Bátyus élvonalban

➳ 1

You are my sin

Poppy Jones

——————————————————

Kómásan fújtam ki egy fekete tincset arcomból. Ez idő alatt pedig két kérdés is megfogalmazódott bennem.

Hány óra van?

És vajon anya új szerelme normális lesz-e velem?

Tudatlanul keltem ki nyűgösen és jutattam egy kis fényt a szürke szobámba. Örülnék ha a sarokban lévő kaktusz nem pusztulna ki de ha rajtam múlik két nap és már csak múltidőben fogok róla beszélni. Térdig erő egyszerű fekete pólóm pontosan leírta a hangulatomat. Baktatva trappoltam le a fa lépcsőn egyenesen a konyhába egy korty életmentő kávéért.

Ez már csak egy megszokott rutin lehet a szervezetemnek nincs is rá szüksége de a testem ugyan azt a mozdulat sort szinte magától viszi véghez.

—Ugye nem így akarsz jönni?—szememet forgatva vetettem anyára egy pillantást majd vissza a folyadék elkészítéséhez.

—Még nem döntöttem el.—morogva motyogott valamit az orra alatt ezzel a lendülettel pedig öntött magának ő is egy adagot.

Anya és én mindig is szöges ellentétjei voltunk egymásnak viszont ettől eltekintve megtudtuk egymást érteni mindenkinél jobban. Még ő szőke hajjal és zöld szemmel rendelkezik én olyan semmilyen barna színnel de mára már feketére festettem és ez volt az életem egyik legjobb döntése. Barna bambi szemeim egész elfogadhatóak az alakommal és az arcommal pedig úgy ahogyan kijövök.

—Poppy szedd össze magadat csak erre az egy napra.—bólogattam egy kettőt és inkább jobbnak láttam ha vissza fel megyek.

Nem fogadott újdonság a halom szennyes, össze dobált smink ,és füzetek látványától. Könnyedén megvontam vállaimat és álltam a gardróbom elé. Ujjaimat végig húztam több anyagon mire egy fekete testhezálló ruhát kihúztam.

Unottan ráncigáltam le a pólómat ,hogy helyére felvegyem azt a darabot amit a hátam közepére nem kívánok.

Lehuppantam a bőr székembe tükörképet látva pedig enyhén elborzongtam. Cicás tusvonalamat egy pillanat alatt meghúztam de ezt még kiegészítem egy kis szempilla spirállal ennyivel pedig le is zártam a formalitásom csiszolását. Hajvasalómat bekapcsoltam és vállig erő hajamon párszor áthúztam. Kedvenc Si parfümömből került a nyakamra ezzel pedig végleg elegem lett.

—Megfelel?—karjaimat széttártam egyszer pedig még meg is fordultam.

—Látod tudsz te nőies is lenne ha megerőlteted magad.—idétlen viccére csak egy morcos pillantást kapott.

—Én is szeretlek anya.—egyszerű sportcipőm kényelme hiányzott már csak.

Kocsi ajtajához csendesen baktattunk egymás mellett a saját gondolatainkba merülve.

Az elsuhanó fák árnya mindig is megnyugtatott. Ilyenkor tudtam vissza emlékezni arra a kevés szép emlékre amely ma már köddé vált. Ez alatt azt értem mikor apa még a családnak élt.

Hiányoznak azok a pillanatok melyek rólunk szólnak. Hiányzott tőle egy dicséret vagy csak egy kis fejmosás,hogy tanuljál többet. De ő nem ezekről volt sosem híres.

Hanem az alkoholról és az olcsó nőkről.

Anya pedig ennek ellenére is egy életen át harcolt értem a mai napig. Két keze munkája miatt tartunk most ott ahol. Boldognak látni pedig egy olyan érzés amelyre sajnos nagyon régen volt már alkalom.

—Szívem megérkeztünk.—megsimította karomat ezzel vissza csöppentett a valóság szürke hétköznapjaiba.

Sötét zöld falak színe azonnal melegséggel töltött el.

Tetszik ez a szín nagyon is.

Fekete vas kapu tökéletesen passzol mindenhez, formára nyírt bokrok pedig egyenes a rendezettség tetőfokát sugallják számomra.

Mire halló távolságba kerültem egy mély férfi hang nevetve ölelte magához édes anyukámat.

Mosolyogva figyeltem őket egyenlőre kellő távolságból mivel nem szeretnék semmilyen szempontból tolakodónak tűnni.

—Csak nem Poppy-it láthatom végre?—nevetve fordult felém.

—Nagyon örülök!—integetve tűrtem egy tincsemet fülem mögé.

—Thomas Wilson.—kezét nyújtotta felém amit én azonnali gyorsasággal fogadtam el.

Rögtön kiszúrta szememet,hogy ő is fekete hajszínnel rendelkezik. Mely tenger kék szemét csodálattal emeli ki. Magas alkattal lett megáldva az is biztos és hozzá egy hatalmas nagy mosollyal.

Egyenlőre szimpatikusnak tűnik számomra ,de azért nem kiabálok el semmit sem.

—Poppy Jones.—szemébe nézve tettem meg az ismerkedés első tettét.

—Szerintem menjünk beljebb, idővel pedig remélem megérkezik az a csavargó fiam is.—feszülten csapta össze tenyerét és mutatta számunkra az utat.

Milyen lesz az életem egy mostohatestvérrel?