Bátyus élvonalban

➳7

You are my sin

Poppy Jones

———————————

Arcával a kert felé bökött és meg is indult. Nem tudtam elég gyorsan levegőért kapkodni ahogy széles válla izmos karjai és lábait pár ruha darab fedte.

Megint csak levert a víz mivel úgy érzem egy olyan helyzetbe sodrom magamat amiből nem biztos ,hogy van menekvés.

Szememmel folyamatosan követtem egészen addig ameddig le nem ült a medence széléhez és letette maga mellé a két üveget. Tenyerével pedig a még szabad helyet paskolta meg számomra.

Ingatag hangulattal de helyet foglaltam nem éreztem feszülten magamat még is izgatottan élinkítődött bennem minden egyes tette.

Lassan lehúztam lábaimról a papucsot és kicsit távolabbra dobtam csak ,hogy ez se zavarjon.

Bár őszintén miért zavarna bármi és az ettől is nagyobb kérdés mit zavarna meg?

—Eléggé össze jöttek a dolgok.—egyik kupak hangosan adta meg magát.

A két pohárért nyúltam és elé tettem csak ,hogy könnyebben kitudja önteni.

Bőre pillanatokra ért hozzám még is kegyetlen szarul éreztem magamat.

—Rólam van szó lepődjek meg?—szarkasztikusan ittam bele a vörös folyadékba és arra jöttem rá nekem erre most kegyetlenül szükségem van.

—Nem vagy te kicsit túlságosan negatív rossz szemszögből nézed az életet.—kitágult szemekkel néztem rá.

Ritka vicces kedvében van mert ,hogy ennek nincsen egy fikarcnyi jó oldala sem az egyszer fix.

—Van ebben bármi jó szerinted?—szemébe néztem és ez volt életem második legnagyobb hibája a másik pedig csak pár órát váratott magára.

—Igyuk meg ezt a két bort és elmondom.—féloldalas mosolyát rám villantotta mire a szívem automatikusan össze szorult.

Nevetve ráztam meg arcomat és ittam ki a poharam egész tartalmát.

—Üveg másik tartalma a vízben?—idétlenül kémleltem de sajnos túlságosan lassan.

Hatalmasat lökve rajtam a vízben csattantam. Egy az egyben a ruhám a hajam mindenem elázott. Még sem voltam ideges.

És miért nem?

Mert ő tette ,amúgy meg ittam is.

—Te mond normális vagy?—kinyitva a szememet az első ami szembe tűnt ,hogy előttem szint úgy vizesen szinte már unottan figyelt.

—Nem de te se és pont ezért olyan vágyakkal teli ami köztünk van.—köpni nyelni nem tudtam nem ,hogy még felfogni mit is tesz.

Tenyerét derekamra simította és szemével a számon töprengett el több ideig. De csak is addig ameddig meg nem unta és szüntetett meg minden távolságot.

Ajkai vadul falták enyémet a forróság percek alatt érezhetővé vált közöttünk minden percek hasadéka ként történt de ennek ellenére feledhetetlenül vésődött belém újra és újra.

Kezeit lejjebb vezette fenekemre melyet halk sóhajjal díjaztam. Belemorgott csókunkba még is csak többre és többre vágytam.

Felemelt és szorosan magához szorított mire én  lábaimat köré fontam és hirtelen éreztem meg ahogyan a csempének nyomódok.

Felültetett a peremére és elhajolt tőlem. Ziháltan kapkodta a levegőt pont mint én fekete fürtjei homlokához estek zöldjei pedig úgy csillogtak amennyire másnak soha nem sikerült.

Vissza férkőzött lábaim közé karjával meg támaszkodott és a nyakamra kezdett el apró puszikat adni. Minden pihe égnek állt a gyomrom pedig pillangók ezreit termelte.

Megint csak a kezdeti felállás maradt meg de ezúttal sokkal többet gondolkodott el. Már szinte úgy éreztem valamit elrontottam és minden szó nélkül itt hagy.

De ő csak kimászott pólójából kibújt és ledobta a földre. Víz cseppes izmait nyitott szájjal figyeltem minden levegő kiáramlott a tüdőmből és csak szomjasztam még több érintéséért.

Tenyerét nyújtotta felém melybe minden átgondolás helyett illesztettem sajátomat. Kéz a kézben húzott maga után a lakásba.

Éreztem mi jön ezután és hogy bántam e?

Nem!

Szobája ajtaját kitárta és türelmesen megvárta még beljebb lépek. Eddig még nem jártam itt de a sötét miatt nem is fogom tudni szemügyre venni.

Megfordultam és leültem az ágyra de úgy éreztem nem élem meg a holnapot ahogyan elég guggolt és ledöntött a kényelmes matracra.

Felém tornyosult és folytatta a nyakam megcélzását.

Halk sóhajok ,morgások és elfojtott vágyak törtek fel ameddig meg nem hallottunk a bejárati ajtót csapódni.