagyon kevés korrektorral próbáltam eltüntetni szemeim alól a karikákat. A reggelire nem mentem mert tudtam ,hogy nem fogok enni ezért csak később kellett elindulnom ezért el tudtam könnyen kerülni Dracot. Nem akartam látni sem mivel nem bírtam volna ki sírás nélkül a találkozást. Még mindig nem tudtam felfogni ami történt. Bementem Jóslástanra és nagyon nagy szerencsém volt mivel Draco egy másik órát jelölt meg év elején ezért ekkor sem találkoztunk. Következő óra Bájitaltan volt de mivel nem érdekelt és tudtam ,hogy valahogy ki fogom tudni magyarázni nem mentem be az órára. A tóhoz mentem. Tudom nem valami jó döntés volt ,de ez volt a kedvenc helyem. Mikor a vízre Sütő napsugarakat néztem eldöntöttem ,hogy nem számít semmi csak az hogy újra boldog legyek. Ebben a pillanatban láttam egy villanast ami a tiltott rengetegbol jött. Elindultam a fény irányába és elővettem a pálcám. Mikor odaértem láttam Bellatrixot és meg egy pár halálfalót. Közelebb mentem ,hogy halljam mit beszélnek de egy faág összetört remegő labaim alatt. Bellatrix oda kapta a fejét és a Cruciatus varázsigevel a földre taszított. A fájdalom amit akkor éreztem kibírhatatlan volt. Egy idő után abba hagyta és fölémhajolt. Ördögi nevetését hallottam csupán fülemben.
-Nicsak! A Potter lány! A nagy ur nagyon boldog lesz ha megkap téged!-nevetett.
-Erre nem lesz lehetősége!-mondtam és újra éreztem azt a kibírhatatlan fájdalmat mely nem múlik el nem csillapodik amelyre nincs gyógyír.  Nem bírtam megmozdulni! A varazsige olyan volt mintha egy bilincset raktak volna rám és ketrecbe zárva kinoztak volna. Csak sikítani tudtam a fájdalomtól. Egy pillanatra abba hagyta és ezt kihasználva dehopponaltam az erdőből. A Griffendél klubbhelyisegben találtam magam. Harry Ron és Hermione azonnal oda futottak hozzam és kérdezősködni kezdtek.
-Mi történt?
-Jól vagy?
-Ki tette ezt veled?
-Hogyhogy nem voltal bajitaltanon?
-Akkor történt ez is igaz?
-Malfoy tette?
-NEM!-mondtam nagyon hangosan mert már a fejem tele volt a kérdésekkel és a válaszokkal is. 
-Bellatrix történt! Igen jól vagyok csak ki kellett fújnom magam. Azért nem voltam mert nem akartam Dracot látni. Majd elmesélem később. Igen akkor történt és nem nem Draco volt!-mondtam majd elmesélem nekik mindent ami történt.
-Szólnunk kell Dumbledore professzornak!-mondta Harry.
-Ne! Mikor Bellatrix megkínzott láttam ahogy meghal.
-Ki ölte meg?
-Bellatrix.-mondtam. Nem! Piton tette!
-Akkor már 2 dologról kell értesíteni!-mondta Hermione.
-Nem! Nem mondhatjátok el neki!-mondtam.
-De! Nem tudom mi ütött beléd de akkor is szólni fogunk neki!-mondta Ron.
-NEM!-mondtam majd felemelkedtem a föld felszínéről és zold fény áradt ki tenyerembol. Valamit eltalált a fény de azt már nem láttam mert elájultam.

Sziasztok! Úristen milyen rég volt itt resz. Próbálok aktívabb lenni és igyekszek majd a jövőben sokkal több és izgalmasabb részt irni nektek! Remelem tetszett ez a resz is!