Black Demon!

2. FEJEZET

Juan Arias
_________________

-Engedj el, hamarosan meg lesz a dohány csak kell egy kis idő hozzá fönők! - könyörgött nekem az a szánalmas és szerencsétlen Carlos de nem nagyon érdekelt, múltkor is elbaszta nekem az árut és most is ez történt. A mutkorit elnéztem neki de kár volt de most már nincs kegyelem meg fog bünhödni hogy lebaszot nekem több milliót. Elővettem a pisztijomat és a fejéhez nyomtam, teljesen be volt szarva de nem bánom szeretem ha az emberek félnek tőlem legalább tudják hol is a helyük meg azt is hogy ki is a fönők.
-Azt hiszed hogy meguszod másodszora is Carlos! Te tényleg ennyire hülyének nézel engem! - űvöltötem az arcába és már nem érdekelt hogy könyörög nekem jobban oda nyomtam a a stukimat a fejéhez. - Utolsó kivánság? - néztem bele a szemébe és vártam mit is mond ez a seggfej.
-Dögölj meg te nyomorék! - köpte bele a képembe de ez kurvára rossz döntés volt, mert meghuztam a ravaszt és a feje szétloncsant.
Ördögi mosollyal raktam el a stukert és már készültem volna távozni erről a büdös csöves helyről de megszolalt a telefonom.
Elővettem és meg sem nézve hogy ki az felvettem.

-MI VAN! - kiabáltam a telefonba de nem kellet volna mert az apám volt az.
-Neked is szép napot fiam. - szólalt meg az apám, csak a szememet forgattam mit akar az öreg ilyenkor amikor éppen dolgom van.
-Mond apa mit szeretnél mert nem nagyon érek rá. - komolyan hogy mindig ilyenkor zavar.
-Elintéztes Cárlost? - kérdezte tőlem, az orrnyergemet meg kellet fogja hogy ne kapjon el az ideg.
-Igen el van intézve az ügy. - mondtam neki.
-Jó rendben, most pedig gyere haza mert lenne egy két megbeszélni valónak Fiam, szereztem neked egy irtó szép kincset. Siess haza. - ezek pontota a vonalat, mi van milyen kincsről beszélt ez az öreg nekem meg bolondult.

Megigazitotam magamon a zakómat meg a nyakkendőmet és mentem az autómhoz hogy haza érjek mert most kurvára kíváncsivá tett az apám.
Kiérve az épületből beültem az autómba és már hajtottam is apámhoz.
Egész úton amíg nem értem oda azon katogtam hogy mi féle kincsről beszélt nekem az apám, nem is értem komolyan lehet tényleg kezd megbolondulni az öregem.
Hamar oda értem hát nem is csoda főleg az én szerelmemel mikor nem.
Leálitotam az autómat és mentem be a házba, beértem a nappaliba és apámat kerestem de nem nagyon találtam.
Hirtelen bele futottam a házvezető nőnk be Carlotába, ő nevelt fel engem mert anyukám elhunyt a születésem után 2 hónapra és apám nem nagyon foglalkozott velem így Carlota vigyázot rám amiért nagyon hálás vagyok neki.
-Áá, Juan hát itt vagy, már édesapád vár rád. - mondta és én megköszöntem neki.
-Köszönöm Carlota. - mondtam neki és mentem is fel apám dolgozó szobájába.

Oda érve az ajtó elé be sem kopogva beléptem és ami ott fogadott arra nagyon nem számítottam.
Apám felém fordult de vele együtt egy gyönyörű szép lány is, teljesen elvarázsolt a szépségével.
Azok a szép barna szemei az a szép sötét barna haj az a tökéletes formás alakja. Nem is gondolkozok tovább ezen mert már érzem hogy szükül a gatyám.
-Áá, hát itt vagy fiam, gyere ülj le közénk. - mondta apám azal a fura mosolyával amit nem értettem elsőre de idővel kiderült hogy mit is akar az öreg.
-Minnek hívtál ide amikor jól tudod hogy nem nagyon van időm semmire. - forgattam a szemeimet és le ültem a lány mellé de egy kicsit távolabb, szerintem rosszul eset neki mert elég szomorúan nézet rám de amint láttam sírt is.
-Azért hívtalak ide drága fiam mert ugye kincsről beszéltem neked és hát ő lenne az a kincs amit szereztem neked. - mondta mosolyogva az arcomba, hogy mi van ez hülye.
-Hogy micsoda? - kérdeztem vissza hogy jól halottam e amit mondott az előbb.
-Igen jól halodtad Malu ő lesz az új kincsed vagy ahogy te akarod hívni. - mondta és hátra dölt a székbe és várta hogy mit is mondok.
-Hát ez remek. - csak ennyit tudtam kibökni mert egyszer csak apám fel kelt a székből és elindult az ajtó felé.
Hát ez nem igaz rám hagyot egy libát most mit kezdjek vele de várj jó lesz egy kis játékra.
Eljeztem ördögien mosolyogni és feleltem a székről és az ajtó felé indultam de vissza néztem a lányra.
-Na akkor most nem jösz vagy egész nap itt foksz üldögélni még! - egy kicsit meg emeltem a hangam de összerezent rá, már enyitől fél.
A lány fel ált és elindult utánam de elég lassan így megfogtam a csuklojánál fogva és elindultunk az autó fele, beültünk és hajtottam is haza felé a lánynal együtt.
Jól fogunk mi szórakozni drágaságom úgy érzem.

__________________________________

Folytatása következik!
❤️✋