Jurassic World 2.: Bukott birodalom [befejezett]

Chapter 10.: Harc az életünkért

Indoraptor. Olyan ismerősen hangzott, pedig nem láttam ilyet soha. És ekkor eszembe jutott: Az Indominus Rex. Ezek az őrült tudósok összemixelték az Indominus Rex és Kék génjeit, és most lett ez. Csodás.
Egyszercsak megszólalt Maisy:
- Ők csinálták. Mr. Miels és a másik.
- Másik?- kérdezte jogosan Claire.
Ekkor a kislány a rácson ár rámutatott egy emberre. Először nem hittem el. Ez ugyan az a pasas volt, aki megalkotta az Indominus Rexet. Eközben a konferálócsávó még mindig beszélt, így ha már meg lett alkotva az a valami, legalább megtudjuk, mire képes.
- Képessége a hiperérzékeny szaglás, és betanították arra, hogy reagáljon az impulzuskódos lézercélzórendszerre, ezáltal képes a példát megtalálni és izolálni összetett környezetben is. Voilá!- mondta. Ekkor az egyik őr a lézeres puskájával rámutatott az egyik vendég nyakkendőjére.
- Ha a cél bemérve - folytatta-, akkor az akusztikus jel beindítja a támadást.
Ekkor egy baromi szörnyű sípolást hallottunk, majd az Indoraptor nekiugrott a rácsnak, mivel ha az nem lett volna ott, a vendég már rég halott lenne.
- Ez az állat fékezhetetlen. Nos, a módosítások még zajlanak jelenleg is...- de ekkor félbe lett szakítva.
- Húsz millió!- kiáltotta valamelyik licitáló.
- Ez megőrült?- kérdeztem Owentől.- Pont az előbb mondta a csávó, hogy a módosítások még mindig zajlanak!
- Hát, úgy látszik, neki elég fontos ez a valami- válaszolt. A konferálópasas kis gondolkodás után megint megszólalt:
- Ez egy prototipus, még nem eladó.
- Huszonegy!- kiáltotta valaki.
- Ez még csak egy prototípus...
- Huszonkettő!
- Huszonhárom!
- Huszonöt millió!- szólaltak meg a hangok. Erre a pasas elindította a licitálást.
- Huszonhat valaki?- kérdezte.
- Ez a lény nem juthat ki innen- suttogta mellettem Owen.
- Emel valaki a huszon hatra?- ment tovább a műsor. Valahogy eljutottak huszonnyolc millió dollárig, ami azért nem kevés, na. Itt már nem bírtuk tovább. Lementünk valahova, ahol kinyitottuk a falon lévő dobozkát, aminek nem tudom a nevét, amiben mindenféle vezeték volt, majd a bátyám elkezdte birizgálni azokat. Egyszercsak meghallottuk, hogy a lift blittyen egyet. Nyílt az ajtó, de senki se volt a liftben. Egyszercsak a hátunk mögött valami hatalmas koppant. Az a dínó volt, akinek a segítségével kiszabadultunk. Megszólalt Owen:
- Szia pajti! Arra gondolsz, amire én?- mondta, majd a lift felé pillantott.
- Na és Maisy és Claire?- kérdeztem. Ők ottmaradtak a folyosón, hogy figyeljék az eseményeket.
- Ők nem a teremben vannak, hanem egy folyosón úgy négy méterrel felettük. Nyugi.
- Ha te mondod- feleltem. Betessékeltük a dínót a liftbe, mi is bementünk, felnyitottuk a tetejét, majd felmásztunk, és a lift tetején töltöttük az elkövetkezendő tizenöt másodpercet. Azért másztunk fel, nehogy megöljön minket az a dínó. Megint blittyent a fémdoboz, így tudtuk, megérkeztünk. Szép lassan leugrottunk. Teljes káosz volt. Mindenki rohant, amerre látott. Amég Owen a biztonságiakkal harcolt, én próbáltam mindenkit kiterelni.
- Vigyék ki azt a dögöt!- kiáltotta az a csávó, aki a börtönben meglátogatott minket, gondolom ő itt a főnök. Az Indoraptor nem kerülhet ki innen, így mielőtt a ketrec kiért volna, lecsaptam a kart, ami megállította, és mivel már senki más se volt a teremben, nem tudták újraindítani. Jobb, ha az a dög ott meg is hal. Miután mindenki kiment, utolértem Owent, Clairet és Maisyt, akik szintén menekültek.
- Állj!- kiáltotta valaki mögöttünk. Erre mint a jó gyerekek, megálltunk, majd megfordultunk, hogy megnézzük, ki az. Az a főnökcsávó volt az, Miels, és egy-két katonája. - Maisy, gyere velem!
- Megkapta a pénzét, tűnjön el!- mondta a bátyám.
- Ó, különben mi lesz?
- Különben véget vetünk ennek az egésznek!- szólt Claire.
- Hogyan? Visszamegy az időbe, ahol Hammond - aki megalapította a Jurassic Parkot, de már meghalt- istent játszott? Ezt nem lehet visszazárni a dobozba!
- Meg kell próbálnunk!
- Túl késő! Maisy, gyere!
Nem hagyhattuk, hogy ez a rohadék nevelje tovább ezt az aranyos kislányt, így megkértük, hogy jöjjön mögénk.
- Ó... Szóval maguk fognak vigyázni rá, mi? Fogalmuk sincs arról, hogy mi ő!
- Ha most bejelenti, hogy Maisy valami Fényelf, jégóriás vagy asgardi, akkor milliószázalékig velünk jön- mondtam. Ha ezek tényleg léteznek, van esélyem eljutni Asgardba!
- Tudja, hogy Hammond és Lockwood miért mentek szét?- folytatta. - Lockwoodnak sosem volt unokája!
Aztarohadt. Erre nem számítottam. Ha Maisy évek múlva úgy dönt, leigázza New Yorkot, nem az én hibám lesz, előre mondom. Miels tovább mondta a sztorit:
- Csak vissza akarta kapni a lányát! Megvolt rá a technológia, hogy csináljon egy újat. Újrateremtette.
Ekkor a semmiből megjelent az Indoraptor, és a két őr ott helyben meghalt.
- Futás!- kiáltotta Owen. Mi persze hallgattunk rá, mivel nem akartunk kaja lenni. Berohantunk egy amolyan raktárfolyosóba, majd eltorlaszoltuk az ajtót, majd továbbrohantunk. Pár perc után egy hatalmas terembe értünk. Olyan volt, mint valami múzeum. Dínómaradványok és csontok az üvegek mögött, a terem közepén egy-két vastag állványon dínókoponyák. Megláttunk egy halott fegyverest a földön. Owen lassú léptekkel haladta felé, majd a holttest egy szempillantás alatt eltűnt az egyik állvány mögött. Ittvan. Erre mi is egyből behúzódtunk az egyik fa doboz mögé, és csendben maradtunk. Mikor közel volt, elhúzódtunk az állvány másik oldalához. Az Indoraptor a fejünk feletti koponyám mászkált, és már majdnem otthagyott minket, megszólalt egy adóvevő. Ekkor a lény lepillantott, és meglátott minket.
- Futás!- ordította Owen. Megint. Felszaladtunk egy rácsos csigalépcsőre, és az emeleten kerestünk búvóhelyet. Egy szobába rejtőztünk el. Owen megtalálta azt a dobozkát, amivel az áramot lehet irányítani - még mindig nem tudom annak a valaminek a nevét - , majd lecsapta az áramot. Egy kisebb lépcsőn lementünk, és valahogy bekerültünk az egyik üvegfal mögé. Bár ez is jobb, mint a semmi. Egyszercsak visszakapcsolódott az összes fény, mi pedig azonnal tudtuk, hogy baj lesz. Az is lett. Amint helyreállt a fény, megtalált minket az Indoraptor, betörte az üveget, majd az egész kiállítást tönkre tette. Maisynek még sikerült kimenekülnie, de Clairere ráesett valami, Owen beragadt, és pedig majdnem össze lettem lapítva egy fatörzs miatt, de legalább nem vett észre az Indoraptor, aki valahogy észrevette a menekülő kislányt, ezzel otthagyva minket.
- Maya!- kiáltotta Owen.
- Nyugi! Jól vagyok!- válaszoltam. Egész gyorsan megoldottam, kimásztam, majd Maisy után eredtem. Másodpercek múlva megjelent mögöttem a bátyám, mivel Claire azt mondta, megoldja. Csak rohantunk, de sehol se találtuk. Egyszercsak eszembe jutott:
- A gyerekszoba! Lehet hogy ottvan!- suttogtam. Nem mintha tudtam volna, az hol a rákban van, de egy próbát megér. Meg is találtuk, majd berontottunk az ajtón.
- Maisy! Maradj lent!- kiáltotta Owen, majd meglőtte az Indoraptort, bár az nem segített sokat. Már majdnem mindketten Indokaja lettünk, mikor megjelent az ajtóban Kék, aki megtámadta a mutánsot, ezzel megmentve minket. Egyenlőre. Amég ők ketten harcoltak, mi kimásztunk Maisy szobájának erkélyére.
- Gyertek! Tudok egy kiutat!- mondta, majd átlépte az erkély korlátját, majd oldalazva elkezdett mászni a ház falán lévő szegélyszerűségen, mi pedig követtük. Éppen egy üvegablakhoz közeledtünk, mikor azt az Indoraptor kitörte. Owen és Maisy lezuhantak, és mivel elég közel voltam a bátyámhoz, a kezével véletlenül magával rántott, és gurultunk a tetőn lefelé, majd rohantunk tovább. Megláttuk a ház egy üvegtetős részét, majd felmásztunk rá. Szerencsétlenségünkre az Indoraptor is a nyomunkban volt. Közeledett felénk. De az üveg nem tartotta annyira, így ha több ideig állt rajta, betört. Ő ezzel mit sem törődve sétált felénk, így az üvegtető azon része ahol mi álltunk, egy picit megtört, és mi mind leestünk volna, de Maisyt Owen elkapta, majd megkapaszkodott a tetőn lévő fémvalamiben, én pedig ugyan ezt tettem, így ha az egyikünk leesne, a többit is rántaná magával. Egyszercsak hangokat hallottunk. Olyanokat, mintha valaki egy fémdarabbal veregetne egy másikat. Igazából tényleg ez is volt, mivel Claire egy fémvalamivel verte az üvegtető fémrészeit, ezzel magára terelve az Indoraptor figyelmét. Ekkor gyorsan felmásztunk. Claire megszerezte az egyik őr lézeres puskáját. Miután felkecmeregtünk, hölgyike beindította a lézert, majd Owenre irányította. Ekkor megértettem, mit csinál. Betanították arra, hogy reagáljon az impulzuskódos célzóremdszerre... jutottak eszembe a konferálós fickó szavai. Ekkor Claire beindította azt a fülsüketítő sípolást, amit a bemutatón is hallottunk, mire az Indoraptor nekiugrott Owennek, aki elgurult előle. Ezzel a mutatvánnyal betört a fél üvegtető, a mutánssal együtt. A lény visszamászott, és pont mikor megtámadta volna a bátyám, megjelent megint Kék, aki ráugrott az Indoraptor hátára, majd a súly miatt a maradék üveg nagyrésze beomlott, és mindketten a mélybe zuhantak. Alattunk éppen az a dínómúzeumszerű valami volt, az Indoraptor pedig pont az egyik dínó koponyájának éles csontjaiba esett, ezzel pedig dicstelen véget ért. Kék szerencsére megúszta, mivel ő a koponya két szarva között landolt, biztonságban. Egyszercsak meghallottuk a parázós srác és az emós lány hangját, akik feltehetően most léptek be a terembe.
- Hé!- kiáltott le Owen.
- Helló!- köszönt a srác.- Ti jól vagytok?
- Jól. És ti?
- Nem!
- Hé! Le kéne jönnötök, van némi gubanc idelent!- szólt közbe a lány.
- Oké, megyünk!- válaszoltam.
Lementünk hozzájuk a lépcsőn, majd megszólalt a lány:
- Gyertek!
Azzal mutatta az utat. Elértünk a börtönig, ahol a dínók voltak. Az egész hely tele volt mérgező gázzal.
- Haldokolnak- motyogta Claire.
- A robbanás hazavágta a szellőzést- mondta a lány.
- Milyen robbanás?- kérdeztem.
- Majd elmondjuk- válaszolt. - Megtettük, amit lehetett- fordult Clairehez, aki elgondolkodott, majd pár másodperc múlva megszólalt:
- Ki tudom nyitni a kapukat!- mondta, majd elkezdett bepötyögni valamit.
- Claire! Gondold át. Már nem egy szigeten vagyunk- mondta Owen.
- Kérlek, gondold meg! Ha kinyitod a kapukat, nem fogjuk tudni elkapni őket. Az egész bolygóból Jurassic World lesz- szóltam közbe. Nem akartam, hogy meghaljanak, de ha elmennek, sose kapjuk el őket, és bármelyik pillanatban meghalhat akárki. Nem hallgatott ránk. A kapuk nyíltak, a dínók pedig szabadok voltak. Mind. Legalábbis nem egészen. A külső ajtók még be voltak zárva.
- Claire! Ha azt megnyomod, nincsen visszaút- szólt Owen.
- Nem halhatnak meg- motyogta Claire. Végül nem nyomta meg. Csak álltunk, és néztünk ki a fejünkből. Egyszercsak megnyíltak a kapuk.
- Muszály volt- szipogta Maisy.- Ők élnek. Ahogy én is.
Ekkor mindegyik dínó megindult. A növényevőkön át a húsevőkig, kicsik és nagyok. A T-Rex, a húsevőmadár... ezek most mind szabadok voltak. Ez után mi is mentünk kifelé. Mikor kiértünk, a lépcső alján megláttuk Kéket.
- Szia kislány- motyogta Owen- semmi baj, nem bánt minket- fordult Maisy felé.- Kék... gyere velem. Biztonságos helyre viszünk, oké?- mondta szomorkásan. Kék ennek ellenére otthagyta.
Ezek után elindultunk haza.