Black Demon!

1. FEJEZET

Naumi Colins
___________________

-Naumi nyisd ki azt a rohat ajtót! - Erre a nagy zajra keltem fel, rögtön kinyiltak a szemeim és már patantam ki az ágyból. Oda mentem az ajtóhoz és már nyitottam is.
-Miért nem nyitodtad ki? - kérdezte apám én meg hülyén néztém rá.
-Talán aludtam azért... - feleltem neki de ez nem nagyon tetszet neki hogy vissza pofáztam.
-Na most szépen be fogod azt a nagy szádat és készülödj össze és lent várlak. 5 perced van. -mondta apám és nem tehetem mást mint hogy teszem amit mond.
Apámal nincs olyan jó kapcsolatunk mint más lány az apjával, nem tudom azóta ilyen velem amióta anya elhagyott minket.
Igen anyám nem bírta már apám mellet, és elhiszem hogy már elege volt belőle ahogy nekem is elegem van az apámból.
Mindig én vagyok a rossz a szemébe szinte már szégyel engem, azért mert nem vagyok olyan mint ő. Meg az is zavarja hogy anyámra hasonlítók, külsőleg is meg viselkedés alapján is, az anyám nagyon egy makacs nő volt nem szerete ha parancsolgatak neki és lehet ezért is hagyott el minket.
Csak az fáj hogy engem itt hagyot ezzel a szörnyel.

Nem volt más választásom mint hogy össze készüljek végre, kerestem egy egyszerű ruhát magamnak és a hajamat megfésülve indultam le apámhoz.
-Mi tartót ennyi ideig? - kérdezte bunkón de már megszoktam ezt tőle, mindig is ilyen bunkó stílusa volt és az is marad úgy érzem.
-Hát nem olyan egyszerű elkészülni még komásan képzeld... -mondtam neki de kár volt így beszélnem vele mert az arcom bánta meg.
-Hogy mersz így beszélni velem te áldod fajzat fagyú! Most azonnal fogd meg magad és takarodj az autóba! - üvőltőte az arcomba, megfordultam és már mentem is kifelé, már a könnyeim is kicsordultak nem nagyon akartam gyengének látszani de nem tehetek róla.

Kinyitotam az autó ajtaját és be is ültem, vártam hogy apám megérkezen ami meg is történt öt perc múlva.
Elséltált az én felemre amit furcsártam is, mi a jó istent akat itt amikor a másik oldalra kellene mennie.
Kinyisa az ajtómat és megszolalt.
-Szálj ki te hátra ülsz, de MOST! -kiabált rám mogorván lehajtotam a fejem és tettem amit mondot, nem akartam még egy pofont már így is a lelkembe gázolt minden áldott nap.
Kiszáltam és mentem a hátsóüléshez, kinyitotam az ajtót és be ültem nagy kinomra, bekötötem magam és vártam hogy végre elinduljunk, igaz nem tudom hogy hova de mindegy.
Beült apám is és beinditota az autót és már elindultunk.

Néztem kifelé az ablakon nem volt kedvem azal a szörnyetegel beszélni, vele nem is lehetne mert vagy bunkón beszél velem vagy csak rám kiabál. Így inkább maradtam a nézelődésnél de ahogy egyre jobban mentünk egy elhagyatott helyre értünk egy erdős rész felé.
Ránnéztem az apámra és már nem érdekelt hogy hogy fog velem bunkozni de érdekelt hogy hova is visz engem.
-Ööö, hova is megyünk? -kérdeztem, rám nézet a visszapilantoból és utána vissza az útra de ahogy láttam nagyon fel basztam ezel a kérdésemel.
-Azal te ne foglalkozz majd úgy is meg tudod ha oda érünk, ADIG IS MARADJ KUSSBA VÉGRE! -üvöltötte nekem, nem igaz hogy csak üvölteni tud velem én ezt már nem bírom. Csöndben maradtam megint és vártam inkább hogy hova is megyünk.

Elértünk az erdő szélére és megáltunk egy vaskapunál, apám lehuzta az autó ablakát és bele szólt a kaputelefonba.
Pár perc múlva nyílt is és be hajtottunk, hátra néztem és láttam ahogy vissza csukodik a kapu, hova a fenébe hozott engem ez a barom.
Hamarosan leált az autó és jobbra fordítva a fejem észre vettem hogy egy nagy épület előtt ál meg, te jó isten ez nem is épület hanem egy palota.
Minnek jöttünk mi ide, inkább az a kérdés hogy én mit is keresek itt!!!

Apám hátra fordulva picentet fejével hogy száljak már ki, kicsatoltam az ővem és már nyitottam is a kocsiajtót.
Körbe néztem hogy hol is vagyok de csak fákat láttam mindenütt és kezdtem félni hogy most mit is akar velem csinálni az apám.
Elindultam apám után mert közben észre vettem hogy el indult így jobbnak láttam ha én is megyek utána.

Fel séltáltunk a lépcsőn és megáltunk az ajtó előtt és apám bekopogot, vártunk egy kicsit de már nyílt is az ajtó és egy öreg fazon nyitott ajtót.
-Áá, hát itt vagy Jonh, már azt hittem soha nem érsz ide, már azt hittem megszeged az alkunkat. -mondta a fazon, várj milyen alkuról beszél ez, mi a franc folyik itt...
-Nem itt vagyok és nem szegném meg soha. - mondta apám és ahogy láttam fél ettől ág embertől de miért is az egy örök titok lesz a számomra.
-Akkor gyertek be. - mondta és mi be is mentünk, felmentünk az emeletre és be mentünk a dolgozó szobájába. Leültünk és már bele is kezdtek.
-A péncem hol van Jonh! - ordította a fazon apám képébe.
-Sajnos nem tudom kifizetni a tartozást de van egy másik alkum a számodra. - felelte apám félénken, na igy még soha nem láttam mint most.
-Halgatlak. -hátra tölt a fazon a székébe és várta apám remek alkuját amit be valók öszintén én is kíváncsi vagyok.
-Na az lenne mivel nem tudom kifizetni a tartozásom ézért a lányomat eladóm neked. - mondta apám nyugodtan, hogy mi van mit mondott, el akar adni engem.
-HOGY MICSODA! - áltam fel hirtelen és apámra néztem teljesen ideges voltam rá nem érdekel hogy mit kapok tőle ezért de azért álljon már le mi az hogy el adja a saját lányát.
-Jól halodtad te fagyu eladlak téged nem kellesz már nekem egy ilyen szégyentelen szánalmas senki mint te. - a képembe vágta a rosszabbnál rosszabb szavakat ami nagyon szarul eset és már folytak is a könnyeim.
-Takarodj innen Jonh de most, ál az alku de többet itt ne lássalak vagy különben szétlokcsatom a fejed! - kiabálta a fazon, apám fogta magát és kilépet azon a kibaszot ajtón engem itthagyva.
Lerogytam a székre és már nem érdekel ha sírni látt csak ki akartam adni magamból mindent, egy kis idő elteltével annyit vettem észre hogy egy papirzsepit raknak elém.
Felnéztem és azt a fazont láttam hogy engem néz, nyeltem egyet de elfogatam a zsepit és kifujtam az orrom.
-Nyugodj meg kislány én nem foglak bántani ezt megigérem neked, de annyit tudnod kell hogy nem itt foksz lakni nálam. - mondta és a fejét a karjaira hajtotta, csak néztem rá hogy mit is mond.
-Hogy micsoda akkor hol? - kérdeztem és vártam mi is lesz a válasza rá.
-A fiamanál. - mondta és felált és itt hagyot engem a gondolataimal együtt.

----------------------------------------------

Folytatása következik!
❤️✋