Jurassic World 2.: Bukott birodalom [befejezett]

Chapter 2.: A buli megy tovább

  Miután ügyesen megszabadultam a kanalas fickótól, folytattam a menedék utáni kutatást. A tesiteremben is ment a harc, így oda se mehettem, a vécé pedig szintén hülye ötlet volt.
  Egyszercsak eszembe jutott valami: a szellőzőrendszer. A gimi valamelyik részén van egy vaslétra, ami a tetőre vezet, de ottvan mellette a szellőzőrendszer, így egy szimpla lépéssel fel lehet oda jutni. Zseni vagyok. Megkerestem a létrát, felmásztam rajta, majd mielőtt bevertem volna a fejem a plafonba, felhúztam magamat a szellőzőrendszernek készített járaton. Hason kúszva végigmentem rajta, majd mikor megláttam néhány menekülő, fegyvertelen embert, lehajoltam, majd informáltam őket, hogy menjenek a negyedik emeleti folyosó végére, majd a létrán másszanak fel egyesével, én pedig felhúzom majd őket. Több se kellett nekik, rohantak a megbeszélt helyszínre, én pedig siettem, ahogy csak tudtam, de a hasonkúszás nem a leggyorsabb módja, hogy közlekedj, kimászni meg nem akartam. Mire odértem, már vagy harminc ember tolongott ott. Leszedtem a rácsot, majd felhúztam őket. Lassú folyamat volt, mivel a járat nem nekünk lett készítve. Mindenki a bal oldalra ment, amég én a jobb oldalról segítettem, így az összes gimist megmenekült. Miután végeztünk, rájuk bíztam, hogy menjenek, ahova akarnak, majd kiugrottam a járatból, és indultam vissza oda, ahol a legnagyobb volt a csata, ami történetesen az ebédlő volt. Hát igen. Nem nagyon tudtam, mit csináljak, így Loki módba váltottam, ami az, hogy békésen megbeszéljük a dolgokat és valahogy egyességre jutunk. Mikor beértem az ebédlőbe, gigantikus káosz volt. Felálltam az egyik asztalra, majd amilyen hangosan csak tudtam, elordítottam magam:
- ELÉG!
Mindenki megállt. Mikor elkezdtem volna a mondatomat, valami hülye megdobott valamivel, erre visszadobtam neki, és folytatódott az egész. Egyszercsak valaki felkiáltott:
- Kígyó!
Erre odarohantam, ahol a hangot hallottam. Igaz volt. Ott kúszott -mi mást csinált volna- egy egész cuki, picuri zöld kígyó. Tudni illik, kedvenc állatom a kutya és a kígyó, így muszály volt megnéznem. Laura talált rá, és mivel undorodott a kígyóktól, rámbízta. Én azonnal a szobámba vittem, ahol beleraktam Sarah tengerimalacának üvegketrecébe. A tengerimalac már négy hónapja nem él itt, mivel Sarah utálta szegényt, így Laura megkapta. Lucy a szobában tévézett, nem törődve a külvilággal, így mikor tele harcisérülésekkel beléptem az ajtón egy kígyóval a kezemben, eléggé meglepődött. A kígyóval nem volt gondja, nem félt tőlük, viszont nem csak mi ketten lakunk ott, így miután bele helyeztem új háziállatunkat az üvegbe, Lucyra bíztam, hogy rakja el valahova, hogy Sarah ne tudjon róla, majd kirohantam az ajtón, vissza a harctérhez, és tovább harcoltam. Összecsapásunkat szirénák hangja zavarta meg. Valamelyik szomszéd némber kihívta a rendőrséget, bár már órák óta megy a csata, így nem csodálom, hogy megtette. Senki se került börtönbe, az igazgatót leszámítva, mert őneki kellett volna leállítani minket, de ehelyett ő is ellenünk volt, így nem csodálom, hogy így járt. Pár perccel később megjelentek a mentők, és elszállítottak mindenkit, akinek komolyabb baja lett. Ezután a megmaradt diákok, akik úgy a gimi negyedét képezték, felmentek a szobájukba. Sarah a sürgősségin volt, így volt időm foglalkozni a kígyó-üggyel. Először kaja kell neki, majd ital, már ha egyáltalán iszik valamit, de erről nem tudtam nagyon, így csak beraktam a ketrecébe egy kis tál vizet, biztos ami biztos. Ezután lementem a pár utcányira levő kisállatkereskedésbe, hogy vegyek neki valami ehetőt. Az eladó egy halkaja szerű valamit adott nekem, majd miután kifizettem, visszamentem a szobámba. Lucyval jól éreztük magunkat a nap további részében. Megnéztünk egy részt a Jóbarátokból, elkeztünk vicces YouTube videókat nézni, karaokéztunk, és ilyesmi. Vacsira a kedvencem volt: pizza. Ez eddig sose volt, de mivel pont kaja előtt veszett össze a két srác, minden ehető dolog tönkrement, így a maradék tanár megegyezett abban, hogy rendelnek pizzát. Miután vacsoráztunk, folytattuk a szórakozást, majd mikor elfáradtunk, értelemszerűen elaludtunk.