Chapter 11.: Hazatérés

36 1 1
                                    

Kocsiba szálltunk, és otthagytuk magunk mögött ezt a rémálmot. Én vissza a gimibe, Owen, Claire és Maisy pedig a bátyám házába.
Mikor hazaértem, nem hittem a szememnek. Lucy és Bálint volt az, és éppen az ajtóban csókolóztak. Én csak álltam ott, és álltam, és álltam. Teltek a másodpercek. Kezdtem kissé kínosan érezni, így kicsit köhintettem, hogy tűnjön már fel nekik, hogy ottvagyok. A hangra mindketten felkapták a fejüket, majd amint észrevettek, elugrottak egymástól.
- Oh, Huh, ömmm.... szia!- bökte ki nagy nehezen Lucy - nyugi, meg tudom magyarázni!
- Ja, nem kell semmit se megmagyarázni, csak be akarok menni a szobába. Amúgy... ti ketten így... együtt vagytok?- kérdeztem.
- Nos... igen- mondta Lucy.
- Ja, akkor minden oké- mondtam, majd elindultam. Mikor az ajtóhoz értem, odasúgtam Bálintnak:
- Ha bármi rosszat mersz tenni vele, eltöröm a gerinced- suttogtam, majd mint aki jól végezte a dolgát, leterültem az ágyra, és minden visszaállt a normálira. Loki (a kígyó) még élt, semmim se tört el, az össze CD megvolt, és minden perfekt. Néhány napig. Úgy három nappal később bejelentették, hogy a gimi bezár, így beköltöztem Owenékhez, így Clairenek most három gyereket kellett nevelnie: Maisyt, Owent és engem. Konkrétan majdnem minden megszűnt. Óvodák, boltok, állatkertek, iskolák, irodák, és minden egyéb. Csak néhány ételbolt működik, mivel a dínók most köztünk élnek. Naponta százan tűnnek el és halnak meg országonként, házak, sőt, kisebb faluk is lakhatatlanok a dínók miatt. Sosem tudhatjuk, mikor lesz belőlük kaja, vagy mikor taposnak agyon.
Félelmetes egy világ van, de ezen már nem változtathatunk.

Vége

Jurassic World 2.: Bukott birodalom [befejezett]Donde viven las historias. Descúbrelo ahora