Bátyus élvonalban

➳6

You are my sin

Poppy Jones

————————————

—Hozom a kulcsot.—mély levegő vétele pedig mindenre pontot tett.

A pólóm alsó felvarrását kezdtem el birizgálni mivel annyi minden zajlik most le a fejemben ,hogy lehetetlen lenne eldönteni minek az elmesélésével is kezdjem.

Barátnőm mosolyogva lépett hozzám és ölelt meg olyan szorosan amennyire erre most jelenleg szükségem van.

Fellazulva foglaltam helyet az anyósülés kényelmében az övemet pedig a megszokottnál lassabban húztam át magam előtt.

—Kezd az elején.—addig nem indította el az autót nem fordult el máshova nem szólt semmi többet csak is várt, még hozzá rám.

—Ha tudnám hol van az eleje.—állam alá nyúltam és pillanatok végezetével folytattam.—Emlékszel arra a fiúra akit a buliban ismertem meg?

—A konkrétan félisten szuper modell palira?—játékosan nevetett de mondandóm után nem fog.

—Aha kiderült ,hogy a mostohatesóm.—úgy hangzik mintha ezt könnyedséggel ejtettem volna ki még is ezer tű szúrását érzem testem minden zugában.

A szín kifutott arcából a sápadt tekintete megrémisztett még is ahogyan sandán félre nyelt már automatikusan csapkodtam meg a hátát ,hogy nyugodjon le.

—Ez nem létezik.—heves tiltakozása nem lep meg ugyan is ha ezt elmesélte volna nekem én sem hinném el.

—Pedig de Thomas fia gondolhatod mennyire kellemes egy házba lakni vele ráadásul úgy jöttem el ,hogy össze vesztünk.—feszülten dőltem hátra és inkább kezdtem el a házakat bámulni.

—Gondolom a szülők nem tudnak semmiről de ,hogy őszinte legyek nem is ez a lényeg. Poppy jól vagy?—megsimította karomat és én csak ekkor jöttem rá mennyire felgyülemlett bennem a napok eseményei.

Hangos zokogásom lepte be a teret ,de nem csitult azzal ahogyan a hátamat simogatta vagy ahogyan próbált megnyugtatni csak rosszabbodott minden.

Próbálok erősnek tűni mások előtt de Ava más.

Előtte mindig is megmutatom az igazi énemet ha szomorú vagyok sírok ha ideges vagyok zúzok ha fáradt pedig hisztizek.

De ő így szeret és ettől olyan igaz a mi kapcsolatunk.

[...]

Az üres boros üveget néztem ahogyan elgurult a szoba másik végébe. Nem érzem magamat jobban csak már kicsit stresszelek anya mennyire fog a szemével ölni ,hogy csak így eljöttem. Bár most legkisebb gondom is nagyobb ettől.

—Most mit fogsz tenni?—Ava felvette a szemkontaktust és kíváncsian érdeklődött.

—Haza megyek fürdök és kb ennyi.—egy párna suhant el a fejem mellett amitől automatikusan nevetnem kellett ,barátnőm egyszerűen képtelen pontosan célozni olyan kis béna.

—Nem erre vagyok kíváncsi te hülye hanem ,hogy Jacobbal mi lesz.—a gyomrom ,neve hallatán kétszeresére szűkült össze.

—Fogalmam sincs de jobb lesz ha elindulok.—megértően bólintott, de tudom semmire nem adtam neki ezzel választ.

Pár szó végezetével össze szedtem magamat és elindultam. Meleg van még mindig attól eltekintve ,hogy este kilenc órában járunk. Ez miatt is részben jobban ütött az alkoholos ital.

Oly annyira ,hogy úgy éreztem pillanatok alatt értem "haza" és ez elszomorított de ezzel mit sem törődve felemelt fejjel léptem be.

Túl gyorsan vált otthonommá ez a ház és félre értés ne essék gyönyörű de bárcsak ne ilyen körülmények mellett lenne az.

Nyelvemmel csatintettem ahogyan leráncigáltam magamról a cipőmet. Ezzel annyi gond akadt ,hogy egy olyan hirtelen szédülés kerített hatalmába ami miatt erősen bele kellett kapaszkodnom a szekrénybe.

Jobbnak látom ha nem kiabálom el magamat csak szépen lassan felosonok a szobámba.

Így is tettem lábujjhegyen gyors iramban kapkodtam a lábaimat már szinte láttam a tetejét csak ,hogy ezt valakinek muszáj volt megzavarnia.

—Hova hova kislány?—megugrottam mély hangjára még is a becézés hallatán a haragom csak úgy elszállt mintha soha nem is lett volna.

—Maradj csendbe nem akarok miattad lebukni.—szám elé tettem ujjaimat ezzel duplán jelezve ,hogy maradjon csendbe.

—Nincsenek itthon majd csak holnap jönnek.—flegmán forgattam meg szemeimet és kezdtem el vissza lesétálni.

—Most komolyan nem tudtál volna hamarabb szólni?—hátat fordítva neki sétáltam a konyhába.

—De abba mi lett volna olyan vicces? Tudod aranyos ahogyan kémeset játszol.—vigyora most is boldogan élvezett ki minden percet.

—Vicces vagy de tudod mit máskor nem foglak bele vonni és egyedül fogok akciózni.—mostanra nem is emlékszem mi miatt is veszekedtünk.

—Pedig azt, hogy társak lettünk megakartam ünnepelni ezzel a két üveg borral.—magasba emelte ez miatt megcsodálhattam a két kedvenc íz világomat.

Csak ezzel egy a baj ,bennem már van egyel.