Black Demon!

5. FEJEZET

Meg sem tudtam szólalni a halottak után, mi az hogy a maffiába hozzot ez engem mit képzel ez magáról vagy várjunk csak mit képzel az apám hogy csak úgy eladja a saját lányát egy önimádo vad barom apjának és utána csak úgy át ad ennek a baromnak. Utálom ezt az egészet hogy ide hoztak meg azt is hogy nem tudok innen megszökni, a kurva életbe is már.

Annyit éreztem hogy egy erős kar átöleli a derekam és magához húz, mikor jött ez ide és miért ölelget engem. Felnéztem a szemeibe de abba csak pusztítás és harag jelét mutata, próbáltam elhuzodni tőle de ő erősebb volt így abba hagytam a küzdelmet és vártam hogy mit is akar még tőlem.
-Kedvesem hiába próbálkozol a szökésel innen nem jutsz ki élve, jól tudod itt az van amit én mondok, meg ne lássam akár mikor is hogy te szökni próbálsz. Érthető voltam! - mondta vissza fogotan de láttam rajta hogy nehéz neki vissza fogni magát mert gondolom itt mindig csak a kiabálás megy meg az ölés. Elforditotam a fejem mert nem voltam hajlandó válaszolni neki de rossz döntés volt mert megfogta az állam és erősen maga felé fordított.
-Ne szorokoz velem te liba mert kurvára nem szerettem ha nem válaszolnak nekem, úgyhogy újra megkérdezem, ÉRTHETŐ VOLTAM! - teljesen meg fagyott bennem a vér annyira megilyetem tőle de nem akarom kimutatni előtte így bele mélyeztetem az öklömbe a körmöm, nem adom meg neki azt az örömöt hogy akármi érzelmet lásson rajtam.
-Igen meg te féreg. - köptem a szavakat neki de nem gondoltam át teljesen amit mondtam mert annyit vettem észre hogy a keze az arcomon csattan. Nem bírtam megtartani magam így beestem a kanabé és a dohányzó asztal közé és a fejemet is csúnyán be vertem mert ezek után elnyelt a sötétség.

****

Hol vagyok és miért van ilyen sötét, és mik ezek a hangok körülöttem mint ha annak a baromnak a hangját hallanám.
Nem láttok semmit csak a sötétség vesz körül talán meghaltam, nem az nem létezik nem halhatam meg mert akkor nem halánám a hangokat körülötem.
Valahogy fel kell keljek de nem nagyon akar össze jönni, ki akarom nyitni a szemem és látni megint a világot de minnek amikor egy börtönbe kell leéljem az életem egy gyilkosal ráadásul aki maffia vezér is egybe.
Inkább halnák meg de úgy látszik ez nem ilyen egyszerű mert az élet mást akar tőlem.
Egyszer csak megláttam egy fényt és elkeztem felé sétálni, egyre világosabb és világosabb lett amíg nem eszméltem fel hogy hol is vagyok.
Körbe néztem és egy kis szobába voltam aminek zöldek voltak a falai és fertőtlenitő szag volt minden hol, nem tudom miért vagyok itt de egyszer csak nyílt az ajtó és egy 50 éveibe járó úr jött be.
-Örülök hogy felébret hölgyem én Dr. Evans vagyok és én láttam el a sebét a fején. - mondta mosolyogva de nem volt jó kedvem, milyen sebről beszél ez és mi az hogy a fejemmen.
-Mi történt? - kérdeztem tőle kápultan egy kicsit de ő nyugtató hogy nincs semmi baj ez természetes hogy nem emlékszek még semmire mert beütőtem a fejem és ilyenkor lehet egy ki emlék kiesésem.
-Kisasszony most maradjon itt egy kicsit fel írok pár gyógyszert magának hamarosan vissza jövök adig is pihenjen. - mondta és már távozott is a szobából, még is hova tudnák menni ilyen fejfájásal nem is értem.
Elhelyezketem kényelmesen és próbáltam piheni ami elég jó is volt de ezt is megzavarta az a barom.
-Csak hogy fel keltél kedvesem azt hittem hogy meghaltál, kár érte hogy nem, pedig kezdtem örülni hogy nem loksz majd a nyakamon. - fuhh csak egyszer had töröljem le azt a vigyort az arcáról mit képzel ez magáról.
Csak néztem rá unottan nem volt kedvem vele beszélni minnek hogy halgasam az örömét hogy magánál tarthat vagy hogy még jobban megalázon.
El fordítottam a fejem az ablak felé és néztem kifelé de ő ezt nem türte tovább mert megfogot egy széket és az agyám mellé rakta és ráült és meg fogta az állam és maga felé fordított.
-Na ide figyelj kedvesem ne legyél ennyire makacs mert soha nem foksz tőlem megszabadulni mert te az enyém vagy és ez így is marad amíg meg nem halok. Úgyhogy jobb lesz ha szót fogatsz nekem mert így csak szenvedni foksz minden nap. - mondta és felált a székről és már ment volna kifelé az ajtón de én nem hagytam.
-Mit ártotam én neked hogy ennyire meg akarsz alázni vagy megkeseriteni az életem! Miért nem engetsz el hogy éljem az életem! - üvőltőtem neki mert már nagyon fel idegesített engem de úgy láttom én is őt mert vissza fordult és elég ideges volt ahogy láttam.
-Nem mész te sehova az enyém vagy és az is maratsz kedvesem! Ezt fogad is el! - kiabálta és be csapta az ajtót és távozott a korteremből. Nem hiszem el komolyan utálom őt.

_

_________________________________

Folytatása következik✋❤️