Bátyus élvonalban

➳3

You are my sin

Poppy Jones

——————————————

Éles fájdalom egy bizonyos ponton szüntelenül nyílalt. Oda simítottam ujjaimat halkan pedig még fel is szisszentem.

Az az átkozott pia.

Émelyegve keltem fel és körbe nézve a sok doboz láttán még a kedvem is elment. Nem sokat költözködtem életem során de nem is vonzott erre pedig random még is belibben.

Egy pohár hideg vízzel a kezemben nézek ki a fejemből. Nem sok minden maradt meg csak pár részlet egy fiú utánna pedig sok sok ital.

Rám is fért mert az életem nincs a magaslaton.

Kiszúrta a szememet egy fehér cetli a hűtőre téve.

"Elmentem Thomas-hoz gyere te is. Szedd össze azt a pár dolgot ami nem várhat holnapig mivel a költöztetők csak akkor tudnak jönni

Sok puszi anya!,,

Ez remek.

Már holnaptól kezdve hivatalosan is ott fogok aludni kelni és élni.

Számomra két idegennel.

Viszont idővel remélhetőleg ez változni fog és egy normális kapcsolatot kibírunk alakítani.

Egy nagyobb utazótáskát dobtam le az ágyamra melybe pár ruha került töltő smink tisztasági szerek és ez ennyiből ki is merült.

Semmi kedvem nincsen bármit is igazítani magamon. Az idő pedig eszméletlenül napos úgy ,hogy egy egyszerű fehér rövidnadrágot vettem fel és egy has-pólóval. Hajamat a tarkómnál össze fogtam egy kontyba a sminkre pedig még csak gondolni sem tudtam.

Hurcolva markoltam meg a táskát és hívtam egy taxit. Egy az,hogy már fogalmam sincs ,hogy jutok el oda ezért anyától még a címet is el kellett kérnem. Más részről pedig biztos nem fogok hőgutát kapni.

Közösségi oldalakon pörgettem végig mivel ennél jobb dolgom momentán nem akad.

Amint a dudaszót meghallottam célsebesen futottam a sárga jármű felé.

-Csoda szép napot kisasszony!-egy negyvenes éveiben járó férfi mosolygósan köszöntött ami egyébként egy cseppet megrémisztett de ez mellékes.

-Jó napot a táskát nem kell betenni berakom magam mellé.-hevesen bólogatva kinyitotta az ajtót számomra majd a kormány mögé be is ült.

A címet gyorsan ledaráltam majd beraktam a fülembe egy fülhallgatót ezzel minden tényezőt kizárva.

Tompának érzem magamat és félek is.

Egyik percről a másikra megváltozik az életem. A saját otthonomban leszek szégyenlős ráadásul egy háztartás csak más két fiúval együtt.

Ahogyan egy kéz hozzá ért a karomhoz sikítva ugrottam meg.

A fülest kitéptem a fülemből és értetlenül bámultam az előttem ülő férfit.

-Elnézést kérek csak nagyon elábrándozott de megérkeztünk.-kifújtam egy cseppet higgadtabban a bent rekedt levegőmet.

-Köszönöm!-átnyújtottam felé az adott összeget ezzel végre búcsút tudtam inteni.

Szám szélét kezdtem el rágcsálni és lélekben felkészíteni magamat. Ma már állítólag a mostohatesóm is itthon lesz ez pedig fokozza a kétségeimet.

A kapu szerencsére nyitva volt ezért nem kelet kínosan megvárnom ameddig valaki kinyitja nekem.

Az előszobába ledobtam a cuccaimat és kibújtam a kopott vans cipőmből.

-Meg jöttem!-ahhoz képest mennyire izgultam most még is határozottan kiabáltam el magamat.

Hangos léptek csapták meg a fülemet szinte azonnal a lépcső irányába pillantottam.

A szívem pedig azonnal hevesen kezdett el dobogni a levegőm bent rekedt a kezem pedig remegni kezdett.

Egymást néztük hatalmasra tágult szemekkel elnyílt ajkakkal és semmitmondó tekintettel.

Ez nem lehet.

Itt valami tévedés történt.

Hatalmasat nyeltem ugyan is a torkom kiszáradt és nem bírok észhez térni.

Éj fekete haja csillogásba torkollottan kusza ábrázattal elcsavarta minden eszemet ,kék szempárja láttán pedig a hasam minden szeglete remegni kezdett. Pisze orra telt ajkai emlékek töredékét hozta csak elő.

"Forró csókunk ingatag hangulata pezsdítően hatott rám.,,

Mert az a fiú kinek karjaiba vesztem el az éjszaka közepén most előttem áll.

Mert ő a mostoha testvérem.

-Végre csak,hogy megismeritek egymást!-egyszerre néztünk Thomas irányába ugyan is a sokktól nem tudtunk volna egy épp szót megfogalmazni.

-Utazzunk el ma valahova ,egy kis családi együttlét alatt jobban megismerhetnénk egymást.-anya örömteli hangja most nem segített semmin csak is rontott.

Ugyan is mi éppen eléggé ismertük meg ahhoz egymást ,hogy ebből bármi jó is kisüljön.