Jurassic World 2.: Bukott birodalom [befejezett]

Chapter 5.: Minden elromlik

Egy idő után rájöttünk, hogy kocsival nem kapjuk el Kéket, így az osztag vezetője - szintén nem tudom a nevét - elküldte Owent, hogy valahogy fogja be, és hozza ide a raptort.
A bátyám kiszállt, majd elindult. Mi csak ültünk egy darabig, majd a vezetőnk intett fejével a csapatnak, majd elindultak. Kis hezitálás után én is követtem őket. Mikor utolértem a csapatot, csak annyit láttam, hogy Owent lenyugtatózták, majd egy hangos huppanássak ájultan feküdt.
- Owen!- kiáltottam, majd teljes gőzzel rohantam felé. Félúton olyan érzés fogott el a hátamnál, mintha megcsípett volna egy darázs, majd elsötelétült előttem a világ. Engem is lenyugtatóztak. Mikor felkeltem, mozdulni se tudtam, mert lebénult az egész testem. A többiek sehol se voltak. Egyedül a bátyám fetrengett pár méterrel arrébb, és úgy nézett ki, mintha menekült volna valami elől. Ekkor nagy nehezen megfordultam, és majdnem leégettem a kezem. A vulkán már kitört, mint ahogy azt láttam, és én meg majdnem belefordultam a mellettem lassan csordogáló lávába. Miután megláttam a veszélyt, Owen után gurultam, mivel mást nem tudtam csinálni, mert még mindig le volt bénulva a lábam. Nagy nehezen utolértem a bátyámat, aki már fél lábbal ugrált. Percek múlva elmúlt a cucc hatása, így eszetlenül rohantunk amerre láttunk. A vulkán egyre aktívabb lett. Kövek röpködtek és por volt mindenütt mérhetetlen mennyiségben. Egyszercsak megláttuk Claire-t és a parázós srácot. Nekik nem a bázison kellene lenniük? Ezzel a gondolattal nem törődve rohantunk feléjük, mögöttünk minden fajta dínóval, akik szintén menekültek a kitörés elől. Találtunk egy olyan védőgömböt, ami egykor a parkhoz tartozott, így abba betessékeltük Claire-t és a srácot, hogy ne tiporják őket agyon, én pedig megkapaszkodtam a gömb tetején lévő fogantyúkba, és ott lógtam, mint pókember, mivel ez egy kétszemélyes cucc volt. Megkértem Owent, hogy valahogy ő is jöjjön be hozzánk, de ekkor megjelent a T-Rex, aki éppenhogy hozzáért a gömbhöz, erre mi elkezdtünk gurulni, irányítani meg nem lehetett a valamit, így csak gurultunk, gurultunk. Owen teljes gőzzel rohant utánunk, de egyszercsak elveszett a porfelhőben.
- OWEN!- ordítottam teli torokból. Szerintem Claire és a gyerek abban a pillanatban megsüketült, vagy ha nem, csak rontottam a hallásukon. Így gurultunk tovább, mikor egyszercsak úgy éreztem, mintha zuhannánk. Mert zuhantunk is. Mint már mondtam, ez egy sziget, így egyszerűen csak lezuhantunk róla, egyenesen a vízbe. Claire és én próbáltuk kiütni az üveget, hogy kiúszhassunk a felszínre, de ez nem olyan volt. Mivel a Jurassic World egy dínópark -volt-, biztonságosnak kellett lennie mindennek, így ez a gömb dínóálló volt, így hiába vertük az üvegnek nevezett falat, nem történt semmi. A gömb valahol léket kapott, és elkezdett az egész beázni. Így csak gyorsabban süllyedtünk, mivel ez a cucc alapból sem marad fenn a vízen. A csávó nemhogy nem segített, de folyamatosan azt hajtotta, hogy meg fogunk halni, mintha ezzel megmentene minket. Egyszercsak egy alakot láttunk felénk úszni. Owen volt az, hála az égnek. Puskával lőtt egy pici lyukat, de épp csak akkorát, hogy egy hangya is alig férne be rajta, majd egy tőrrel elkezdte továbbhasítani a lyukat. Mikor már alig kapott levegőt, felment a felszínre, hogy azért meg ne fulladjon. Mikor a bátyám megjelent, remény támadt bennem, hogy túlélhetjük, de amég ez a srác itt pánikol mellettem, lehetetlen.
- Ez most felment? Csak így itthagyott minket? Így már biztos halál vár ránk!- pánikolt.
- Figyelj! Már az elején is utáltalak, de mostmár kezdesz nagyon az idegeimre menni! A pánikolás nem fog megmenteni minket! Ha meg ennyire meg akarsz halni, fulladj meg! - ordítottam le a fejét. Szerintem ez valamennyire hatott, mert pár másodpercig elhallgatott. Ekkor megint megjelent Owen, és továbbvágta a rést. Mikor már elég nagy volt, kirúgtam a maradékot, majd mind a négyen felúsztunk. Örültem, hogy végre megmenekültünk. Ezután megkerestük a legközelebbi partot, majd kiúsztunk. Mikor partra értünk, hangokra lettünk figyelmesek. Felmásztunk a sziget egyik oldalán, és megláttuk a katonai tábort. Elkapták az emós csajt, és le is tartóztatták. Ezek a katonák végig ellenünk voltak? Befogtak minden dínót amit tudtak, lenyugtatózták őket, majd felszállították őket arra a gigantikus hajóra. A vulkán miatt azonnal indulnunk kellett. Nem úgy tűnt, mintha érdekelné őket, hogy velünk mi van, mert elindultak nélkülünk. Claire gyorsan kocsiba pattant, mi pedig loholtunk utána. Az utolsó pillanatban felkapaszkodtunk, majd éppenhogy fel tudott ugratni a hajóra.
- Ezt honnan tanultad?- kérdeztem.- Majd egyszer nekem is megtaníthatnád.
Ez után kikászálódtunk a katonai kocsi csomagteréből, és együtt néztük végig, ahogy az egész sziget elpusztul, minden élőlénnyel, növénnyel, és építménnyel rajta.
Miután már semmit sem láttunk a szigetből, elindultunk valamerre, én se tudom, hova.