Vérszomj

18. Az álom és az első nap

Angela:

Az út nem volt túl érdekes azon kívül, hogy kettő lány eléggé összevesztek. A táj egy idő után fákra váltott át ameddig egy erdő közepén nem találtuk magunkat. A kisebb tisztáson ahol a busz leparkolt csak egy faház állt meg néhány viharvert pad és asztal. Messzebb egy tucat sátor volt felállítva. A madarak a fák között fütyürésztek és az idő is kellemesen meleg volt. Minden tökéletes volt a kiránduláshoz.

Párba kellett állnunk a sátorbeosztás miatt. Fiúk fiúkkal, lányok lányokkal. Teresa és én voltunk együtt. Eric és James volt egy másik csapat.

Miután bepakoltunk tábori játékokkal ütöttük el az időt. Este tábortűznél ijesztő történetekkel szórakoztattuk magunkat majdnem hajnali kettőig. Takarodó után mindenki azonnal kidőlt. Már engem is majdnem elnyomott az álom amikor eszembe jutott az ,hogy vajon tudott-e vért inni James. Mert ha nem... nagy pácban vagyunk. Felkaptam egy pulóveremet és a hortyogó Teresát átlépve kiosontam a sátorból és Jamesékéhez siettem.

-James?-suttogtam a sötétbe.

-Igen?-hallottam a nem kicsit fáradt és ideges választ.

-Bevetted a "gyógyszered".-aggodalmaskodtam

-Persze.-morogta-Ha nem zavarna most aludnék.

-Bocsi.-futottam el rákvörös arccal.

A sátramhoz érve belebújtam a háló zsákomba és hamarosan el is nyomott az álom De még nem is sejtettem milyen rossz éjszakám lesz...

Sikoltásra ébredtem ijedt, fájdalmas sikoltásra. Meglepetésemre én üvöltöttem. Az erdő talaján feküdtem. Az arcomon könnyek folytak végig. Az egész testem remegett és azt hittem mindjárt kitaccsolok. Lassan álló helyzetbe tornáztam magam. Körül néztem de a tábornak a nyomát se láttam. Ekkor észre vettem a távolban egy fényforrást. Elkezdtem az irányába rohanni nem törődve a bőrömet karcoló fa ágakkal. Azonban nem a kirándulás helyét találtam hanem egy tavat. A fényt a víztükör fölött lebegő fehér gömb alakú jelenés okozta. Úgy éreztem közelebb kell kerülnöm hozzá, ezért bele gázoltam a hideg vízbe. A mellkasomig ért már mikor nehezebbé vált benne a mozgás. Végül vörös vér lett belőle. Undorodva néztem a sűrű folyadékot. Már csak egy karnyújtásnyira volt a gömb mikor darabjaira hullott és nyom nélkül elporladt.

Sikítva ültem fel a hálózsákomban. Teresa mellettem ült és fésülködött. Értetlenül nézett rám. Még mindig kapkodva vettem a levegőt. Nem tudom miért ijesztett meg ennyire az álom.

-Jól vagy?-húzta fel kérdőn a szemöldökét barátnőm.

-Igen.-tűrtem el el az izzadságtól nedves hajamat az arcom elől.-Csak egy rossz álom.

-Lassan mennünk kell. Mindjárt reggeli van.

-Rendben.

Gyorsan magamra kaptam a ruháim, fésülködtem és Teresával megindultunk a főépület felé ahol már néhány osztálytársunk már várakozott. Köztük Eric és James is.

Reggelire kenyeret és néhány feltétnek valók kaptunk.  Az étkezés után volt egy kis szabad időnk ezért egy nagy juharfa gyökereihez ültünk.

-Srácok.-szólalt meg komolyan Teresa. -Ha.. kifordítva veszem fel a zoknim  akkor  az egész világ benne lesz rajtam kívül.

Mindenki értetlenül nézett a fekete hajú lányra. Eric nagy levegőt vett.

-Teresa. Miért?

-Ez tényleg egy olyan kérdés amin megéri gondolkozni.

-Teresa.-James próbálta  visszafojtani a kuncogását.-És mi van a sapkával?

A lány szeme felcsillant. Mi, többiek már nem bírtuk tovább nevetésben törtünk ki. Miközben a földön fetrengtünk a hasunkat fogva, ő csak tovább bámult maga elé. Az agy a próbálta befogadni az információt.

Itt egy újabb rész. Remélem tetszett. Sajnálom de mostanában nem tudok és nem is nagyon fogok tudni írni.