Black Demon!

9. FEJEZET

Naumi Colins
____________________

Nem hiszem el! Komolyan mondom mit képzel ez magáról hogy csak így belép ebbe a kibaszot szobába és nekem ront mint ha egy darab rogy lennék.
Ez nem férfi ez egy féreg barom aki nem tudja hogyan is kell bánni egy nővel.
"Drága Naumi mit is vártál egy maffiózó nem gyengéd, ő egy pusztító gép aki kis kora otta így van nevelve, te el vagy tévedve hogy úgy fog kezelni mint egy nőt. Ő csak is azt nézi hogyan tudjon téged megtörni hogy oda ad neki ami a tiéd." Súgta a belső hangom de igaza van de nem fogja meg kapni azt az egyet nem még meg akarom tartani és soha nem veheti el tőlem.

A fejemet fogva ültem az ágyon teljesen kétségbe esve, mi lesz ha még durvább lesz velem mint edig, igaz nem hagytam magam de akkor is ő egy maffiózó, ellene nincs esélyem akár mikor megölhet.
Nem tudtam mit tegyek már ötletem sincs hogyan szökjek meg innen, hiába probálkoznák megint úgy is elkapnának az emberei, söt még rosszabb ha ő kapna el ott rögtön nekem esne és nem élném meg a holnapot.
Elegem van Ariasból miért nem enged el és élhetném az életem ahogy ő is az ővét de úgy sem szabadulok ebből a pokolból.

Nagy hangra lettem figyelmes, valakivel kiabál az a barom de mi lehet az amiatt csak így kiabál. A kíváncsiság előbujt belőlem elindultam az ajtó felé és kinyitotam, kinéztem hogy van e valaki a folyosón de nem tartózkodott ott senki így kiléptem és elindultam a hang felé. Elértem a lépcsőhőz megáltam és le néztem hogy mit művelnek oda lent.
-Figyeljetek oda rá! Nem teheti ki a lábát innen de ha megtudom hogy el hagyta a házat nagyon nagy szarba lesztek! ÉRTHETŐ VOLTAM! -mondta és fel vette a zakóját és be csapva az ajtót maga után elhagyta a lakást.
-Fuhh ez az ember kibírhatatlan esküszőm. - mondta az egyik embere akinek a nevét nem tudom de nem is izgat igazából. Elindultak valamerre nem láttam merre de én meg untam hogy őket nézem inkább elindultam körbe nézni a lakást, ha már itt kell maradjak akkor miért ne.
Lementem a lépcsőn és elindultam jobbra, remélem a konyhába kötök ki mert megéheztem és hát muszály valamit be kapjak mert a napokban nem nagyon ettem be valóm öszintén.
"Csodálkozol hogy miért is nem ettél, aki makacs az az is marad drága Naumi."

Már megint megszolalt a belső hangom de nem foglalkozva vele folytattam az utamat remélem a konyhába és nem tévedek el ebbe a nagy házba.
Oda értem egy barna ajtóhoz és benyitotam de hála istenek ez a konyha volt és nem más.
Beléptem a konyhába és oda léptem a hütőhöz és kinyitotam, körbe néztem hogy mit is találok de egyszer csak meghalodtam egy hangot.
-Segithetek valamibe kisasszony? - kérdezte egy női hang és még összerenzetem rögtön el léptem onnan.
-Én csak ételért jöttem. - mondtam neki határozottan és csak áltam ott mint egy darab fa.
-Akkor miért nem szól nekem kisasszony és szívesen készítek magának valami ételt. - mondta és rám mosolygot és elindult a hütöhöz és kivet pár ételt.
-Köszönöm Mrs. ööö... - nem tudtam a kedves asszonynak a nevét így egy kicsit szégyelltem magam.
-Mrs. Peterson vagyok de nyugodtan hívj csak Carennek. -mondta kedvesen és meg csak rámosolyogtam és néztem hogyan is csinál nekem egy szendvicset.

Kész is lett és neki áltam enni, olyan finom lett hogy hamar meg is ettem és ránéztem Carenre hogy meg köszönjem neki.
-Nagyon finom volt, köszönöm Mrs. Peterson. - mondtam neki és már áltam volna fel az asztaltól és mentem volna vissza a szobába de megszolalt Mrs. Peterson.
-Várjon még egy kicsit kisasszony. - szólt nekem én meg ránéztem hogy mit is szeretne. -Juan nem olyan rossz mint azt hiszi csak nagyon rossz gyerek kora volt és ezért is ilyen sziguru mindenkivel. - mondta én meg nem akartam vele veszekedni így csak bolintotam egyet és indultam vissza a szobába hogy le tudjak feküdni aludni mert már nagyon elálmosotam. Tudom hogy utálnom kénne ezt a lakást de nem ő tehet erről hogy itt vagyok hanem más így kezdem megszökni hogy ebbe a házba vagyok de képtelen vagyok megszokni mert egy darabig ugy is itt leszek, akár akarom akár nem.

Lassan fel lépketem a lépcsön és már az emeleten voltam amikor halottam hogy nyílik a bejárati ajtó így jobbnak láttam ha szedem a lábaimat ha nem akarok a drága Ariasal találkozni.
Mert az biztos hogy egy darabig nem akarom látni főleg az miatt amit majdnem meg tett velem azt nem bocsájtotam volna meg neki soha a büdös életbe.
Benyitotam a szobába és már döltem is be az ágyba, néztem egy darabig a plafont és gondolkoztam Mrs. Peterson szavain. Még hogy nem olyan rossz ha tudná hogy velem máshogy viselkedik úgy bánik velem mint a ronggyal de ezt gondolom nem nagyon emlegeti neki az a barom. Annyira agyaltam hogy egyszer csak elnyomott az álom és úgy aludtam mint még soha.

__________________________________

Folytatása következik🤚❤️