Vérszomj

17. Az iskola út kezdete

James:

-JAMES!-kiáltott az ajtón keresztül Robert.

Nagy nehezen kikeltem az ágyból. Tegnap talán kicsit túlzásba vittem az edzést. Felvettem egy szürke pólót és egy farmer nadrágot.

Kimentem a konyhába és megreggeliztem. Roberttel egy jót beszélgettünk közben. Utána a lelkemre kötötte, hogy óvatos legyek. Én felkaptam a nagy fekete táskát amit ő adott kölcsön. Hiszen kellett a hely a cuccaimnak az év végi kirándulásra amire indulunk ma.

Az iskola előtt volt a találkozó pont. De már egy-két sarokkal korábban összefutottam Erickel.

-Szia.-köszönt.

-Hello.-intettem.

-Tudod James sok minden történt ebben az évben. És nézd-tárta szét a karját-itt az év vége. Sokat változtál te és én és a többiek is.

-Ebben igazad van.-mosolyodtam el.-Angelán kívül nem volt egy barátom se. De mikor megismerkedtem veletek minden sokkal jobbra fordult. 

-Menjünk.- sietett előre én nevetve követtem.

Angela:

Már az osztály nagy része várakozott a buszmegállóban a többiekre. Teresa és én beszélgettünk mikor nem messze megláttam Ericet futni felénk. A nagy táska húzta a vállát. Ekkor vettem észre, hogy James követi az alacsony fiút. A barnával ellentétben neki egyáltalán nem volt esett nehezére cipelni a táskát. Mosolya mint mindig most is elolvasztott. Az eltelt néhány hónap alatt még magasabb és erősebb lett. 

-Hello.-köszöntünk a fiúknak. Mosolyogva visszaintettek.

Nagyából negyed órával később az egész csapat megérkezett és felszálltunk a buszra. Fent eléggé összevoltunk nyomorítva. Magával a busszal nem volt semmi baj. Az ülések kényelmesek voltak csak egy kicsit foltosak. Őszintén szólva nem akartam tudni mitől. Addig bambultunk amíg már csak két egymás mögötti kettes hely maradt. Teresa gonoszan rám mosolygott és megragadta Eric kezét és magával rángatta és elfoglalta az egyik ilyen ülés párt. A barna hajú fiú teljesen elvörösödött.

 Nem igazán akartam Jamessel kettesben maradni mert bele vagyok zúgva. Még én sem hiszem el. Persze ő egyáltalán nem vett belőle észre semmit. Csak egy barátként tekint rám. Lehet be kellene vallanom, de ehhez meg nincs elég merszem. Oldalra pillantottam Jamesre mit reagál erre. Azonban a fiú már nem állt mellettem, hanem elfoglalta a helyét az ablak mellett. Megadóan odabattyogtam a helyemre és lehuppantam mellé. A fülében fülhallgató volt. Gondolom nem akar beszélni. Szóval én is csak  bambultam  ki a fejemből. Néhány perc után meguntam azt nézni, hogy az osztálytársaim egymással beszélgetnek vagy kötekszenek. Oldalra fordítottam a fejem. James.. James.. James, James, JAMES. Miért nem vesz észre? Ennyire átlátszó vagyok? Vagy ez egy finom elutasítás? Talán nem is érdeklem? Azok a sárga szemei...  a fekete haja.. minden arcvonása... EGYSZERŰEN NEM BÍROM! Nagy eséllyel az arcom egy főtt homárra hasonlíthat ezért gyorsan elrejtettem a pulóverem alá. Csak remélni tudtam, hogy senki se vette észre. Főleg nem valami pletykás csaj vagy James.

-Angel? Jól vagy?-hallottam meg a fekete hajú fiú hangját zavaróan közelről. Lehúztam a pulóvert annyira, hogy ki tudjak kukucskálni. Az arca az enyémtől alig néhány centire volt. Nyikkantam egyet és újra "elbújtam". 

-I-igen.-suttogtam.