Jurassic World 2.: Bukott birodalom [befejezett]

Chapter 1.: Élet a gimiben

  Hát igen. Megint itt vagyok. Élek, virulok, és fárasztom az emberek agyát a csodálatos hülyeségeimmel, ahogy általában szoktam.
  Éppen a szobámban ücsörgök, még mindig a gimiben, ahol a nap huszonnégy órájában vagyok. Most éppen egy Quantumkapu készítésén agyalok, hogy megvalósítsam az időutazást. Pár perc után rájöttem, hogy annak, hogy a fantasztikus tervem sikerüljön, ész és pénz is kellene, méghozzá jó sok, csak az a gond, hogy nálam pont ebből van hiány, így egy Einstein-Rosen híd generátoron kell agyalnom, bár a Tesseract nélkül lehetetlen, így csak a harmadik opció maradt: Lucyval építünk egy pincét. Ha ezek az "időutazók" nem hazudnak, akkor kereken tíz év múlva eljönnek az űrlények a földre, és erre az esetre kell egy biztonságos hely, ahol túlélhetjük a világvégét. A terv egyszerű: építünk titokban egy pincét a közelbe, valahova a föld alá. Kelleni fog még kaja, pia, internet, pizza minden mennyiségben, egy kulcs, amivel leszúrhatjuk a betolakodókat -mekkora izé lenne, ha másnap a hírekben az lenne, hogy valaki kulcs általi halált halt-,és balang. A balang az az én nyelvemen a galambot jelenti, de mindegy. Rendelünk az eBay-ről húsz balangot, amiket beidomítunk, szerelünk rájuk kamerát, és amolyan kémgalambok lesznek.
- Maya! Ott kénkedik a tetün egy balang!- kiáltott fel Lucy. Ez a mondat annyi volt, hogy ott kémkedik a tetőn egy galamb.
- Abbahagynátok ezt a hülyeséget?!- szidott le minket Sarah. Hát nem mondanám, hogy jól kijöttünk egymással. Olyan volt mint Linda. Egész nap tiktok, telefon, és utált minket. Bár nem csodálom, azok után, hogy elpusztítottam a maradék agysejtjeit. Egyszercsak ordítást hallottunk a folyosóról. Lucyval azonnal kirohantunk, és a folyosó végén ott harcolt Dominik és Bálint. Egyre több ember érkezett a helyszínre, és néhányan be is szálltak a harcba. Én elbújtam az egyik szekrény mögé, de valami idióta rám talált, így én is csatlakoztam a verekedő tömeghez. Odadobtam Lucynak a zsebemben lévő kulcsot, és azzal bökködte a rá támadókat, és akármilyen furán hangzik, bevált. Én elővettem az övemre felcsatolt kiskésem, amit még én készítettem, és óvatosan harcolni kezdtem. Amúgy ez a kulcsos ötlet Lucyé, és még évekkel ezelőtt találta ki, arra az esetre, ha valaki betörne, és szerintem király ötlet. Nem tudtam, hogyan a jó életben, de még a tanárok is beszálltak a balhéba az igazgatóval együtt, és ők maguk is saját kezüket használva harcoltak. A csengő ezen a héten ki volt kapcsolva, mert valami különleges kompetenciamérés lesz az egyik osztálynak szerdán. Szerintem elég lett volna kikapcsolni arra az egy napra, mert még csak kedd van, de ők tudják. Egyszercsak megcsörrent a telefonom, de nem vettem fel, mert imádom a csengőhangomat. Ez a zene sokkal hangulatosabbá tette a harcot.
- Ma este két pej lóval megyünk haza! Berúgott a sofőr, eke, taliga! Ma jó kedvünkkel szálljon a dal! A többi nem is számít, jatatatata!
Hát igen, ez a csodás csengőhangom. Valami magyar bulis zene, de nem magyar vagyok, így egy árva szót sem értettem belőle, amég Google fordítóval le nem lefordítottam. Ezeknek a magyaroknak rohadt jó zenei ízlése van. Eközben már a gimiben mindenki bunyózott. Repültek az emberek az asztalokon át, üvegek törtek ki, néhány helyen a padlón pici vérfoltok díszelegtek, én pedig rohantam a szobámhoz, hogy bezárjam, mivel nem akartam, hogy valaki szétszedjen ott valamit. Mielőtt bezártam, lecsekkoltam, nincs-e már eleve bent valaki, de szerencsére a hely üres volt, így békében zárhattam az ajtót, és indultam is vissza a csatába. Félúton belefutottam Lucyba, aki ordított, hogy rohanjak, amilyen gyorsan tudok. Mire megkérdezhettem volna, miért, megjelent a lépcsőn a gimi tanulóinak negyede, akik a konyhára is bejutottak, így néhányan már késekkel rohamozták a többieket. Igaz, én is ezt tettem, de az enyém fából volt, és egy picit lekerekítettem a hegyét, direkt ilyen esetekre, így az nem volt annyira ártalmas, ezek viszont igazi, hegyes kések voltak. Meghalni nem akartam, így konkrétan egy egész emeletnyit leugrottam, és fájó lábakkal, de földet érése után rohantam, hogy keressek egy biztonságos helyet. Igen, ugrottam két és fél métert, és nem törtem el semmim. Első utam a konyha felé vezetett, hogy ott bújjak el, viszont az ebédlőben még javában folytak a harcok. Valaki hirtelen megragadta a kezemet, majd áthajított az egyik asztal felett. Az aznapi ruhám elázott, a kezem fájt, mint az állat, valaki majdnem agyontaposott, és a valakinek valami nagyon fontos lehet, ha már húsz perce folyamatosan hívogat, így elkúsztam egy asztal alá, megnéztem, ki hívott, majd felvettem. Claire volt az, és közölte, hogy két nap múlva mennem kell vele vissza arra a bizonyos szigetre, ahonnan már majdnem három éve menekültünk el, mert az Indominus Rex miatt majdnem meghaltunk. Gyorsan válaszoltam egy szimpla "oké"-val, majd letettem. Nagy nehezen kikecmeregtem a rejtekhelyemről, és újra akcióba lendültem. Elővettem azt a bizonyos bökő izét, amit még Loki egyik fegyveréről másoltam. Egy kis éles háromszög volt, egy kör alakú markolattal. Ezt nem nagyon vetettem be, mert ez tényleg éles volt, nem csak olyan, mint a házikészítésű tőröm. Többnyire tálcákkal vertem fejbe ellenfeleimet, vagy csak simán a két lába közé rúgtam, vagy lefejeltem, de néha ököllel arcba vertem őket. Így rohantam végig az egyész épületen, hogy megtaláljam Lucyt. Sehol sem találtam, majd bementem az utolsó helyre, ahol lehetett, ami a lányvécé volt. Ott meg is találtam, kissé véresen, kék-zöld foltokkal a kezén, lábán, és arcán. Bevonszoltam őt a szobánkaba, majd rázártam az ajtót. Szegény csajt úgy kiverték, hogy mozdulni is alig tudott. Rájöttem, hogy még többszázan járhattak így az elmúlt negyven percben, így elindultam rejtekhelyet keresni, ahova bemenekítem azokat, akiknek semmi köze ehhez az egészhez és a harchoz sem értettek, röviden a védteleneket. Hát most jól jönne az a pince. A tetőre nem akartam kivinni őket, mert amilyen barmok, lelöknék onnan egymást, és az már biztos halál. Hát elég nehéz helyzetben voltam. A tanárok leszarták a diákokat, meg hogy mi van velük, mivel ha nem így lett volna, maguk a tanárok nem harcoltak volna néhány tizenévessel a semmiért. Egyedül kellett megoldanom. Egyszercsak megszólalt mögöttem valaki:
- Megdobnál egy fegyverrel?
Úgy gondoltam, nem leszek gonosz, így felvettem egy kanalat a földről, majd erőből a fejéhez vágtam. Ő nem értette, miért csináltam, erre elmagyaráztam, hogy azt nem mondta, hogyan dobjam meg egy fegyverrel. Na, erre bemérgesedett, én pedig elővettem a tőreim, és harcolni kezdtünk. Természetesen én nyertem, ki más. Úgy kiütöttem, hogy legalább elájuljon, majd elvonszoltam őt a takarítószobába, és rázártam az ajtót. Nos, igen, egyszer lehet hogy véletlenül elloptam a másolatát néhány kulcsnak, hátha később kellene, és most jól jött.