,,Azon a nyáron változott meg minden. Az a nyár még mindig itt él bennem. A szabadság érzése, melyet azóta sem volt szerencsém megtapasztalni. Az egyik felem azt kívánja, bár ne éltem volna át, hogy megmentsen ettől a tehetetlenségtől, amit azóta is...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A nap már felkelőben volt, mire a hosszú forgolódás után végre elnyomott az álom. Az átfagyott testemnek kellett némi idő, hogy átvegye a takaróm melegét. Új volt számomra ez az érzés. Anyáék nem igazán örültek annak ha sokáig kimaradtam, így nem volt más választásom oda haza mint tartani magamat az általuk elvártakhoz. Így jellemzően nem vettem részt a legtöbb gimis bulin sem. Hálás voltam a szüleimnek, hiszen a lehető legtöbbet hozták ki belőlem ezekben az években de ezzel szemben a lehető legtöbbet vették el tőlem. A ,,lehetőségeket".
Rossz alvó lévén a legkisebb neszre is képes vagyok felriadni. Így nem meglepő, hogy egyből kipattantam az ágyból, amikor valaki az ajtómon kopogott. Az ajtóm halk nyikorgással tárult ki ezt követően. Bizonytalan léptek keszdtek hallatszódni az elöregedett padlózaton. - Ideje lenne felkelned nem gondolod? - bukkant elő az ajtó takarásából Milo. Léptei egyenesen az ablakhoz vezették tekintete pedig a szemközti házukra szegeződött. A kritikus szemrevételezése közben fel sem tűnt neki hogy mennyire meglepett a jelenlétével. - Mit keresel itt? Nagyiék csak úgy felengedtek? - Mivel ma még nem láttalak kimozdulni, gondoltam átjövök megnézni, hogy minden rendben van e. Mikor ide értem láttam, hogy nyitva maradt a bejárati ajtótok és bejöttem. Mondjuk arra egyáltalán nem számítottam, hogy délután 4-kor a pizsamádban fogadsz majd- szája mosolyra húzódott. Szemeivel végig mért egy párszor miközben tekintete mindig megakadt egy adott ponton rajtam. Zavarba ejtőnek éreztem, hogy a lenge ruházatom szabad teret hagy a fantáziájának kibontakozására. - Szóval most már nem csak a bulikba jössz utánam hanem a szobámba is?-nevettem fel gúnyosan majd magam elé kaptam az ágyam végében meghúzódott takarómat. Kérnem sem kellett, hogy elforduljon ameddig én az első kezembe akadt ruha darabot felkaptam magamra. Lányos zavaromban először fordítva vettem fel a felsőmet, amit még sikerült időben észre vennem és megfordítanom mielőtt Milo hátra pillantott volna. -Szóval miért vagy itt? - Hogy meg tegyük a kezdő lépést. Emlékszel?- a gyomrom hirtelen összeugrott a puszta gondolattól is, hogy én még egyszer a vízbe tegyem a lábamat. -Szerintem ezt hagyjuk Milo. Nagyra értékeltem mind azt amit ez idáig tettél értem de ez már nem a te gondod. - De hiszen tegnap ígértük meg, hogy a nyáron összetartunk. Vagy neked ez nem jelentett semmit?-ezt akár én is kérdezhettem volna tőled... - Dehogynem! Csak egy valamire még mindig nem kaptam választ- hogy őszinte legyek már túl tettem magamat ekkor az első estén történteken de akaratlanul is akárhányszor ha rá néztem mindig azt az undok alakot láttam, aki az első estén fogadott. És ez ígyis ment a részemről a további napokat illetően, egészen a tónál történtekig. A buli után a hála volt az egyedüli pozitív érzés, amelyet iránta éreztem, viszont a tegnap estén már ennél is többet. Napról napra nőtt a szememben és változott róla a véleményem. Tudtam, hogy ha nem tudom meg a valódi okát a viselkedésének nem fog kialakulni bennem az őszinte bizalom felé. -Szóval ahhoz, hogy megbízzak benned el kell mondanod, hogy miért viselkedtél úgy velem az első héten. - Ez az egész a költözés miatt volt. Nagyon megviselt mégha nem is szerettem annyira kint élni. De mégis csak 20 évig éltem ott....- göndör haját kezdte igazgatni, amely a szélben teljesen összeborzolódott. Az ajkába harapott és egy enyhe "bocsánatott" préselt ki magából. Nem tudtam már rá haragudni, hiszen már ígyis sokkal többet tett értem mint ellenem. Nem szóltam ezután egy szót sem csak egy mosollyal az arcomon sétáltam el mellette a part irányába. - Most meg hova mész? - Úszni! Vagy nem arról volt szó!?- Milo egyetértésének jeléül csak megbólíntotta a fejét, megvillantva közben a mosolyát. Majd kocogásnak iramodott, hogy a közöttünk keletkezett pár métert behozza.
