Black Demon!

12. FEJEZET

Naumi Colins
____________________

Remegve ülök a földön és nem tudom mit kezdjek az idegeimel, teljesen szét vett az ideg és erről csak is az a beképzelt Arias tehet. Nem veszi észre de tiszta idegroncsá tesz főleg a hangulat ingadozásaival, meg avval is amikor a közelembe van olyan furcsa érzelem kap el hogy ilyenkor bukfencezik egyet a gyomrom és mint ha ezer pillangó repkedne oda bent.
Nem is értem miért vált ki belőlem ilyen érzést hiszen megvett apámtól és elhozzot akaratom kivül a házába és mint a ronggyal úgy bánik velem.
Utálnom kénne de valahol nagyon belül nem megy hogy utáljam, mert valljuk be elhozzot apámtól és nem kell minden nap szenvedve és megalázva érezném magam.
De azt sem veszi észre hogy ugyan azt csinálja mint az apám minden nap megaláz úgy pánik velem mint ha egy rongy lennék csak annyival másabb hogy nem üt meg minden nap ha valami rosszat teszek vagy mondok.

Még mindig remeg a kezem és nem megy hogy lenyugodjak így még fel álni sem volt erőm inkább maradtam a földön és gondolkoztam mit tegyek, mi lenne a jó nekem az hogy itt maradok és beletörödök a sorsomba hogy egy maffiózóval kell leérnem az életem vagy az hogy megint megszökök valahogy és élethetem a magam kis életét.

Nem tudom egyszerűen inkább nem is agyalok ezen mert még jobban fejfájásom lesz.
Meg próbáltam fel kelni a földröl és sikerül de a lábam egy kicsit még remegett de megáltam rajtuk és elindultam lassan az ágyhoz hogy folytassam a magam kis világát aminek az a neve hogy egész nap az ágyba maradni és a plafont bámulni. Ez már kurvára unalmas nem lehet hogy minden egyes napom így teljen el, teszek én róla hogy ne így legyen. Ki keltem az ágyból és nem érdekelt hogy remegett még a lábam folytattam az utamat a szekrényhez és kiválasztottam egy egyszerű melegítő és egy pólót, fel is vettem őket és a hajamat kifésülve indultam lefelé az előtérhez.
Lelépegetem a lépcsőn és köben néztem ide oda hogy nincs e itt ez a barom állat mert ha meglátom én esküszöm lekeverek neki akkorát hogy azt sem tudja majd hogy fiú e vagy lány.
De szerencse sehol sem láttam így nyugotan folytattam utamat lefelé a lépcsőn az utolsó lépcsőfokról lépnék le de egy elég mély hangot halok meg.
-Hova hova kisasszony? - kérdezte az egyik embere Ariasnak, hátra fordultam és megnéztem azt az illetőt aki szólt nekem de amit láttam nem is volt olyan rossz.
Egy gyönyörű gesztenye barna szempár nézet vissza rám és az izmos testéről ne is beszéljünk egyszerűen kurva helyes volt.
-Amint láttod kifelé az udvara mert már a négy fal között kezdek begolyozni. - mondtam neki egy kicsit bunkó stílusba de nem érdekel akkor sem ha ilyen helyes pálinak pofáztam vissza.
-Oh értem de nem mehetsz ki Mr. Arias megtiltota nekünk hogy ki ted innen a lábad és... - nem hagytam hogy befejezte mert kinyitotam a bejárati ajtót és már mentem is kifelé a házból.
Ahogy éreztem követett ezért hátra fordultam és megszolaltam.
-Tudod nem nagyon érdekel hogy mit mond a te féreg fönököd tőlem fel dughatja magának a szabályait!-mondtam és tovább folytatam az utam és amint láttam lesokoltam mert nem követett már így el indultam az egyik irányba mert most kurvára egyedül szeretem volna lenni.
Mentem még messzebb és elérte egy mese szép kerthez, a közepén egy gyönyörű halastó volt ami egyszerűen nem bírtam leveni a szemem.
Elindultam a halastó felé és a szélére leültem és csak néztem magam elé mert itt minden olyan csendes és békés és erre van most szükségem hogy ki szelőztesen az agyam.

Nézelődtem és csak csodáltam a tájat, miért nem lehet a minden napjaim ilyen békések mint most, nem kénne minden nap azt a hülye barmot halgatnom de nem nekem a szörnyű és sovárgo élet jutt.
Nem akarom elhinni hogy ez az Arias ennyire kegyetlen lenne, lehet neki van jó oldala is, miket beszélek ő neki nincs és nem is lesz.
Felhuztam a lábam és átkarolva ráhajtotam a fejem és egy darabig így maradtam hogy ki adjam magamból azt ami edig nyomta a lelkem és a szivem.
Nem bírtam már magamba tartani tulságosan is sok minden történt velemaz elmúlt napogba és már ki kelet jönie. Nagyon zokogtam nem tudtam abba hagyni egyszerűen rám jött a síró görcs, hogy lehetnék így boldog ha saját életemet nem élhetem.
Nem akarom így leérni az egész életem főleg nem Arias mellet.
Fel emeltem a fejem a terdemről és a vizet néztem, nem tudta mi vett rá erre de már annyit vettem észre hogy a vízbe vagyok és nem kapok levegőt és sötétedik körülöttem minden. Hát ez lenne a halalál érzés amit most érzek, mit tettem nem hallhatók meg de már sajnos fel úszni sem volt erőm így már nem tehetem semmit hagytam had nyeljen el a sötétség.

__________________________________

Folytatása következik🤚❤️