Vérszomj

8. Mentő akció és kérdések

Eric:

Visszaértünk a faházhoz. Berontottunk az ajtón. James a szoba közepén állt háttal nekünk. Alkarján hatalmas vágás volt amiből ömlött a vér.

-Gyáva.-suttogta.-Gyere vissza.-mondta utolsó erejével majd összerogyott.

-Gyorsan el kell vinnünk egy korházba.-kaptam fel a fiút. Arca betegesen sápadt volt. Homloka pedig tűzforró. Lázálmában motyogott valamit.

-James!-rontott be egy férfi. Szerencsére nem Aaron. Negyvenes évei végén járhatott. Barna szeme aggodalomról árulkodott. Szintén barna hajába és szakállába ősz szálak vegyültek. Ahogy meglátta a fekete hajú fiú állapotát könnyek gyűltek a szemébe.- Megint olyan felelőtlen voltál. Azonnal haza kell vinnem. Segítenétek? Ott mindent elmagyarázok és ti is elmesélhetitek mi történt.-vette el tőlem a beteget.- Itt állok az autómmal a közelben.-elővett egy injekciós tűt és a benne lévő átlátszó folyadékot beadta neki.

Együtt elindultunk az autó felé ami tényleg nem volt messze. James útközben abbahagyta a motyogást és álomba merült. Beraktuk a szürke Fordba. És a férfi olyan sebességgel kezdett vezetni, hogy anyukám biztos leharapná a fejét.

-Ömm... Megtudhatnánk, hogy mi a neve és ki ön Jamesnek?-kérdeztem.

-Robert Carter vagyok és a gyámja.-válaszolta.

-A gyámja?-rökönyödtünk meg mindketten.

-Ez azt jelenti, hogy James árva?-ránéztem a mellettem nyugodtan szuszogó fiúra. A kezén lévő vágás be lett kötve így nem vérezhet el viszont még lehet maradandó sérülése.- Már értem miért kerülte a családjával és a múltjával kapcsolatos kérdéseket.

-Eléggé ideges tud lenni ha ezek a témák jönnek szóba. És igen árva. Anyját 9 éve megölte egy fiú. Azóta bosszút akar állni. De már itt is vagyunk.-állította meg az autót egy nagy fehér ház előtt. Mind kiszálltunk az autóból és óvatosan kiemeltük Jamest. Be vittük a házba.

A lakás belülről nem volt túl különleges. Kissé kopottas bútorok és néhány személyes tárgy. James szobája az alaksorban volt. Nem volt túl nagy. Alig volt benn valami érdekes. Az egyetlen dolog ami felkeltette az érdeklődésem az egy kép az éjjeli szekrényén. Egy fekete hajú és sárga szemű nő és 5 éves körüli fia volt látható rajta. A nő nagy eséllyel az anyuka lehet. Melegen mosolygott. A kisfiú nagyon boldognak tűnt. Ártatlan szemei csillogtak. Kissé göndör haja az arcába lógott. Ekkor jöttem rá kit látok a képen. A gyerek James a nő pedig.. az édesanyja lehet. Mondhatni meglepődtem. James mindig mogorva, de az a kisfiú életteli és boldognak hatott.

-Menjünk ki. Ott mindent megbeszélünk-fogta meg a kezem Robert. Én vetettem egy utolsó pillantást a betegre és a férfi után siettem.

A nappaliban mind a hárman leültünk a kopottas kanapéra. A vendéglátónk két bögre kamillás teát helyezett elénk. Belekortyoltam a forró italba. Jóleső melegség áradt szét a mellkasomban.

-Elmagyaráznátok, hogy mi történt?

-Majd én.-válalkoztam önként.

10 perc múlva már mindent tudott. Aarontól, James eszmélet vesztéséig. Csodálkozva, majd aggódva figyelt. Arcára kiült az aggodalom.

-Ha igaz a sejtésem, nem fog leállni amíg meg nem öli.- motyogta az orra alatt alig hallhatóan.

-Tessék?- kaptam fel a fejem.

-Semmi. Talán újra hangosan gondolkodtam. Ne is törődj vele!-intett le.-5 perc és jövök csak Jamesnek adok gyógyszert.-sietett ki az ajtón. Még kérdőre akartam vonni így egy kis habozás után követtem. Beléptem a konyhába. Robert nem vett észre. Mellé álltam. Annyira megijedt, hogy eldobta a kezében lévő kis zacskót. Mindenfelé szóródott a sűrű vörös folyadék.

-V-vér.-dadogtam ijedten