A 15 éves fiú, James Brooks anyja gyilkosán akar bosszút állni miközben próbál beilleszkedni az emberi társadalomba. Vajon sikerül a vámpírnak barátokra lelni? Ki a titokzatos gyilkos?
Este két barátommal a házunk elé értünk miközben az Istennek hálálkodtunk, hogy ilyen gyorsan szabadultunk a poko- akarom mondani az iskolából. (Nem hiszem el, hogy folyton megbotlik a nyelvem!)Egy fél órával később már azon tanakodtunk, hogy este milyen filmet nézzünk.
-ÉN NEM AKAROK IJESZTŐT. - sopánkodott egy kicsit hangosabban a kelleténél Teresa.
-Senki sem mondta, hogy horrort akár nézni. - fogta a fejét Eric.
-HALKABBAN!-szálltam én is vitába.
-Jó' van na.-csöndesedtek el.
-Miért kell mindig ezt csinálni? - sóhajtottam.
-Legyen ez.-kattintott rá egy fájlra a gépemen.
-Kimegyek a nasiért és jövök.- szóltam nekik majd kiléptem az ajtón.
A konyhában beraktam a mikróba egy pattogatott kukoricát. Néhány perc múlva sípolt ezért kivettem és kiöntöttem egy tálba. Bementem a szobába.
A tálat elejtettem a kezemből. A barátaim egy videó nézték és némán törölgették a könnyeiket. A laptopon én 5 éves lehettem és anyával játszottam. Anya mint egy angyal felkacagott. Könny csordult le az arcomon. Nem akartam ezt nézni. Mintha egy régi sebet szaggattak volna fel a lelkemen. Megfordultam és becsaptam az ajtót olyan erővel, hogy kiszakadt a helyéről de engem nem érdekelt csak szaladtam amilyen gyorsan csak tudtam. Nem álltam volna a világért sem. Vagy egy fél órája futottam amikor észrevettem, hogy a kedvenc helyemre jutottam: egy rét melyről ha feltekintesz ezernyi csillag ragyog az égen. Csak néztem és ültem. Arcomon továbbra is könnyek csepegtek le. Fejem mögül apró kattanást hallottam mint amikor kiélesítenek egy fegyvert.
-Ne mozdulj vagy megöllek, vámpír.
Angela:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Éppen esti őrjáraton voltam amikor valami embertelen sebességgel suhant el mellettem.
-Mi a.. - fordultam utána de eltűnt az árnyak között. - Vámpír.
Megfogtam a fegyvert amit Shane adott. Nem túl hatásos a vámpírok ellen de ha fejbe vagy szívbe lövöd őket meghalnak. Shane karolt fel miután elvesztettem a legjobb barátom és körübelül egy hétre rá meghalt apám is. Mind a kettőjük elvesztése megviselt. De az a férfi felkarolt és vámpír vadászt faragott belőlem. Nekem és neki is megvan az oka és sérelmei amiatt meg akarjuk ölni őket.
Követni kezdtem a lábnyomokat. Nem kellett sokat futnom máris egy kis réten lyukadtam ki. A vámpír törökülésben sírt. Csodálkoztam, hogy nem vett észre azokkal az érzékeny érzékszervekkel. Én mögé léptem (ez nem volt túl jó ötlet mivel egy ismeretlen erejű vámpírral állok szemben) és kibiztosítottam a fegyvert.
-Ne mozdulj vagy megöllek, vámpír.-mondtam.
Lassan hátra fordult. Sárga szemeiben fájdalom, keserűség és üresség tükröződött.
-Kérlek ne lőj le mert Robert aggódni fog értem.-suttogta minden érzelem mentes hangon.
(Írói megjegyzés: leginkább a hangja és az arckifejezése az Angels of death-ből Rachel-ére hasonlít)
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Mi a neved?-förmedtem rá.
-Ez miért érdekel ha úgy is meg akarsz ölni?-kérdezte
-Mert ha olyan vagy akinek a fejére vérdíjat tűztek ki akkor még jutalmat is kaphatok. Most pedig ki vele. Mi a teljes neved?
-James Brooks.-felelte.
-Az nem lehet.-hátráltam-nekem azt mondták meghaltál.
-Hát nem. Te ki is vagy?-állt fel. Vagy egy fejjel magasabb volt nálam.
