Leta Potter-az elveszett iker

Egyutt joban rosszban? Vagy inkabb csak joban?

Masnap reggel mikor kimentem a klubbhelyisegbe ott várt Draco.
-Gyönyörű vagy!-mondta.
-Köszönöm.-mondtam egy csok társaságában.-De ez nem igaz.-nevettem fel.
-De igen!-mondta.-Na de ne vitatkozzunk ezen inkább menjünk reggelizni.-mondta és megfogta a kezem.Mikor beértünk a nagyterembe mindenki ránk nézett. Mi úgy csináltunk mintha ezt nem vettük volna észre de nem tudtam nem látni ahogy Harry nézett ránk. Azok után amit tett én azt akartam hogy egy kicsit szenvedjen csak annyit amennyit én szenvedtem szóval nem is tudom miert de a nagyterem közepén megcsokoltam.
-Szeretlek!-suttogtam Draconak.
-Én sokkal jobban!-suttogta és megcsokolt. Leültünk Az asztalhoz ami nagy szerencsetlensegemre pont egymás mellett volt ráadásul egy hely volt meg egymás mellett az is pont úgy hogy Harryvel úgy ültünk hogy ha hatra néztem akkor Harry volt ott. És persze hogy ő beszélni akart.
-Szóval akkor.....ohmmm....ti???-kerdezte Harry.
-Igen!-mondtam.
-Nem! Az nem lehet. Te és Malfoy? Nem!
Draco nem mondott semmit csak csendben tűrte.
-De igen így van és el kell fogadnod!-mondtam.
-Hat ezt nem tudom elfogadni. Leta te nem vagy olyan.
-Milyen? Gondoskodó törődő....szerelmes?
-Ő nem szerelmes csak kihasznál!!-Mondta kissé hangosan.
-Na ebben tévedsz Potter!-szólt vissza Draco.
-Dehogy tévedek te csak kihasználod ot mivel neked nincs szíved amivel szeretni tudnál.-mondta.
-Na jo Potter ezt most fejezd be! Nem tudsz rólam semmit!-mondta Draco mikor Harry pálcát rántott és Draco is.
-Állj ezt most fejezzétek be!-mondta Hermione mikor meghallottam hogy Harry ugyanazt a bűbájt akarja bevetni Dracon mint amit a pályán is. Én gondolkozás nélkül Draco elé álltam mivel tudtam hogy Harry engem úgyse bántaná de túl későn léptem oda és eltalált az átok.