Jurassic World 2.: Bukott birodalom [befejezett]

Chapter 3.: A hívás

A tegnapi harc után elég sok sebesült lett, így a gimi háromnegyede kórházban volt. A tanárok úgy döntöttek, az elkövetkezendő két héten nem lesz tanítás és kompetenciamérés, mivel nemcsak a gyerekekből hiányoztak sokan.
A negyven tanár közül ha jól tudtam huszonkettő hiányzik, így a tanítás lehetetlen. Unatkoztam, így mivel nem volt jobb dolgom, átszerkesztettem a névjegyeket. Sarah neve Gúlafejű Bish Majom lett, Lucy Bestie, és így haladtam végig. Egyszercsak megláttam Claire névjegyét, és eszembe jutott, hogy tegnap hívott. Azt már elfelejtettem, mit mondott, így gyorsan felhívtam, mert ő nem hívogatna csak úgy hülyeségek miatt. Szerencsére hamar felvette. Megkérdeztem, mit is mondott tegnap, mert elfelejtettem. Kiderült, hogy holnap vissza kell mennem arra a szigetre, ahonnan lassan három éve menekültünk ki, mivel most a szigeten levő vulkán kitörni készül, és nekem, Owennek, Clairenek, pár kölyöknek, meg valami osztagnak ki kell szabadítanunk onnan a dínókat, mielőtt túl késő. Én persze automatikusan beleegyeztem, majd letette. Végre újra láthatom Owent! A bátyámmal legutóbb tavaly nyáron találkoztam, és egész júliusban együtt lógtunk. A gimi nyáron is nyitva van, csak tanítás nincs, így Owen kikért egész júliusra onnan, és a lakókocsijában laktam addig. Mit ne mondjak, életem egyik legjobb nyara volt. A bátyámmal nagyon jól lehet szórakozni, és sose unatkoztunk. Tavasz van, azon belül május, így lassan egy éve nem láttam, szóval képzelhetitek, mennyire örültem a hír hallatán, hogy ő is jön. Előszedtem a szokásos sötétzöld hátizsákom, majd pakoltam mindent ész nélkül, mivel holnap reggel nyolcra lett megbeszélve a találka. Claire már kért nekem engedélyt, hogy elhagyhassam a gimit több napra, szóval az letudva. Lementem a közeli Tescoba, majd egy zacskó kiflivel, sós chipssel, és egy liter almalével tértem vissza a szobámba. Este hét körül elbúcsúztam Lucától, megkértem, hogy vigyázzon Lokira, a kígyóra -mi más lett volna a neve, ha nem Loki Malfoy-, majd elindultam egy buszmegálló felé, hogy nyolcra a megbeszélt pontra érjek. Nagyon korán készültem el, így mivel senki sem volt a buszon -engem és a sofőrt leszámítva-, csak élveztem az esőben buszozást. Éjfélre megérkeztem a találkozóponthoz, így ott egy közeli buszmegállóban töltöttem az éjszakát. Arra keltem, hogy valaki egy bottal bökködi a vállam, gondolom azért, hogy keljek már fel. Mikor kinyitottam a szemem, valami emós csaj ült mellettem, majd mikor látta, hogy felébredtem, abbahagyta a szurkálást, majd a fejével jobbra biccentett, ahol egy kisebb repülő állt -ami este nem volt ott, így rejtély, hogyan nem keltem fel a hangjára-, mellette Owen, Claire, meg még egy gyerek. Owen láttán azonnal felugrottam, majd gőzerővel rohantam felé. Egy nagy öleléssel üdvözöltük egymást, majd eldöntöttük, hogy meglepjük Claire-t, akinek fel se tűnt, hogy eddig ottvoltunk, így felszálltunk a repülő hátsó ülésére. Mikor Claire felszállt a kölykökkel együtt, csodásan meglepődött, mivel nem tudta, hogy Owen beleegyezett-e, vagy nem. Ez után mindenki elfoglalta a helyét, és indultunk is. Út közben mindenkit elhalmoztam a kérdéseimmel. A lánytól kérdeztem, honnan jött, mi a neve, kedvenc színe -bár gondoltam hogy a fekete-, meg ehhez hasonlók. A sráctól szintén ezeket. Owent arról kérdezgettem, hogy megy az élete, mit csinál általában, meg hogy hogy megy az élete egyedül. Ja, igen. Claire és ő csak egy évig voltak együtt. Bár csodáltam is volna, ha tovább bírja a bátyám hülyeségeit.
  Így ment végig az út.